Vélemény

nagyító
Forrás: hinthunt.co.uk

Kérdések a netes lenyomatról

Tisztában lehetünk-e azzal, milyen nyomokat hagyunk a weben? Van értelme a biztonságtudatosságnak?

Csizmazia-Darab István it‑biztonsági szakértő, Antivirus blog
Csizmazia-Darab István it‑biztonsági szakértő, Antivirus blog
Kiadjuk magunkat

Főként a nagyon fiatalokra jellemző, hogy kitárulkozók, mindent megosztanak magukról. Pedig a bűnözők döntő többsége már felhasználja a betöréseknél a közösségi oldalakon hozzáférhető információkat. Ugye, ezért nem közvetítjük életünket a Foursquare-en, nem tudósítunk valós időben a reptéri becsekkolásainkról, nem jelentjük be előre a Facebookon, ha nyaralni készülünk, s nem fényképezzük le a lakásunkat, műszaki cikkeinket, családtagjainkat. Ha mi biztonságtudatosak vagyunk, attól még valamelyik kedves ismerősünk nem lesz az. A manapság divatos „mindent mindenkivel” megosztási mániát személy szerint nem tartom ésszerűnek.Nem mindegy, hogy üzleti, titkosszolgálati adatgyűjtésről beszélünk, automatikus vagy manuális elemzést feltételezünk, végfelhasználókról, vállalatokról vagy kormányzati szereplőkről van szó, és egyáltalán, mit tekintünk „nyomnak”. A ma ismert web gyakorlatilag az adatgyűjtésre épül: ingyen kapunk egy szolgáltatást, cserébe személyes adatainkkal (vásárlási szokásokkal, keresőszavakkal, kapcsolati hálónkkal) fizetünk. Ez az internetes üzlet egyik alappillére, ha nem lenne, kedvenc szolgáltatásaink sem létezhetnének.

A Facebook annyit tud rólunk, amennyit beírtunk neki. Az Általános beállítások menüpontban – amely egyszerűnek látszik, de nem az, ráadásul gyakran változik – szinte az eddigi összes aktivitásunk megtalálható egy tömörített állományban. Sőt, bejelentkezési ip-címeink is ott olvashatók. Ha a Facebook Graph Search keresővel családi állapotra, vallási hovatartozásra, pártállásra, érdeklődési körre keresgélünk, elképesztő, hogy milyen széles körben megosztott információhalmazt találunk. De léteznek api-függvényekre támaszkodó, még hatékonyabb keresők, amelyekkel részletesen lehet további, még kényesebb információkra vadászni. Ilyenek például: szexuális orientáció, droghasználat, csalás a vizsgákon, házastársi hűtlenség.

Varga-Perke Bálint (Buherátor) it‑biztonsági szakértő, Silent Signal
Varga-Perke Bálint (Buherátor) it‑biztonsági szakértő, Silent Signal
Nem is lehet kontrollálni

Emellett, ha biztonságtudatosak vagyunk is, akkor sem lehetünk tisztában, milyen lábnyomokat hagyunk a neten. Hiszen ha valamelyik szolgáltatóhoz (levelező-, internet-) elküldök bármilyen adatot magamról, onnantól kezdve nem ellenőrizhetem, mi történik vele, mire használják. Hiába fogadok el bármilyen felhasználói, adatkezelési szabályzatot, ezek a szabályzatok a gyakorlatban nem képesek megvédeni.

Részmegoldás lehet, ha saját magam titkosítom az adataimat, és akkor illetéktelenek nem tudnak belenézni. De ez sem oldana meg minden problémát, hiszen akkor a saját adataimban lesz nehezebb keresni. Egyébként is vannak olyan alkalmazások, amelyek egyszerűen nem engedik meg, hogy minden adatomat titkosítva tároljam.

Tehát onnantól kezdve, hogy ráültettem a biteket a rézdrótra, nem az én fennhatóságom alatt vannak.