Sok pénzt érnek a szolgáltatóknak a személyes adatok, mégis ingyen vagy fillérekért jutnak hozzá. A közösségi gazdaságban a felhasználó kiszolgáltatott, adataiért cserébe ingyen szolgáltatást kap, adatvédelmet azonban nem. Itt az idő, hogy a szolgáltató fizessen az adatainkért!
Mindmáig működik egy oldal az interneten, ahol a digitális lábnyomunk alapján a személyiségünk öt fő jellemzőjét (korunkat, nemünket, szexuális, vallási és politikai hovatartozásunkat) elég nagy pontossággal tippelik meg. Már a neve is beszédes az oldalnak, Apply Magic Sauce (vagyis „Használd a mágikus szószt”), működtetőjét a Facebook már kirúgta a közösségi oldalról. Vettem a fáradtságot és tettem egy próbát. Ha már a Facebook amúgy is felelőtlenül kezeli az adatainkat, nem tartottam túl nagy veszélynek megosztani ezzel az oldallal a közösségi oldalas profilomat.
3:2 az eredmény
Értek meglepetések, amit annak tulajdonítok, hogy csak öt lájkolt oldal alapján állították össze a profilomat, de volt, amibe tényleg beletaláltak. Noha gyermekes fotókat osztok meg magamról, az oldal egyedülállónak gondolt. A sok technológiai oldal követése és technológiai jellegű bejegyzés lájkolása oda vezetett, hogy olyan férfinak mondott, aki nem rejti el nőies oldalát. Eddig 2:0. A szexuális irányultságom stimmelt, a vallási nézetek is, és a politikai hovatartozást is jól tippelte meg. Ha a nemet is eltalálta volna, akkor az 5-ből 4-et kipipálhatott volna az oldal, ami azért nem is olyan rossz eredmény. Mindezt pedig az alapján ítélte meg, hogy milyen adatokat talált rólam a közösségi oldalon, milyen bejegyzéseket kedveltem, netán osztottam meg. Amikor azzal szembesül az ember, hogy ezt a néhány fillért fizető bárki is megtudhatná róla, nos, az már eléggé rémisztő.
Botrány dióhéjban
Az amerikai média (jogos) felháborodása miatt nem akar csillapodni a Facebook–Cambridge Analytica-botrány. Dióhéjban összefoglaljuk a történteket. 2015-ben a Facebook rájött, hogy egy alkalmazásfejlesztő nemcsak a személyiségfejlesztő tesztet kitöltők adatait, hanem azok barátainak adatait is összegyűjtötte, ezek az adatok pedig a személyiségvonások megállapításával foglalkozó Cambridge Analytica nevű céghez kerültek. A közösségi oldal felkérte a fejlesztőket, töröljék a jogosulatlanul megszerzett adatokat, majd nyugodtan élték tovább az életüket. Az elemző cég nemcsak, hogy nem törölte az adatokat, hanem a személyiségvonásokat felhasználva célzott politikai hirdetéseket fogalmaztak meg.
Várjuk meg a hatósági vizsgálatok végét!
|
|---|
Amint az a Facebook által közzétett adatokból kiderült, Magyarországon 32 ezer felhasználó adataival éltek vissza. De még nem érdemes perelni. „A Facebook botrány elsődleges tanulsága, hogy nem lehet különbséget tenni GDPR tekintetében azok között az adatkezelők között, akik az EU területén és azon kívül működnek; ha EU-s polgárok adatait kezelik, akkor az európai adatvédelmi hatóságok a polgárok magánszféráját megvédik” – nyilatkozta lapunknak Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vezetője. Az analitikai szolgáltatók szürke zónaként kezelik ezt a területet, emiatt a szabályozás kiemelten kezeli a sütik (cookie) kérdését, hiszen nagyon sok esetben érzékeny, különleges adatokhoz juthatnak hozzá a szolgáltatók, legyen az egészségügyi, politikai vagy szexuális irányultságra vonatkozó információ. Az európai adatvédelmi hivatalok vezetőit tömörítő 29-es bizottság (a szervezet a GDPR hatálybalépése után az európai adatvédelmi hatósági szerepet tölti be) már a botrány kirobbanásakor jelezte, hogy az adatkezelési visszásságokat számon kérik, az ügyet kiemelt prioritásként kezelik (az angol adatvédelmi hatóság már tartott házkutatást a CA Technologies székhelyén), a vizsgálatban a magyar adatvédelmi hatóság is részt vesz. Még mielőtt a magyar felhasználók tömegesen indítanának pert a Facebook ellen, az adatvédelmi biztos szerint érdemes kivárni a hatóságok vizsgálatát, mely azt kutatja, milyen kár, hátrány érte a magyar felhasználókat, miben konkretizálódott a jogellenes adatkezelés. A vizsgálat végén csoportos fellépést szorgalmaz a biztos. Nagy-Britanniában és az Amerikai Egyesült Államokban cikkünk írásakor indultak az első csoportos bírósági ügyek. |
Első körben Ted Cruz szenátor elnöki kampányában használták az adatokat (a republikánus jelölt Donald Trumppal szemben elvesztette a jelöltségért folyó harcot, holott a HP vezetőjeként megismert Carly Fiorina volt alelnök jelöltje), de Nagy-Britannia Brexit szavazásakor is előkerültek az adatok, és a gyanú szerint Donald Trump sem maradt távol az elemző cég eszközeinek használatától. A The Guardian 2015-ben írt az elnökjelölt Ted Cruz kampányát ért botrányról, de az igazi durranás, ami a Facebookot is meglepte, az a The New York Times 2018 márciusában publikált leleplező cikke volt, amikor is egy belsős informátornak köszönhetően részletesen megismerhették a problémát.
Előbb hosszú hallgatás következett Mark Zuckerberg részéről, majd az amerikai kongresszusig is elment, hogy két napon keresztül magyarázhassa a bizonyítványát. Itt kiderült, hogy például a magyar választások előtt töröltek számos hamis felhasználói fiókot, hogy politikai hirdetéseket csak a profil személyazonosságának tisztázása után lehessen elindítani a közösségi oldalon. És azt is meglebegtette, hogy jöhet a fizetős Facebook is, ha a felhasználók ezt szeretnék.
A botrány sokakban felvetette a kételyt: az adatainkért cserébe ingyenes szolgáltatást adó modellel valami nagyon nincs rendben.
Ki fizessen kinek?
Eljátszhatunk azzal a gondolattal is, hogy mi lenne, ha a szolgáltató fizetne azért, hogy felhasználhassa az adatainkat, vagyis osztozna a bevételén a felhasználókkal – interjúalanyaimmal több forgatókönyvet is kidolgoztunk. A Facebook például éves szinten 20 dollárt keres átlagban egy európai felhasználón (a Google esetében ez picit alacsonyabb, 12,76 dollár körül van), ez az összeg kétszámjegyű növekedést mutat. Ha a szolgáltató éves szinten ebből 1 dollárt visszaosztana a felhasználónak, az tisztább állapotot teremtene. A szolgáltató létrehozhatna egy saját virtuális pénznemet, hogy a kifizetés költségeit csökkentse, a szorgalmas adatmegosztónak ez lenne a jutalma.
Az is egy lehetőség, hogy az adatok tulajdonosai a platform tulajdonosaivá váljanak. Nyilván ahány ország, annyi felhasználó (a Facebook egy átlagos felhasználón 6 dollárt keres) és ennek megfelelően változik, hogy mennyit ér a szolgáltatónak a user. Fillérekről beszélünk.
A szolgáltató persze azt is felkínálhatná, hogy váltsuk meg az adatainkat. Egy évente kiküldött levélben jelezné, hogy ebben az évben 18 dollárt keresett általunk, és ha jövőre nem szeretnénk az adatainkat megosztani vele, akkor éves szinten 25 dollárba kerülne a platform használata.
Belső értelmiségi vita marad
Az is a meglévő modell fenntartását igazolja, hogy nagy a szakadék a felhasználók és a vállalatok percepciója között: a felhasználók túlértékelik adataikat. Egy brit felmérés szerint a személyes adat 3200 fontot, vagyis 1,1 millió forintot ér, míg a cégek maximum 1 dollárt (250 forintot) fizetnének érte. A több elképzelés ellenére a mostanra kialakult szolgáltatási modell nem igazán változik, inkább ezzel szembe menve egyre több területre terjednek át. Például léteznek olyan, kiskereskedőknek kínált bankkártya elfogadó rendszerek, amelyek a vásárlási adatokért cserébe ingyenes kártyaelfogadást tesznek lehetővé a kereskedőnek.
Egyelőre a technológiai és a marketing értelmiség belső szakmai vitája marad, hogy mi legyen a végfelhasználók és az adataik viszonya. Ha mindenki betartja a játékszabályokat, akkor a modell igazán előnyös mindkét fél számára – véli Pőcze Balázs, a Mito ügynökség kreatív igazgatója. A szolgáltatások haszonélvezői, a felhasználók viselkedése alapján azt feltételezzük, hogy ha legalábbis részben ismert előttük, akkor elfogadják a mögöttes üzleti modellt. A szakember szerint a GDPR fontos lépés afelé, hogy a cégek elkerüljék a nagyobb ballépéseket az adatkezelés területén. Az egységes szabályozás tesz rendet ezen a területen, transzparens, biztonságos környezetet teremt, szofisztikáltabb lesz az adatkezelés, nagyobb biztonságban lesznek az adataink.
Pőcze Balázs személy szerint fizetne azért, hogy használja a már jól bevált szolgáltatásokat, ha cserébe az adatait nem értékesítené a szolgáltató. Azonban elképzelhető, hogy a kisebbséghez tartozna ezzel a véleménnyel, az emberek többsége ugyanis nem szeretné és/vagy nem is tudná megfizetni a szolgáltatás árát. Az is meglepő lenne, ha a felhasználók egy ezreléke fizetne ily módon, a modell újszerűsége miatt.
Iparági probléma, de nem változik semmi
Iparági problémával állunk szemben, amellyel a médiacégek nap mint nap találkoznak – véli Boros Norbert, a The Cave digitális vezetője. Nagyon sok weboldalon használnak harmadik fél által működtetett szkripteket, mérőkódokat, melyek viselkedési információt gyűjtenek a felhasználókról. Ezeket az adatokat a weboldal üzemeltetője használhatja fel, harmadik félnek nem adható ki – elvileg. A gyakorlatban az ott összegyűlt információkat a szolgáltatást biztosító is felhasználja, például arra, hogy minőségi találatot adjon az információt keresőnek.
A Facebook célzott hirdetéseket értékesít, ehhez óriási felhasználói bázisra van szüksége, őket pedig ingyenességgel vonz az oldalára. Ezért Boros Norbert nem gondolja, hogy a közeljövőben megváltozna a közösségi oldal üzleti modellje és fizetős szolgáltatást indítanának be – maximum tesztelnék az elképzelést a kis piacnak számító magyar felhasználókkal. Más iparágaknál már működik az „inkább fizetek, de az adat az enyém” jellegű szolgáltatás – például, ha megvásárolunk egy fitnesz eszközt, amellyel nyomon követhetjük mindennapi teljesítményünket, akkor az ott keletkező adatok nálunk maradnak.
A szakember nem tartja életképesnek azt az elképzelést sem, hogy fizessenek a nagyvállalatok az adatainkért. Rengeteg eszköz gyűjti manapság az adatokat (fillérekért), úsznak a cégek az adattengerben (néha jobb eredményre vezet, ha small datával, kvalitatív felmérésekkel dolgoznak). A bármi nemű változásnak ellent mond azt is, hogy a vállalatok a meglévő modell fenntartásában érdekeltek. Ezért főképp a mi felelősségünk a saját, személyes adatainkra vigyázni.
