Utánajártunk

58_a-water-ocean_420
Forrás: -
Nekünk van kitalálva

Miért nem megy itthon a big data?

Határtalannak tűnnek a big datára építő üzleti lehetőségek. Egyrészt bárki építhet erre vállalkozást, ha hozzáfér nagy adatmennyiségekhez. Másrészt – ez a fontosabb – ha van működőképes ötlete arra, hogy az adathalmazokból milyen kérdésekre kapjunk választ, óriásit kaszálhat. Éppen ezért érthetetlen, miért nem megy ez a terület Magyarországon. Utánajártunk a kérdésnek.

Mindjárt az elején tegyük is rendbe a fogalmat. A „big data” a cégek, az intelligens hálózatok, a magánszektor és az egyéni felhasználók által világszerte és napi szinten előállított óriási, de strukturálatlan adatmennyiséget jelenti. Valós időben, példátlanul magas számítási teljesítménnyel kielemezve ez a rengeteg információ példátlanul nagy hasznot hozhat a cégek és ügyfelek számára.

Jelenleg semmi nem utal arra, hogy ezt az egyébként nagyon ígéretesnek hangzó területet Magyarországon kiaknáznák. Számunkra pedig teljesen érthetetlen ez a status quo, úgyhogy arra jutottunk, utánamegyünk a dolognak, s a nagyvállalatoktól a kicsiken át szétnézünk mindenhol, ha kell, leásunk egészen az oktatásig, hogy megértsük a dolog miértjét. Persze, nem egyedül tettük, az „akcióban” szakértők is segítségünkre voltak.

 


 

 

Kis ország, kis foci

Jó néhány magyarországi multinacionális- és nagyvállalathoz fordulhattunk volna kérdéseinkkel. Azért választottuk ez esetben a Bull Magyarországot, mert valamivel több mint egy éve annak, hogy az Atos a magyar „leánnyal” együtt felvásárolta a cégcsoportot, a francia multiról pedig köztudott, hogy big datában piacvezető pozícióra törekszik az öreg kontinensen. Nyilvánvaló, hogy ezt a célkitűzést Magyarországon sem lehet figyelmen kívül hagyni.

Megkérdeztük tehát Hernádi Józsefet, a Bull Magyarország ügyvezető igazgatóját, ő hogyan látja a hazai helyzetképet, s szerinte megvalósítható volna-e az idehaza, amit az Atos európai szinten célul tűzött ki. Hernádi úgy véli, ha szigorúbban, szakmaibban, szűkebben értelmezzük a big datát, akkor semmiképp. Amennyiben viszont megengedőbbek vagyunk azzal kapcsolatban, mikor is beszélünk big datáról, akkor mindenképpen jó esélyeink vannak.

Alapvető probléma, hogy a big data is csak egy marketinges kifejezés, sok mindenre rá lehet húzni. Ha szigorúan és egyben szűkebb értelemben véve definiálom, sem a Bullnak, sem más cégnek nincs széles mozgástere a hazai piacon. Nem keletkezik akkora mennyiségű, annyira strukturálatlan adat, vagy nem olyan gyorsasággal, hogy elosztott architektúrában működő óriás-rendszerekre legyen szükség. Akad ugyan egy-két példa, de nem várható hogy idehaza nagy számban lesznek ilyen projektek. Viszont, ha tágabban értelmezzük a big datát, vagyis azt mondjuk, van sok adatunk, amit szeretnénk gyorsan továbbítani, kezelni, hozzáférhetőbbé tenni, összekötni social media- vagy iot adatforrásokkal, mindezt új szempontok szerint elemezni, különböző előrejelzéseket, szimulációkat készíteni a felhasználásukkal, akkor igenis van benne potenciál itthon. Viszont elosztott architektúrában, sok száz eszközből álló, Hadoop-os bigdata-megoldások, amelyek sok petabájtnyi adatot kezelnek, nos inkább csak remélhetünk, hogy lesznek ilyenek majd idehaza – fejtette ki Hernádi József.

 

Kisegér is találhat aranyat

Nem csak a multik és nagyvállalatok körében lehet releváns a big data, hanem a kisebbeknek, kezdő vállalkozásoknak is remek kiugrási lehetőséget jelent, állítja Turcsán Tamás, aki „a kicsik” egyik nagy szakértője és támogatója Magyarországon, mentorként, startupperként. Úgy látja, a big data itthon is működik, csak kicsiben, s vannak nagyon biztatónak tűnő kezdeményezések is.

Az egyik legígéretesebb hazai startup a BrandVee, amely marketinges fókusszal analizálja az adatokat. De ez csak egy példa a sok közül. Turcsán Tamás szerint a big data mindenütt jelen van, csak fel kell ismerni, s meg kell tanulni annak hatékony, ugyanakkor jövedelmező kiaknázását.

A big data sok esetben már láthatatlanul épül bele a rendszerekbe és nem is gyanakszunk, ha az adatainkat úton-útfélen begyűjtik. Már meg sem kérdezik, hogy elvehetik-e és ez egy kicsit aggasztó. Bár tény, hogy folyamatosan széthagyjuk őket. Az interneten egyfolytában jeleket hagyunk, a telefonunk megmutatja, hogy hol vagyunk éppen, és ha nem tenné, akkor még ki is posztoljuk valamelyik lokáció alapú megoldásra. Benne van a mindennapjainkban, hisz mindenki elemzi a felhasználók szokásait, vásárlásaink, médiafogyasztásunk, pártállásunk vagy szavazási hajlamunk. A big data ezekből a kis adatokból áll össze. Egy kis országban nyilván lassabban. A nemzetközi trendek persze most azt mutatják, hogy mindenkinek megéri az adataimat elvenni, így itthon is szép lassan ébredezik a startup-világ, hogy miként is lehetne valami nagyot gurítani. Én azt gondolom, nem vagyunk jobban lemaradva, mint más területen, de annyira pont le vagyunk maradva, hogy nagyon nehéz legyen Budapestről nagybetűs Big Data szolgáltatást felépíteni – magyarázta Turcsán Tamás.

 

Piackutatók mondják

Az IDC szerint 2017-ben a big data globális piacának értéke eléri az 53 milliárd dollárt – beleértve a témakörrel kapcsolatos hardver-, szoftver- és szolgáltatási bevételeket. Ez az érték 2012-ben mindössze ötmilliárd dollárt tett ki. Egy másik amerikai piacelemző, a Gartner szerint a világ vállalatainál évi 30-60 százalékkal nő az adatmennyiség a szervezet jellegétől függően. A big data hatása többek között a közösségi médiában, a közösségi hálózatok üzemeltetésében és a tartalomelemzésben lesz jelentős e piackutató szerint: az új beruházásoknak csaknem a fele irányul majd ezekre a területekre. A Gartner úgy látja, a jelenség a munkaerőpiacon is komoly változásokat hozhat. Korábbi becslései alapján 2015-ig világszerte 4,4 millió munkahelyet kellett volna betölteni bigdata-elemzésben jártas szakemberekkel. A dolog szépséghibája csupán az, hogy nincs annyi szakember, aki ehhez megfelelő szakképesítéssel rendelkezik. Magyarországon sem...

 

 

Vissza az alapokhoz

Két kulcsszót is megemlített a startup-guru a mondandója végén. Az egyik a „szolgáltatás”, a másik a „lemaradás”. Előbbire mindjárt visszatérünk, utóbbinak pedig most megpróbáljuk megtalálni a valós okát.

Nézzük csak meg az oktatást! Ott, ahol egyáltalán elsajátítható az a tudás- és ismeretanyag, amely a skillekkel alaposan felvértezett bigdata-szakembereket kitermeli, pontosabban kitermelné magából. „Jelenleg sehol máshol nincs releváns magyarországi képzés, csak a fővárosban, a CEU Business School-jában. Szeptemberben indítottunk el itt  »business analyst«-eket képző mesterkurzus”, informált minket Bőgel György, az intézmény oktatója. (Aki, nem mellesleg, „A big data ökoszisztémája” című könyv szerzője.)

Nos, akkor máris adódik a kérdés: mit akarunk mi egyáltalán ezen a területen, ha még a képzésben sem tartunk sehol? Jogos felvetés volna, de az összkép azért mégsem ilyen egyszerű.

Úgy látom, Magyarország óvatosan áll a témához, nevezzük óvatos ismerkedésnek, pesszimizmusra egyelőre mégsincs okunk, ne beszéljünk rögtön lemaradásról, több ígéretes hazai példáról, kezdeményezésről, már működő programról is tudok. Az egész világ ismerkedik a big data jellenséggel. Először meg kell érteni, mire tudjuk használni, mire jó nekünk. Az oktatásban ugyanez a helyzet. „Adattudósokat” kell képezni. Olyan szakértőket, akiket angolul „data scientistnek” neveznek. Ha a piaci keresletből indulunk ki, s megnézzük, milyen tudás és képességek szükségesek a betöltendő állásokhoz, akkor azt láthatjuk, hogy ez egy nagyon bonyolult, összetett szakterület, amelynek az elemeit különböző intézményekben művelik. A szükséges ismeretek oktatása kooperációt igényelne a felsőoktatási intézmények között, és el is érkeztünk a valódi magyar problémához. Én azt látom idehaza, hogy ismét elindultunk a szakosodott egyetemek irányába, és specialistákat képzünk. Ez annyiban gond, hogy amikor felmerül egy olyan interdiszciplináris terület, amilyen az adattudós-képzés, akkor falakba ütközünk, néha egy-egy intézményen belül is – fejtette ki Bőgel György. Mindezen túl úgy véli, ez a terület egyenesen a magyaroknak van kitalálva, s akkor ezen a ponton vissza is csatolnánk a fentebb idézett szolgáltatásokhoz.

Nagyon sajnálnám, ha ezen a területen nem tudnánk sikereket felmutatni, hiszen szinte csak szellemi tudásra, észre van szükség. Az sem szükséges, hogy a feldolgozandó adat nálunk keletkezzen, sokkal inkább az a kérdés, létre tudunk-e hozni olyan központokat, akár shared services alapon, amelyek big data analytics típusú szolgáltatásokat tudnak majd nyújtani másoknak. Mert úgy látom, a tendencia az, hogy ez egy masszív szolgáltatási területként fog megjelenni, illetve már most is így jelenk meg – zárta szavait Bőgel György.

Az biztos, hogy óvatosan kell bánni ennek a területnek a megítélésével, mert még igenis gyerekcipőben jár, s nem tudhatjuk, mikor fog igazán beindulni. A lényeg, hogy ha helyén kezeljük a területet, s kicsit megengedőbbek vagyunk a big data definíciójával, továbbá szolgáltatási aspektusból közelítünk a témához, s mindennek tetejébe még az oktatásban is megteremtjük az adattudósok képzéséhez szükséges kritériumokat, akkor még egy sikersztorivá is nőhet Magyarországon.