Utánajártunk

58_creativeresistance_420
Forrás: -
Reklámadó az online világban

Csak a bizonytalanság biztos

Rohamtempóban szövegezték, többféleképpen értelmezhető definíciókat tartalmaz, nincs összhangban a kapcsolódó (és hivatkozott) jogszabályokkal, és az online világtól idegen elveket kíván alkalmazni – dióhéjban így foglalható össze, hogy milyen gondjai vannak az online kereskedelemből élőknek az augusztus közepén villámgyorsan elfogadott reklámtörvénnyel.

A törvény első szokatlan eleme, hogy két oldalról is adóztatja a reklámokat. Egyrészt, adófizetési kötelezettség terheli a reklámokat közzétevő cégeket. Éves szinten 500 millió forint reklámbevételig 0 százalékos kulccsal adózik a tevékenység, 500 millió és 5 milliárd forint között pedig a reklámbevétel 1 százalékát kell az államkasszába befizetni.

A másik oldalról viszont fizetnie kell a reklám megrendelőjének is, pontosabban annak, aki közvetlen szerződéses kapcsolatban áll a reklám közzétevőjével. Neki viszont havonta kell elszámolnia, és havi 2,5 milliós reklámköltés felett 20 százalék adó terheli. Ez alól csak akkor mentesül, ha a közzétevőtől kap egy nyilatkozatot, amelyben utóbbi elismeri, hogy őt terheli az adó megfizetésének kötelezettsége, és ennek eleget is tesz.

Ebből következően ez a bizonyos nyilatkozat a törvény egyik kulcselemévé lép elő, különösen az internetes világban, segít a törvény értelmezésében Fekete Zoltán Titusz, az RSM-DTM adómenedzsere. Ha a megrendelő maga nem akar fizetni, akkor ki kell hajtania ezt a nyilatkozatot a közzétevőből, mégpedig a szükséges formai elemek maximális figyelembevételével.

 


 

 

Ki kicsoda?

Az internetes világban már az egyes szereplők definiálása nem könnyű, kezdi a problémák felsorolását az adómenedzser. Főszabályként az számít a reklám közzétevőjének, akinek döntési jogköre van azzal kapcsolatban, milyen reklám jelenjen meg a honlapon. Sok esetben ez a honlap (a webszerver) üzemeltetője: ő helyezi el azokat a kódokat az oldalon, amelyek alapján a hirdetések megjelennek.

Más a helyzet például a hirdetési piactereken (ad exchange) keresztül feladott hirdetések esetén. A webhely üzemeltetője itt úgymond biankó felületet, egy hirdetési mezőt biztosít, és a reklámozó is rábízza egy köztes szereplőre, hogy a megadott paraméterek között hol teszi közzé a hirdetést. Azt, hogy az elérhető hirdetések közül éppen mi és hol jelenik meg, szoftverek döntik el a másodperc tört része alatt. (Mellesleg nem is mindig ismerhető, és bonyolult algoritmusok alapján. – A szerk.) Ilyenkor az a köztes szereplő lesz a közzétevő, mert tőle függ, hogy milyen hirdetés kerüljön fel az oldalra.

De nem egyértelmű a megrendelő kiléte sem. Az új törvény fent említett definíciójából következően az adó szempontjából nem feltétlenül az lesz a megrendelő, akinek a hirdetés megjelentetése az érdekében áll. Lehet egy közbenső szereplő is, például ügynökség vagy egy cégcsoport médiavállalata. A szerepek tisztázatlansága miatt nem egy cég abban a helyzetben találja magát, hogy nem képes eldönteni, pontosan kivel is áll szerződéses kapcsolatban: a megrendelővel vagy a közzétevővel.

„Mi számtalan felületen hirdetünk, nálunk is hirdetnek, továbbértékesített felületeink is vannak, és még médiatulajdonosnak is számítunk”, sorolja Várkonyi Balázs, az Extreme Digital ügyvezető igazgatója, hogy hány szempontnak kellene egyszerre megfelelniük. Még az adószakértő is csak azt tudja tanácsolni, hogy mindenki a megkötött szerződésekből kiindulva próbálja meghatározni, hogy megrendelőként vagy közzétevőként áll-e jogviszonyban, és az alapján döntse el saját kötelezettségeit.

 


 

 

Kivárásra játszva

Ezen a piacon nagyon sok a külföldi szereplő, és a Google vagy a Facebook nem fog nyilatkozatokat adni a magyar hirdetőknek, akik így kénytelenek lesznek megfizetni az adót (vagy legalábbis bevallást készíteni). Várkonyi Balázs még abban sem biztos, hogy mi számít egy webáruházban reklámnak. Reklámnak minősül-e, ha az oldalukon keresztül eladott áruk hasznának egy részét marketingtámogatás címén juttatja vissza a beszállító? Reklám-e egyáltalán a webáruházba kitett termék, hiszen pontosan azzal a céllal mutatják be, hogy vegyék meg? (Ezen az alapon a teszkóban a polcokon levő áru is reklám. Kérnek is érte polcpénzt… – A szerk.) Vagy akkor lesz reklám, ha áthúzzák az eredeti árat, és tíz százalékos engedménnyel adják?

A bizonytalanság a legrosszabb – foglalja össze a szakma véleményét az Extreme Digital vezetője. A szakmai szervezetek és a tanácsadók is csak a sötétben tapogatóznak, mert az illetékesektől eddig nem jelentek meg olyan állásfoglalások, amelyek segítenének tisztázni a homályt. Addig mindenki a saját értelmezése szerint intézi a dolgokat, kéri be és adja ki a nyilatkozatokat, óriási adminisztrációs terheket vállalva magára.

„Abban bízunk, hogy az ellenőrzések előtt kialakul a joggyakorlat, amit a NAV is egyértelműen visszaigazol. Másokkal együtt abban is reménykedünk, hogy még az év vége előtt módosítják a törvényt, és abban majd a helyükre kerülnek a dolgok”, teszi még hozzá Várkonyi Balázs. Könnyen lehet, hogy ebben a reményben csalatkozniuk kell: a lapzártakor benyújtott év végi adótörvény-csomag semmilyen érdemi módosítást nem tartalmaz a reklámadóval kapcsolatban.