Utánajártunk

58_www.kdnuggets.com.jpg
Forrás: ITB
Big data, big problem

Bénult a magyar adatipar

Meglepően őszinte és szakmai szempontból előremutató javaslatot készített a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács (NHIT), mely szerint ingyen vagy önköltségi áron kellene elérhetővé tenni a közadatokat egy központi szerv segítségével. A szakma által felkarolt javaslatokból nem biztos, hogy törvény is lesz, a labda a jogalkotó térfelén van.

Általános bénultság jellemzi a magyar adatipart – áll a nemzeti adatpolitikáról szóló Fehér könyvben, melyet az NHIT állított össze. Nyáron a nyílt szakmai vita is véget ért, melyhez az NHIT adatai szerint 29 helyről 158 önálló véleményt fogalmaztak meg magánszemélyek, szakmai szervezetek és egy magáncég. Ebből 45 észrevételt hasznosítottak, ezeket beépítették a Fehér könyvbe, vagy az azt megalapozó tanulmányba. A bénultság azért állt be, mert a közadatokat előállító szervezetek nem érdekeltek elérhetővé tenni az információkat ahhoz, hogy a cégek újrahasznosítsák. A költségek és a bonyolult folyamatok a vállalkozó cégeket is elriasztja, nincs érdeklődés részükről sem.

Amint azt a Fehér könyv és a nagyobb terjedelmű tanulmány is megállapítja, a közadatok újrahasznosításához szükséges törvényi keret létezik Magyarországon – az uniós jogrenddel összhangban. Az más kérdés, hogy a szabályozás széttöredezett, nehezen átlátható, átfedésekkel teli, hiányos. Az EU-s vállalásokhoz képest lemaradás van ezen a területen, amely a tanulmány szerint még szankciókhoz is vezethet. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Miniszterelnökség közös, tavaly nyáron készített felmérésében a megkérdezett állami szervek fele nem hajtja végre a törvényben foglaltakat – ennek egyik oka az lehet, hogy a szabályozás nem tartalmaz szankciókat.

 

Nyílt szabvány szerinti ingyenes hasznosítás

Ha megnézzük a közadatokat előállító szervezetek pénzügyi helyzetét, megértjük, miért ellenérdekeltek abban, hogy az adataikat feltöltsék egy ingyenesen használható felületre. Ezek a szervezetek nem kapnak állami támogatást a központi költségvetésből, sőt néha azt is elvárják tőlük, hogy az államháztartásba fizessenek be pénzt. A fentebb már említett 2015-ös felmérés szerint a szervek kétharmada esetében nincs meg a szükséges állami támogatás az adatok előállításához. Például a Földmérési és Távérzékelési Intézet kiadásai 100 százalékát, az Országos Meteorológiai Intézetnek pedig 70 százalékát kell bevételekből fedeznie. Ezen intézmények rá vannak kényszerítve, hogy adataikat eladják. Az adatokat használó többi állami szervezet pedig már eleve betervezi költségvetésébe az adatok megvásárlását, ez keresztfinanszírozást eredményez. Ha az adathasználóknak mégsem sikerül elég forrást kapniuk az adatok megvásárlására, akkor olcsóbb megoldásokat keresnek, ami párhuzamos adat-előállítást eredményez, arról nem beszélve, hogy ezen adatok minősége általában gyengébb.

Külföldi jó példák

Az Egyesült Államokban a meteorológiai szolgálat adatai nyilvánosak, éves szinten 1,35 milliárd eurót érő időjárásipart támogatnak ezzel világszerte. Becslések szerint az Európai Unióban a közadatok újrahasznosításából származó haszon 2008-ban 28 milliárd euró volt, a szám évente 7 százalékkal nő. Dániában a központi címadatbázis 2010-es megnyitása óta (2 millió eurós ráfordítást követően) 62 millió euró hasznot hozott a felhasználóknak. Itt a gépjármű-nyilvántartás alapján a központi nyilvántartó olyan szolgáltatást nyújt, mely rendszám alapján a gépjármű adatait is elérhetővé teszi. A szolgáltatást használó számos kereskedő, szerviz akkor is tud alkatrészt ajánlani, ha a tulajdonos nem ismeri az autó pontos paramétereit. Németország határt szab a közadatokért fizetendő díjaknak, és nyílt adat akciótervben vállalta, hogy szövetségi adatait nyitottá és újrahasznosíthatóvá teszi. A legtöbb tartománynak, nagyvárosnak van saját nyílt adatportálja is. Nagy-Britannia igazi éllovas! Van központi adatportáljuk, és kormányzati adatpolitikai stratégiájuk mellett minden minisztérium kidolgozta saját ágazati nyílt adat stratégiáját.

 

A Fehér könyv javaslata szerint az adatokat webes felületen, nyílt licenc alapján, nyílt szabványok szerint lehetne újrahasznosítani ingyen vagy önköltségi áron. Azonban ilyen közzétételben egyáltalán nem érdekeltek, sőt a bevételszerzési kényszer miatt ellenérdekeltek a magyar szervek.

 

A költségvetés is jól járna

Ahhoz, hogy hazánkban igazi adatipar alakuljon ki, sok a teendő. A nemzeti adatvagyon felmérésével létre kellene hozni az országos adatvagyon kataszterét. Szükség van nemzeti adatportálra is, melyen elérhetővé tennék a nyílt közadatokat, de ki kell alakítani a megfelelő szervezetrendszert is, hogy az adatok összesítése központosított módon, néhány szerv kezében fusson össze. Szükség lenne továbbá a megfelelő törvényi környezet kialakítására, illetve a már meglévő törvények alkalmazására. Végül meg kellene szervezni a szakirányú képzést, és növelni az adattudatosságot a cégekben, munkavállalókban. Ami viszont a legfontosabb, hogy a Fehér könyv javaslata szerint központi költségvetésből kellene finanszírozni a közadat előállítását, és az adatokat ingyen vagy határköltségen továbbadni. Az így kieső, legfeljebb évi egymilliárd forint bevételnél és az egyéb intézkedések 10-20 milliárd forint körüli, egyszeri költségeinél lényegesen nagyobb, akár évi 50 milliárd forint költségvetési haszon is várható.


 

Központi adatkereskedő-ház kellene

Az NHIT és a piaci szereplők is egyetértenek a nemzeti adatpiacot jellemző káoszt illetően. „Az adatokat publikáló felek nem érdekeltek az adatokkal való kereskedésben, így nem is jöhet létre normális adatpiac” – mondja Oláh Attila, adatszakértő. Nincs se megfelelő árpolitika, se megfelelő ösztönző, holott a jogi háttér létezik hozzá – csak nincs megtöltve tartalommal. Ügyfelei mindig elcsodálkoznak, mikor bemutatja nekik, milyen sok adat elérhető és megvásárolható Magyarországon, ha tudják, hol kell keresni. Rengeteg információ keletkezik a közszférában, ezeket megtalálni, felkutatni igazi kihívás. Oláh Attila meglátása szerint az államnak a feladata rendezni a helyzetet. A legjobb az lenne, ha állami támogatással létrejönne egy központi adatkereskedőház, mely a piacból élne meg (nem ennyire konkrét megnevezéssel, de hasonló tervet javasol a Fehér könyv is). Ez a központi kereskedőház egy helyre gyűjtené össze és kínálná a piacnak az elérhető adatokat. Nyilván piaci szakértőkre is szüksége lenne az intézménynek, hogy folyamatosan felmérjék, kinek milyen adatra lenne szüksége, és profi módon feldolgozzák és tálalják azokat. Sajnos adatszakértőből is kevés van a magyar piacon, holott igény lenne rá.

 

Ülnek az adatokon

Milyen adatokra vagyunk kíváncsiak?

Egy spanyol elemzés szerint az adatfelhasználók leginkább a tér-adatokat és a pénzügyi-üzleti adatokat keresik. Ezután következnek a népmozgalmi és demográfiai adatok, a jogi, szabályozási információk, a meteorológiai adatok, és a legvégén a közlekedési, valamint a kulturális és művészeti adatok.

Térinformatikai térképeket készít a Fehér könyvet egyedüli önálló cégként véleményező Datakart. Szabady Zsolt ügyvezető igazgató elmondása szerint gyakori náluk az a forgatókönyv, amikor az önkormányzat elkészítene egy térképet, de a hozzá szükséges adat aránytalanul magas ára miatt lemondják a megrendelést. Pedig ez az igazi big data, amiről az IT-szakemberek beszélnek. „Adatok vannak, de a magas árak miatt kevesen használják, csak ülnek rajtuk az őket előállító szervezetek. A pénzügyi források hiánya miatt az adatok frissítése is elmarad” – ismerteti a probléma továbbgyűrűzését az ügyvezető. Szemléletváltásra lenne szükség az állami szférában, ám Szabady Zsolt pesszimista, és a Fehér könyv ellenére nem látja, mikor lesz konkrét intézkedés.

 

Intézkedési terv és jogszabály a következő lépés

A Fehér könyv elég komor képet fest a hazai adatipar helyzetéről. Vágujhelyi Ferenc, az NHIT elnöke szerint a konkrét döntések a részletes intézkedési tervekben, kormányhatározatokban, jogszabályokban öltenek testet. Ezek előterjesztése viszont már a szakminisztériumok feladata, hiszen az NHIT nem előterjesztő szerv. Az NHIT-nél várják, hogy az észrevételekkel, hozzászólásokkal kiegészített Fehér könyv első lépésként megjelenjen a Miniszterelnökség által fenntartott kormany.hu oldalon. Vágujhelyi Ferenc elmondása szerint a Fehér könyv fókuszában a közadatok, vagyis az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben meghatározott közérdekű adatok és közérdekből nyilvános adatok állnak. A közigazgatás számtalan ilyen, az újrahasznosítás szempontjából rendkívül hasznos adatfajtával rendelkezik: térképi, meteorológiai, jogszabályi, közbeszerzési, ingatlan- és cégadatokkal, illetve ezek személyes adatokat nem tartalmazó részével. A természetes személyek adóbevallási adatai nem tartoznak ezen körbe, hiszen azok személyes adatok. A szakember szerint az ilyen adatok anonimizálásával, aggregálásával is óvatosan, célhoz kötötten kell bánni, nehogy egyes személyes adatok kiderülhessenek az eredményből.

 

Ha beindul az ipar

Ha a Fehér könyv javaslatai konkrét intézkedésben öltenek formát, akkor végre beindulhat a hazai adatipar, amely több milliárd forinttal járulhat hozzá a GDP növekedéséhez, és számítások szerint 5000 új adatszakértői munkahely jönne létre. A megfelelő adatszakemberek számtalan új felhasználási és értékesítési területét találnák meg az adatoknak, ezáltal javulna a hagyományos iparágak hatékonysága is. Emellett a kormányzás is sokat profitálhat abból, ha ismeri és használja a közszférában fellelhető adatokat: gyorsabbak és megalapozottabbak lesznek a döntések, jobban követhetők a következmények, javul az operatív működés, vagyis létrejön a valódi, adatvezérelt közigazgatás. A közadatok közzététele segít a közszféra átláthatóságában, az állammal szembeni bizalom erősödésében, a korrupció elleni küzdelemben, a társadalom bevonásában a döntések meghozatalában, és így a döntések társadalmi elfogadottságában is. Megadná az alapját a nyílt kormányzásnak.