Utánajártunk

56_hc1_420
Forrás: -
Kórházi, rendelőintézeti informatika

Az egészség törmelékei

Pilotprojektnek hasznos volt, és a magyar adófizetőknek sem került nagyon sokba. Így lehetne jellemezni a 2004-ben indított, IKIR néven ismertté vált (elhíresült?) egészségügyi projektet. A magyar kórházakban mi, betegek még kevés jelét látjuk az informatikai megoldásoknak.

Tíz évvel ezelőtt, 2004-ben az akkori egészségügyi döntéshozók elképzelése szerint a ma betege rendkívül kényelmesen igénybe tudja venni az egészségügyi szolgáltatásokat. A háziorvos például számítógépen keresztül látja a beteg kórtörténetét, így jól megalapozott diagnózist tud adni. Ha szakrendelésre kell elküldeni a beteget, akkor nem kell a kis papírfecni, hanem az orvos maga foglal időpontot a beteg számára számítógépen keresztül. A vizsgálat eredményét pedig elektronikusan kapja kézhez, vagyis a betegnek nem kell újból időt foglalnia a háziorvosnál a leletekkel.

A beteg is interneten megnézheti kórtörténetét, időpontot foglalhat a beutalót nem igénylő rendelésekre. Telemedicina, távradiológus, intézményközi internetes elszámolóház – ambiciózus elképzelések, amelyekből ma semmi sem működik. Ha rosszmájú szeretnék lenni, talán azért, mert az egészségügyben senkinek sem érdeke egy olyan informatikai rendszert üzemeltetni, mely átláthatóvá teszi az egészségügyet, megszünteti a pénzt elherdáló lyukakat.

 


 

 

Tíz éve indul a történet

Intézményközi Információs Rendszernek, vagyis IKIR-nek nevezték el ezt a projektet, melyet a brit egészségügyi rendszerben megvalósított projektekkel rendelkező BT (British Telecom) nyert el a Synergon előtt. (A Siemens fél órát késett a leadással, ezért az ő pályázatát nem vették figyelembe…) A program finanszírozása a 2004-ben meghirdetett Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) keretén belül a 4.4-es kódjelet kapta, „Egészségügyi információtechnológia fejlesztés az elmaradott régiókban” volt a címe. Három konzorcium alakult az elmaradott régiókban: észak-magyarországi, Miskolc központtal; észak-alföldi, Debrecen központtal; és dél-dunántúli, Pécs központtal.

Minden régióban egységesen 1, 35 milliárd forint állt rendelkezésre, 3/4-ét az Európai Unió, 1/4-ét pedig a hazai költségvetés biztosította. Kis számolás: 1,0125 milliárdot költött az állam a programra, régiónként 3375 millió forintot.

A BT Angliában már kidolgozott egy e-egészségügyi rendszert, de az ottani megoldásokat nem lehetett a magyar rendszerbe átültetni a nagyon szigorú adatvédelmi előírások miatt. Így a BT gyakorlatilag projektmenedzseléssel foglalkozott, alvállalkozói a HP, Answare, Softic, Sysman, Wildom és az Albacomp voltak. A követelmények kidolgozásakor mindenki elengedte a fantáziáját, így került bele a távmedicina, teleradiológia, stb. A BT egyetlen kórházi szállítót se vont be a rendszer követelményeinek kidolgozásába, pedig a rendszernek a kórházakban működő his-ekkel, a kórházi információs rendszerekkel is együtt kellett működnie.

Az IKIR projektben 39 intézmény volt érintett, a legtöbb (20) intézmény az észak-magyarországi régióból. A résztvevő intézmények informatikai ellátottsága rendkívül eltérő volt: egyes helyeken már működtek teleradiológiai megoldások is, de volt, ahol hálózat nélküli számítógépekkel dolgoztak. Így egy minimális, egységes szintre kellett hozni az intézmények informatikai ellátottságát.

Közbeszerzési pályázatot írtak ki a his-elemek beszerzésére: volt olyan régió, ahol egyetlen szállítót választottak ki, máshol intézményenként eltérő volt a his-szállító. Észak-Magyarországon például hat vállalkozás. Vagyis a végére szinte minden, az egészségügyi informatikában érintett és jártas informatikai cég részesedhetett a projektből.



A projekt nyertese kiszállt

A szigorú adatvédelmi előírásoknak megfelelő rendszer 2007 májusában készült el, de az az igazság, hogy működőképes csak 2008 januárjára lett. Ekkorra kiderült, hogy a BT egyszeri projektnek gondolta az IKIR-t, és kiszállt az egészségügyi informatikából. Ez a tény a his-integrációt igencsak megnehezítette: ki akarna egy olyan rendszerhez csatlakozást fejleszteni, melynek nincs jövője, melyből biztos nem lesz termék? A his-szállítókat mégis rávették az integráció kidolgozására, volt, aki ezt jól, de volt, aki nem túl felhasználóbarát módon oldotta meg.

A tesztidőszak végére a rendszer használható volt. Az az orvos, aki – időt és energiát nem sajnálva, de – adatokat szeretett volna kinyerni a rendszerből, ki is nyerhette. Ugyanígy, voltak intézmények, ahol komolyan foglalkoztak a rendszerrel, keményen oktatták, és elvárták a munkatársaktól annak használatát, de volt, ahol az előírtakon túl nem foglalkoztak vele.

A kulcsszó az „előírt”. A rendszert használata az orvosok, egészségügyi dolgozók számára kötelező feladatként jelent meg. „Amikor az előírt számú beteg beleegyezését elértük, már nem foglalkoztunk a rendszerrel”, árulta el egy névtelenségét megőrizni kívánó forrásunk. „Pedig csak nagyon kevés beteg nem egyezett bele az adatkezelésbe.”



Informatika került a kórházba

Nem nyilatkoztak

A BT részéről Bajai Ildikó vezette a projektet. A szakember a projekt kezdete után kevéssel a BT nemzetközi részénél folytatta pályafutását. Jelenleg egy másik nagy, nemzetközi it-vállalatnál értük utol, ahol elmondta, hogy a kezdeményezést rendkívül hasznosnak tartotta még annak idején is, ám a projektet nem volt alkalma tovább követni, így nem tudja, mi annak a sorsa.

A BT-nél is kicserélődtek az emberek, az egészségügyi üzletágat Magyarországon nem vitték tovább, így nem nyilatkoztak a projektről.

Vass Dezső, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. munkatársa a kezdetektől részese volt az IKIR projektnek, első körben, mint az észak-magyarországi régió pályázatíró csapatának tagja, utána az észak-magyarországi régió konzorcium megbízásából kollégáival a rendszer (megrendelő oldali) fejlesztésében, majd annak üzemeltetésében vettek részt. Szerinte a projekt egyik nagy hozadéka, hogy azokba az egészségügyi intézményekbe is került informatika rendszer, ahol addig elvétve volt. Sajnálatosnak tartja, hogy az IKIR fejlesztője a projekt leszállítása után nem törekedett a rendszer továbbfejlesztésére, további értékesítésére.

Az is nagy tanulság, hogy a meglévő his-szállítókat nem szabad kihagyni a fejlesztésből, az ő tapasztalataikat is figyelembe kell venni. Bár a projekt végén minden elképzelt és előírt funkció működött, nem volt mindegyikre igény. Ezért Vass Dezső úgy gondolja, hogy több erőforrást lehetett volna fordítani a valóban szükséges funkciókra.

Ahhoz, hogy a rendszer jól működjön, a rendkívül szigorú adatvédelmi szabályozásokon is változtatni kellene. Egy példa: a beteg letilthatta, hogy bárki is láthassa adatait. Ha a orvos lekérdezte a rendszerben ennek a betegnek az adatait, azt sem volt szabad látnia, hogy a beteg letiltotta az adatokat, nem tudta, mi történt: visszajelzés nélküli rendszert kellett kiépíteni. (A lehetőséggel szinte senki nem élt.)

Az orvos számára szükséges lett volna egy olyan felület, ahol könnyedén áttekintheti a beteg kórtörténet is, el lehetett volna érni, hogy csak ennek ismeretében javasoljon újabb diagnosztikai eljárást. Így a három hete már elkészített, de megismételt csigolyaröntgent már meg kell indokolnia. Vass Dezső szerint a résztvevő intézményeket érdekelté kell tenni az informatikai infrastruktúra fenntartására és üzemeltetésére: a kórházaktól lekérdezett adatokért a szakrendelőknek például fizetniük kellene, így a kórház érdekeltté válik az adatok átadásában. Az IKIR egy pilot-programmal kapcsolatos elvárásokat hozta: rengeteg fejlesztési és üzemeltetési tapasztalat keletkezett.

Ezért Vass Dezső szerint sajnálatos, hogy (eddig) az újabb egészségügyi informatikai projektek kidolgozásából az egyébként állami tulajdonban lévő Bay Zoltán Kft. kimaradt. Az IKIR-rel kapcsolatos tapasztalatokat az új projekt (TIOP 2.3.1) kidolgozóinak átadták, de a fejlesztésben feladatot már nem kaptak.



Az informatikusok használták

Az észak-magyarországi konzorcium vezetője, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház volt. Rivnyák József informatikai osztályvezető szerint a rendszert az orvosok nem használták előszeretettel, nem volt felhasználóbarát. Az információt kinyerők emiatt nem bíbelődtek vele, az orvosok nem szerették használni a rendszert. „Az utóbbi időben csak bizonyos célzott információk továbbítására használtuk a rendszert mi informatikusok”, mondta. Azt is hátrányként írta le, hogy a rendszer csak három régiót fedett le, így ha a beteg régión kívülre került, akkor már nem volt értelme a rendszernek.

Ami a rendszer üzemeltetési költségeit illeti, Rivnyák József becslése szerint öt év alatt nagyságrendileg annyit költöttek üzemeltetésre, amennyiből az intézményükbe kerülő informatikai infrastruktúrát megvették volna.

 


 

 

Mit kaptunk az IKIR-től?

Király Gyula szállítói és állami oldalról egyaránt megismerte az IKIR rendszert. Vállalkozása, a Hospitaly a füzesabonyi és a szigetvári kórházba szállított megoldásokat. A szakember a rendszer kidolgozása alatt 2007 áprilisáig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár informatikai főigazgató-helyettesi tisztét is betöltötte. (Az OEP-nél töltött időszakban, 2002 decembere és 2007 áprilisa között cégénél minden tisztségéről lemondott, és nem vállalt semmilyen szerepet benne.)

A szakember szerint a rendszer bevezetése révén olyan informatikai kultúra alakult ki a szállítóknál és a résztvevő intézményeknél egyaránt, mely lefektette a későbbi fejlesztések alapjait, meghatározta azokat a protokollokat, mely alapján az informatikai cégek, az egészségügyi intézmények dolgozni tudtak. „Az akkor kitalált protokollok egy része ma is működik, egyes funkciók használhatók, a hardver- és a szoftverelemek ott vannak a kórházakban. Az informatikai kultúra fejlődött, nem volt felesleges a befektetés”, vallja.

Meglátása szerint a program sikertelenségét az okozhatta, hogy a koncepciója hibás: regionális központokban gondolkodik a rendszer. A kezük meg volt kötve, mert az akkori EU-s támogatások az ehhez hasonló fejlesztéseket tették lehetővé. Nagy hiba volt továbbá, hogy a rendszerben a kommunikáció nem TAJ-szám alapú volt, így egy másodlagos adatközpont jött létre, amely jogilag sem volt teljesen tiszta. Az adatok felviteléhez az orvosoknak és a betegeknek is rengeteg papír kellett kitölteni – ez időt rabló adminisztráció. Sem az orvosok, sem a betegek nem látták közvetlen hasznát a rendszernek, így érdekeltség hiányában nem működött. „Pedig nagyon kevés hiányzott a sikerhez. Jobban kellett volna motiválni őket, jobban kellett volna kommunikálni a rendszer előnyeit”, mondja a szakember.

Király Gyula úgy véli, hogy a rendszer előremutató, talán meg is haladta a korát. A kórházakhoz az IKIR kapcsán kerülő hardver- és szoftvermegoldások, az informatikai infrastruktúrában létrejött fejlesztés még ma is használható. Azt azonban sajnálatosnak tartja, hogy a rendszer öt éves üzemeltetésének tapasztalatait nem foglalták össze, nem értékelték ki előnyeit, hátrányait. Ám az egészségügyi informatikai kultúra fejlesztése szempontjából rendkívül hasznos volt a program, a vállalatok, a programban résztvevő szereplők részére jó iskola volt. Például az Országos Vérellátó Szolgálat rendszerét az IKIR tapasztalataira alapozva kötötték össze a különböző kórházak informatikai rendszerével. A többszereplős projektben (hét vállalat érintett) a titkosítás és az adatkapcsolat IKIR tapasztalatok alapján született meg.



Hogyan tovább?

A Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet (Gyemszi) foglalkozik jelenleg a kórházi informatikai projektekkel. Tájékoztatásuk szerint az IKIR rendszer egyetlen intézményben sem működik már, a legsikeresebb intézményekben 400 ezer feletti a regisztrált tagok száma. Az intézmény igencsak szűkszavú tájékoztatása szerint a TIOP 2.3.1-es fejlesztés az IKIR szolgáltatást országos kiterjesztésben fogja megvalósítani, korszerűbb műszaki megoldások alapján.