Utánajártunk

58_wallpapersfreedesktop_420
Forrás: -
Vegyél újat, ha elromlik!

A villanykörte-összeesküvés

Van, aki összeesküvést kiált, van, aki csak legyint, és azt mondja: „Ez a modern gazdaság rendje”. A tervezett elévülés elméletéről van szó: a gyártók azért nem készítenek tartós dolgokat, hogy gyakrabban vásároljunk, megmaradjanak a munkahelyek, pörögjön a gazdaság.


Livermore egy kisváros Kaliforniában, ahol többek mellett egy tűzoltóállomás is létezik, amely egy villanykörte miatt lett híres. 1901-ben gyártották, és azóta, kisebb-nagyobb megszakításokkal, folyamatosan működik. Webkamerát szereltek fel mellette, és interneten keresztül közvetítik a mindennapjait. (Keresőkifejezés: centennialbulb.) Eddigi három webkamerát és egy szünetmentes tápegységet élt túl…

Kétévente új mobil

A mai műszaki cikkeket nem tervezik tartósra. Ettől lesznek olcsóbbak, így a kevesebb jövedelemmel rendelkezőek is megvásárolhatják – sorolhatják az érveket a gyártók. Folyamatosan változik a műszaki tartalmuk, kinézetük, ezzel is váltásra serkentik a fogyasztókat. Ám van néhány nagyon idegesítő trükk, amelyet a gyártók a váltás érdekében bevetnek.

A leggyorsabban cserélt műszaki eszköz a mobiltelefon, amelyet az amerikai felhasználók átlagosan két évnyi használat után kidobnak – mert lejárt hűségszerződésük és gyakorlatilag ingyen kapnak újat. Ehhez képest a Indiában 7,8 évente vesznek új mobilt. Takarékosak a finnek is, ők 6,8 évente cserélnek.

Az asztali pc esetében a korábbi 3-5 éves csereperiódus 4-6 évre tolódott ki – és gyakran tabletre cserélnek a fogyasztók. Az okok között szerepel, hogy már nincs akkora technológiai ugrás, amely a cserét indokolná. A CIRP szerint az amerikaiak a Mac számítógépüket 2-4 évente cserélik, mert lassúnak találják. iPod zenelejátszóból 3-5 évente vesznek újat, főleg azért mert ellopták vagy elromlott. Tévét 5-10 évente vásárolnak, amikor újabb lakást vásárolnak vagy bővítik a meglévőt.

A tervezett elévülés

A kifejezést Bernard London használta először az amerikai kormánynak tett javaslatában, amely az 1929-es gazdasági krízis egyik lehetséges megoldásaként született. A szakember törvényileg kötelezővé tette volna a tárgyak elévülését, például egy asztalt öt évig lehetett volna használni. Miután egy termék előírt használati ideje lejárt, a kormánynak kötelező lett volna töredék áron felvásárolni a terméket. A fogyasztók meg újabb terméket vásároltak volna, ami beindítja a gazdaságot, munkahelyeket teremt, megszünteti a gazdasági problémákat.

A javaslatot nem fogadták el, de a tervezett elévülés a későbbiekben a növekedést megcélzó piacgazdaság alapelvévé vált.

 

Chippel tervezett vég

Nem titok, a tintasugaras nyomtatókat eleve úgy tervezik, hogy ha egy adott nyomtatási számot elérnek, meghaladnak, akkor hibaüzenetet adjanak ki és ne nyomtassanak többet. A szervizben a vonatkozó alkatrész cseréje a szakember munkabérével együtt többe kerül, mintha egy újat vásárolnánk.

Lelkes hozzáértő emberek megállapították (már évekkel ezelőtt, és a gyártók is bevallották), hogy a nyomtatások számát egy chip kíséri figyelemmel. Számlálóját pedig egy ingyenesen terjesztett és készített szoftverek használatával újra lehet írni, és így a nyomtató tovább működik. Hasonlóan tervezett a nyomtatók patronjának életciklusa.

Az otthoni tintasugaras nyomtak piacán lezajlott egy ágyú-páncél jellegű verseny a gyártók és a tintapatron-utángyártók (korábban, a gyártók szerint: hamisítók…) között, és a gyártók veszítettek. Többek között azért, mert az otthoni, fotóminőségű nyomtatás „kiment a divatból”: inkább szolgáltatót vesznek igénybe a fogyasztók.

A cégek hallgatnak

Megkerestük a Nokia, a Samsung és a Lenovo hazai képviselőit. A Nokia nem reagált, a Samsung azt mondta, nem kíván e kérdésben nyilatkozni. A Lenovo Magyarország ügyvezető igazgatója, Lukács Anita szerint a divat, az igények változása sokszor hamarabb cserére ösztönzi a tulajdonost, mintsem az eszköz műszaki állapota indokolná. Jellemzően a közép- vagy felső kategóriához tartozó magánvásárlók cserélik gyakran a gépüket, mert megjelent egy új szín, egy új processzor stb.

A számítástechnika világában is van igény tartósabb gépekre. A tartós használat Lukács Anita tapasztalata szerint magánvásárlóknál két vagy több évet jelent, vállalati felhasználók esetében a 4-5 éves cserélési ciklus a legelterjedtebb.

 

Rövid életű akkuk

Egy termék életciklusát a beépített akkumulátor meghatározza. (Hagyományosan ilyenek az Apple iPhone-k, a Nokia Lumiák.) 2003-ban egyéni és érdekes reklámhack-et követtek el Amerikában a Neistat testvérek. Az iPod óriásplakátjaira ráfújták, hogy „Az iPod cserélhetetlen akkumulátora 18 hónapig tart.” Az akcióról videó is készült, milliós nézettséget ért el, az amerikai sajtó felkapta a történetet. A testvérek ugyanis megtudták egyrészt, hogy az iPod beépített akkumulátora 18 hónap után tönkremegy, másrészt olcsóbb új iPod zenelejátszót vásárolni, mint kicserélni az akkut. Az akció után röviddel az Apple két évre terjesztette ki a garanciát – de cáfolták, hogy a Neistat-akció hatására döntöttek volna így. (Szabad figyelni arra a vásárlásnál, hogy a beépített akku lítium-polimer technológiájú legyen, mert az több töltést bír ki. Az iPhone-ok mindig Li-po-sak voltak, a beépített akkus LG-k – Google Nexusok – szintén, a Lumiák nem. – A szerk.)

Nem a termékkel, a szemlélettel van baj

Hibája-e a friss kenyérnek, hogy 4-5 nap alatt megpenészedik? Hibája-e a fogyasztási cikknek – hogy elfogy? A vásárló tudatosságához az is hozzátartozik, hogy csak azt a jelenséget számítsa hibának, amely egy előre megadott, helyes állapottól eltér. Ha nincs megadva, vagy szerinte a megadott állapot nem helyes – ne vegye meg a terméket.

Ma a legtöbb „csúcstechnológiájú”, „digital lifestyle” termék valójában tömeggyártású fogyasztási cikk. Többek között ezért helyes, hogy a mobileszközökről az adataink egyre inkább átkerülnek a felhőbe, azaz egy professzionálisan tervezett, nagy rendelkezésre állással üzemeltetett infrastruktúrára. Az adatok, szolgáltatások elérésére használt eszköz pedig divatcikké válik – ahogy a karórával is történt.

Tudomásul kell venni a sokszoros árkülönbségű termékkategóriák létezését is. Olyan nincs, hogy „akciós”, „árelőnyös” és végtelenül tartós is egyben. Aktuális példa lehet a BuBi kerékpár, és egy 20 ezer forintos, „plázás” bicikli között különbség. Előbbi egy professzionális termék, a szolgáltató például garantálja, hogy 120 kilós testsúlyig rendeltetésszerűen használható. „Tudja” ezt a másik?

Az már más kérdés, hogy az emberiség fennmaradását jól szolgálja-e a tervezett tönkremenetel, amely valójában a fő értékként elvárt, folyamatos, gyors növekedés melléktermékeként folyamatosan, gyorsan növekvő mennyiségű hulladékot, és ennek folyományait jelenti.

Kenczler Mihály

 

Tervezett ellenállás

A szoftverek esetében is beszélhetünk tervezett elévülésről. A gyártó öt-tíz év elteltével eldönti, hogy nem támogatja tovább az adott verziójú terméket, és emiatt a fogyasztó cserélni kényszerül. Most épp a Windows XP esete van terítéken. A felhasználók makacs ellenállása miatt a Microsoft többször is módosította a kifutási határidőt. 2014. április 8-ától megszüntetik a támogatását, pedig a működő pc-k 29 százalékán még mindig használják.

A tervezett elévülés ellenzői azért sem tartják jónak ezt a megközelítést, mert a gyors csereciklusok elektronikai szeméthegyeket termelnek, amelyekkel egyelőre nem tud mit kezdeni az emberiség. Ideiglenes megoldásként szegény országokba exportálják őket „használt elektronikai cikk” címke alatt, mondhatni „átdobják dögöt a kerítésen”. Nem tekinthető globalizált, környezettudatos eljárásnak.