Technológia

36_Fortune.jpg
Forrás: ITB
Közös kezekben

Több, mint bitcoin

Órákig el lehet azon vitatkozni, mennyire hasznos vagy veszélyes a világ pénzügyi rendszerére a bitcoin. Abban már sokkal nagyobb egyetértés van, hogy a bitcoin mögött álló blokklánc technológia a jövő egyik nagy ígérete – és nem csak a pénzügyi világban.

A blokklánc (blockchain) technológia összeforrott a bitcoinnal, pedig a kettő közel sem azonos (utóbbiról lásd Bitcoin, a digitális valuta című keretes írásunkat). Annyi a közös bennük, hogy a bitcoint a blokklánc alapjain hozták létre és utóbbi technológia szolgál a virtuális pénznem megosztott főkönyveként. Kettejük viszonyát úgy kell elképzelni, mintha a blokklánc lenne az operációs rendszer, a bitcoin pedig egyike annak a számtalan alkalmazásnak, amelyet az adott operációs rendszeren futtatni lehet. A blokklánc adja az eszközt a bitcoinban lebonyolított tranzakciók nyilvántartására, de ez a megosztott főkönyv bármilyen tranzakció rögzítésére és bármilyen vagyoni érték nyomon követésére alkalmas lehet.

Vagyis a blokklánc voltaképpen egy közös, elosztott főkönyv, amely módot ad egy üzleti hálózat tranzakcióinak rögzítésére és a vagyonelemek nyilvántartására. A vagyontárgy lehet kézzelfogható (autó, ingatlan, készpénz, föld) vagy kézzel nem fogható (szellemi tulajdon, szabadalom, szerzői jog, egyebek). A blokklánc hálózatokon gyakorlatilag bármivel lehet kereskedni, aminek értéke van, minden érintett számára csökkentve a költségeket és a kockázatokat. A technológia révén például a cégek hatékonyabban intézhetik az áruk és ellentételezésük mozgását; a gyártók pedig megoszthatják a gyártási naplókat partnereikkel és a szabályozó hatóságokkal, hogy csökkentsék a visszahívások számát.

Bitcoin, a digitális valuta

A bitcoint sokan összekeverik a blokklánccal, pedig messze nem ugyanarról van szó. A bitcoin csak egyike – bár messze a legismertebb – a blokklánc technológiát használó technológiáknak. Ugyanakkor ebben is jól megmutatkoznak a blokklánc jellemzői és előnyei.

A digitális valutát 2009-ben indította útjára egy rejtélyes, a Satoshi Nakamoto álnév mögé bújó személy. A hagyományos pénznemekkel szemben a bitcoin mögött nem áll semmilyen központi hatóság vagy éppen jegybank. Senki nem kontrollálja, senki nem bocsátja ki: magánszemélyek (és egyre jellemzőbben, vállalkozások) „bányásszák” azzal, hogy számítógépeken (akár egész szerverfarmokon) matematikai rejtvényeket megoldó szoftvereket futtatnak. Ennek megfelelően nincs is központi hatóság, amely ellenőrizné, jóváhagyná és igazolná a tranzakciókat – ezt a felhasználók gépeiből álló egyenrangú (peer-to-peer) hálózat végzi.

 

Egymást erősítve

A hagyományos üzleti világban az egymással kapcsolatban álló felek mindegyike saját nyilvántartást vezet a tranzakciókról. Ez egyrészt drága, mert sokszor közvetítőket kell igénybe venni, emiatt a megállapodások végrehajtása is sok időt vehet igénybe; a többféle helyen és módon vezetett nyilvántartások miatt inkonzisztenciák léphetnek fel; végül pedig kevéssé biztonságos is, mert ha egy központi szereplőt támadás ér, az egész üzleti hálózat érintett lehet.

A blokkláncra épülő üzleti hálózat másképp működik. Egyetlen központi nyilvántartás/főkönyv van, amelyet minden szereplő megoszt egymással, és amely a folyamatos peer-to-peer replikáció révén minden egyes tranzakció után frissül. A hálózat minden tagja (minden érintett üzleti szereplő) egyszerre közzétevő és előfizető a hálózaton, vagyis küldeni tud tranzakciókat más szereplőknek, illetve fogadni tudja azok küldeményeit; az adatok pedig átvitel közben az egész hálózaton szinkronizálódnak.

Milyen műszaki alapok és elvek teszik ezt lehetővé? A blokklánc neve a rendszer működéséből fakad. Az egyes tranzakciók úgynevezett blokkokban tárolódnak, a blokkok pedig láncokká kapcsolódnak össze. Ahogy nő a tranzakciók száma, úgy lesz egyre hosszabb a lánc is. A blokkban a tranzakciós adatokból hasht, egyfajta digitális, időbélyeggel is ellátott ujjlenyomatot képez a rendszer, és magából a blokkból is készül egy hash – ebbe pedig beleépül a sorban előtte lévő blokk hashe is. Ez az előző hash kapcsolja egymáshoz a blokkokat – hiszen a korábbi blokkban is megtalálható az azokat megelőző blokkok hashe. Ennek köszönhetően minden egyes új blokk megerősíti a megelőző blokk hitelességét, ezzel pedig a teljes láncét is – ez garantálja ugyanis, hogy a későbbiekben ne lehessen megváltoztatni egy blokkot, illetve két blokk közé ne lehessen betoldani egy újabbat.

Azzal együtt, hogy a blokklánc tranzakciós adatokat tárol, nem teszi feleslegessé az üzleti adatbázisokat, a tranzakciófeldolgozó vagy üzenetküldő rendszereket, illetve az üzleti folyamatokat. Egy blokklánc a tranzakciók megtörténtének hiteles bizonyítékát tartalmazza.


 

Szerepkörök alapján

Egy üzleti blokklánc persze csak működési elveit tekintve hasonlít a bitcoin mögött álló rendszerre, számos egyéb tekintetben különbözik attól. Így például, a csatlakozás engedélyhez kötött (permissioned blockchain), vagyis a hálózat létrehozója, majd tagjai meghatározhatják, hogy kik vehetnek részt a blokklánc munkájában. Így a hálózat szereplői ismertek egymás előtt (nem tudnak álnevek mögé bújni, mint a bitcoin esetében), mindenki egyedi azonosítót kap, a tranzakciók pontosan a szereplőkhöz köthetők. Ennek révén például könnyebb is megfelelni az adatvédelmi és szabályozói előírásoknak.

A blokkláncban számos különféle szerepkör létezhet. Ott van természetesen a résztvevőé – ők lehetnek azok az üzleti felhasználók, akik engedélyt kaptak a hálózathoz való csatlakozásra és ott tranzakciók lebonyolítására. Fontos szerep jut a szabályozónak: ő különleges jogosultságok birtokában felügyeli a tranzakciókat, éppen ezért előfordul, hogy nem is hajthat végre tranzakciókat. A fejlesztők írják azokat az alkalmazásokat, amelyek révén az üzleti felhasználók saját rendszereikből elérik a blokkláncot, a hálózatüzemeltetők pedig magának a blokkláncnak a fizikai működéséért felelnek.

Az, hogy mindenki hozzáfér a közös nyilvántartáshoz, még nem jelenti azt, hogy mindenki láthat mindent. A hálózat tagjai meghatározhatják, hogy a többi szereplő mely tranzakciókat és azoknak mely adatait láthatja – a konkurens üzleti szereplők esetleg csak a tranzakció tényét, de a felügyeleti hatóság vagy az auditor az összes releváns részletet.

Az üzleti blokklánc konszenzus alapján működik: a tranzakció akkor tekinthető érvényesnek, ha azt a hálózat szereplői valamilyen formában igazolják. Erre többféle módszer is kínálkozik. Az igazolás köthető az elkötelezettséghez (proof of stake): csak az a szereplő igazolhat, amelyik a hálózat teljes értékének bizonyos százalékát magáénak mondhatja. Ez védelmet nyújthat a kívülről jövő támadások ellen, hiszen hiába férkőzik be egy támadó, nem tud tranzakciót jóváhagyni. Egy másik módszer lehet a többségi aláírás: ha a résztvevők meghatározott hányada elfogadja a tranzakciót, akkor az érvényes lesz.

Igen vonzó elemét teszik ki az üzleti blokklánc hálózatoknak az okos szerződések. Ezek az üzleti tranzakciókat befolyásoló szabályok, szerződéses klauzulák, amelyeket a blokklánc tárol és a tranzakció részeként automatikusan végrehajtódnak. Ilyen lehet például egy utazási biztosítás feltételrendszere, amelynek adott szabályai automatikusan érvénybe léphetnek és végrehajtódhatnak, ha mondjuk egy repülőjárat több mint hat órát késik.

A bitcoin előnyei a jelenlegi pénzforgalmi rendszerekkel szemben

– Költséghatékony: a tranzakciók során nincs szükség közvetítőkre.

– Átlátható: a tranzakciós információkat csak egyszer kell rögzíteni és ezt követően az elosztott hálózat révén minden érintett fél számára elérhető.

– Biztonságos: a rendszer mögött álló nyilvántartás védett az utólagos beavatkozások ellen. A már megtörtént tranzakciót nem lehet megváltoztatni: egy újabb tranzakcióval vissza lehet csinálni, de mind a kettőnek nyoma marad a rendszerben.

 

Sokszínű felhasználás

Az üzleti életben a blokklánc számos előnyt tud nyújtani. Egyrészt, gyorsabb: a komplexebb, több résztvevőt érintő tranzakciók is percek alatt lebonyolíthatóak, mert a jóváhagyáshoz és a megerősítéshez nem kell egy központi hatóságra várni. Nincs szükség közvetítőkre és nincs szükség külön-külön vezetett nyilvántartásokra sem, mert minden résztvevő hozzáfér a megosztott főkönyvhöz. Az engedélyhez kötött blokklánc hálózatokban a biztonság is magas szintű, mert minden résztvevő azonossága ellenőrizhető.

Hogyan működhet ez a gyakorlatban? Az IBM nyomán nézzünk meg néhány gyakorlati példát!

– Kereskedelem: a határokon átnyúló áruszállításhoz több különböző jogi személytől kell okmányokat beszerezni (vám, kikötői/repülőtéri hatóság, szállítmányozók, és így tovább). Ezek a szereplők a blokkláncban együttműködve láthatnák és jóváhagyhatnák a szükséges okmányokat, miközben minden érintett fél folyamatosan látná, hol tart a folyamat, mikor érkezik az áru és mikor megy át annak ellenértéke.

– Biztosítás: a biztosítóknak ellenőrizniük kell, hogy a káresemény megtörtént-e, fel kell dolgozniuk az igényt, majd fizetniük kell a károsultnak. Megoldható, hogy a szerződések feltételeit a blokkláncban tárolt okos szerződésekben tárolják, és ezeket az interneten nyilvánosan elérhető adatokhoz kapcsolják. Amikor egy megbízható forrás bejelenti a káreseményt, automatikusan elindul a folyamat: a kárigényt az okos szerződés kondíciói alapján feldolgozzák, és átutalják a pénzt a károsultnak.

– Ellátási láncok menedzsmentje: amikor egy rendkívül bonyolult rendszerben, például egy repülőgépben meghibásodik valami, akkor az érintett alkatrészt vissza kell tudni követni az eredeti gyártóhoz, beleértve a gyártás napját, a sorozatot, de akár még a gyártósort is. A blokklánc révén minden alkatrész összes eredetrészlete tárolható és a teljes gyártási lánc minden egyes szereplője számára hozzáférhetővé tehető, mint ahogy betekintést nyerhet ezekbe az adatokba a repülőgép tulajdonosa, üzemben tartója és a szabályozó hatóság is. Hasonlóképpen fontos lehet az áru eredetének visszakövetése az élelmiszeriparban is.