Technológia

52_www.kometgroup.com.jpg
Forrás: ITB
A digitális átalakulás éve

Informatika két sebességben

Mi sem mutatja jobban a gazdaság digitalizálódásának fontosságát, hogy a január végén megtartott davosi Világgazdasági Fórum kiemelt témai között is helyet kapott a negyedik ipari forradalom (az Industrie 4.0) vagy éppen a dolgok internete. A változás kikerülhetetlen, az ezzel való megbirkózás mikéntje viszont korántsem az.

A közelmúlt eseményei közül az Uber példája jól mutatja, hogy egyetlen sikeres ötlet – amelyhez ráadásul még különösebben fejlett technológia sem kellett – milyen gyorsan és alaposan tudja kirántani a szőnyeget nagy múltú iparágak és az azokban érdekelt cégek alól. De megemlíthetnénk az Airbnb-t is, amely milliárdos szállodaláncoknak jelent zsebbe vágó konkurenciát. (És megkeseríti az olcsó albérletre szoruló egyetemisták életét, miközben megédesíti a bárbeadókét… – a szerk.)

Korábban is láttunk példákat arra, hogy egy-egy újítás miként kavarja fel az állóvizet globális iparágakban. A digitális fényképezőgépek megölték a filmgyártó- és előhívó ipart (közben nem mellékesen a földbe állították a Kodakot is), a zenekiadó ipar pedig minden harc dacára elbukott a legális (és illegális) letöltésekkel szemben. Ám míg korábban ezeket a változásokat is nagy cégek hozták, ma már egy pár tucat fővel működő internetes startup is veszélyes lehet.

 

Tudják, de nem biztosak

Az üzenet a legtöbb cégvezetőhöz már eljutott. Egyre többen látják be, hogy el kell indulniuk a digitalizálódás útján, és ismerik fel, hogy a digitális üzletvitel stratégiai jövőképből egyre inkább valódi versenytényezővé alakul. Azonban önmagában a felismerés, sőt, még a felismerésből fakadó tenni vágyás sem garantálja a sikert – derült ki a Fujitsu által nemrégiben elvégzett felmérésből. (A kutatásba több mint 600 felsővezetőt és az informatikai költségvetésért felelős döntéshozó vontak be az Egyesült Királyságból, Spanyolországból, Svédországból és Németországból.)


A szervezetek háromnegyede egyetértett azzal, hogy a digitális átalakulás stratégiai fontosságú üzleti prioritás. Az iparágban többnyire optimistán ítélik meg ennek az átalakulásnak a kilátásait: a vezetők biztosak abban, hogy a szervezetük képes lesz lebonyolítani a digitális átalakulási programot, többségük még akár gyorsabban is haladna. A többség azzal is egyetért, hogy a nem kellőképpen gyors digitalizálás hátrányokat okozhat a vállalatnak a termelékenység, az üzleti reagálókészség vagy akár az ügyfélmegtartás terén. „Még mindig kisebb kockázattal jár rossz technológiába befektetni, mint semmit sem csinálni és lemaradni a konkurencia mögött”, fogalmazott egy cégvezető.

Egy kicsit mélyebbre tekintve ugyanakkor már nem ennyire rózsaszín a kép. A cégvezetőknek csupán egynegyede biztos abban, hogy helyes döntéseket hozott a digitális átállással kapcsolatban, ugyanakkor kétharmaduk kockázatosnak látja a digitális átalakulási projekt sikerét. A kockázatok közé sorolható az anyagi ráfordítás is: a megkérdezett egyharmada szerint már eddig is túlköltekeztek a digitális projektekben. A többség abban sem biztos, hogy miként kellene fontosság szerint rangsorolni a digitális átállás lépéseit, feladatait.

 

Egy fenékkel két lovon

Beszédes az is, hogy elsősorban kik állnak a digitális átalakulás mögött. Azt hinnénk, hogy a digitalizáció fontosságának felismerését követően a vezetés legfelsőbb szintjei állnak a változás élére. Ám a válaszokból az derül ki, hogy az igazgatóság vagy maga a vezérigazgató az esetek kevesebb mint egyötödében lesz hajtóereje az átalakulásnak. A prímet az informatikai szervezet viszi (lásd grafikonunkat), mint ahogy a szervezetek felében a végrehajtást is az IT-re bízzák. Mindez egyértelmű jele annak, hogy a digitális átalakulást – annak minden üzleti vonatkozása ellenére – a többség továbbra is technológiai kérdésnek és feladatnak látja.

Ebből pedig az következik, hogy a szervezetek nagy részénél ugyanaz a csapat felelős az informatikai napi szintű üzemeltetéséért, illetve a nagy ívű, stratégiai jelentőségű digitális projektek megálmodásáért és végrehajtásáért. (A két feladatot csak a megkérdezettek 15 százalékában végzik külön csapatok, és a cégek alig egynegyedénél találunk a digitális projektekre elkülönített büdzsét.)

A technológia központú szemlélet egyik következménye a viszonylag földhözragadt célok kijelölése. Az esetek közel felében a digitalizáció céljai nem terjednek túl a meglévő folyamatok optimalizálásán vagy a működés hatékonyságának javításán. A hosszú távú, stratégiai célkitűzések – új üzleti információk kinyerése az adatelemzési módszerek fejlesztésével, új üzleti modellek kidolgozása – a válaszadók nem egészen egyötödénél jelenik meg prioritásként.

 

Eltérő sebességgel

Vagyis az informatikai szervezetek nem kis részének egyszerre kell megbirkózni a meglévő rendszerek üzemeltetésével és az új, innovatív megoldások bevezetésével. A helyzetet nehezíti, hogy a kétféle feladatra két különféle típusú infrastruktúra szükségeltetik.

A hagyományos informatika egyik legnagyobb erénye a biztonság és a megbízható működés. Ezek azok a rendszerek, amelyek kiszolgálják a vállalat alapvető napi működését, mint a levelezést, a pénzügyeket, és így tovább. Fontos tulajdonságuk az állandóság, ezért nem is cserélik őket gyakran, és nem ezeknél kísérleteznek a legújabb technológiákkal.

A digitális világot nem ezekkel a rendszerekkel kell meghódítani: oda a „robusztus IT” helyett a „gyors IT” kell. Ide tartozhat mindaz, amit ma a digitális világgal szoktunk összekapcsolni: a Nagy Adat, a felhő, a közösségi média. Itt nem a megbízhatóság a lényeg, hanem a gyorsaság, a rugalmasság, a járatlan utak kipróbálása, mind magukban az eszközökben és technológiákban, mind azok bevezetésében és használatában. Az sem baj, ha egy projekt kudarcot vall, a fontos az, hogy akár a pozitív, akár a negatív eredmény derüljön ki gyorsan.

A Fujitsu szerint a digitális átalakulás sikerének egyik kulcstényezője, hogy a vállalatok olyan megoldásokat alakítsanak ki, amelyek kielégítik a robusztus és a gyors IT igényeit is. Az ilyen hibrid informatikai környezetekben lehetővé válik a hagyományos rendszerek modernizálása, míg a szervezet szabad kezet kap az innovatív technológiák gyors, rugalmas alkalmazására – ráadásul úgy, hogy a teljes infrastruktúra egységes menedzsment alatt marad.