Technológia

Áram, szünet nélkül

Lehet egy informatikai rendszer bármilyen kifinomult, rendelkezhet a legmodernebb képességekkel, az egész mit sem ér, ha hiányzik éltetõ eleme: az áram.

Egyes szakértõk szerint kétféle informatikai rendszer létezik: az egyik olyan, amelyben már okozott zavart a rossz tápellátás, a másik pedig olyan, amelyben ezután fog. Valószínûleg kevesen tudják, de az adatvesztések többségét nem a mindenki által rettegett vírusok okozzák, hanem a tápellátási zavarok (áramkimaradás, túlfeszültség, egyebek).

Károk minden mennyiségben
Ha elmegy az áram az irodában, egyszerre több kellemetlen dolog is történik. Az elsõ, hogy fontos adatok tûnhetnek el: az éppen nyitott dokumentumokban az elõzõ mentés óta végrehajtott változások mindörökre elvesznek. Ez ellen ugyan lehet védekezni a gyakori – akár automatikus – mentéssel, de ezzel a felhasználók nagy többsége nem törõdik. Másodszor, komolyabb meghibásodások is felléphetnek. Ha az


áramkimaradás pont akkor következik be, amikor a rendszer éppen adatokat ír ki a lemezre, a lemez logikai adatstruktúrája is sérülhet, és egész állományok veszhetnek el. És nemcsak a teljes áramkimaradás, hanem egészen kismértékû feszültségingadozás is okozhat károkat. Egy IBM-tanulmány szerint egy átlagos számítógép havonta 120 alkalommal van kitéve a feszültség ingadozásának, a hatás a billentyûzet lefagyásától kezdve az alacsony hardverteljesítményen át egészen a berendezés komoly károsodásáig terjedhet. Még nagyobb károkat okozhatnak a feszültségproblémák a vállalati háttérrendszerekben, a kiszolgálókban és azok programjaiban. A szervereket és szoftvereiket folyamatos mûködésre tervezték, és ha ezek menet közben, hirtelen állnak le, a helyreállítás sem annyi, hogy újra be kell kapcsolni a gépet. Az éppen futó programokat újra kell indítani, a félbeszakadt lekérdezéseket, tranzakciókat újra le kell futtatni, és ez az áramszolgáltatás helyreállítása után még órákat vehet igénybe. Ezalatt pedig a dolgozók tétlenül ücsörögnek, az üzletmenet áll, a veszteség halmozódik.

 

Zavarok a hálózatban
Mindezeket a veszélyeket és károkat ki lehet küszöbölni – vagy legalábbis minimalizálni lehet – jól megválasztott szünetmentes tápegységgel, közkeletû angol nevén UPS-szel (uninterruptible power supply). Ilyenek a nagygépes (mainframees) világban már nagyon régóta vannak használatban, de az utóbbi évtizedben mind nagyobb számban alkalmazzák õket a kiszolgálók, sõt újabban az egyes munkaállomások mellett is. Egy UPS legfontosabb feladata, hogy áramkimaradás esetén is biztosítsa a folyamatos tápellátást. Azt az intervallumot, ameddig képes ezt megtenni, nevezzük áthidalási idõnek, és ez a szünetmentesek egyik – de nem egyetlen – lényeges tulajdonsága. A jó UPS azonban nemcsak a teljes áramhiány esetén hasznos, hanem kiszûri a hálózatban keletkezõ és a számítógépre veszélyt jelentõ olyan zavarokat is, mint az elektromos zajok, feszültséghullámok vagy tüskék.

A feszültségproblémák kiküszöbölésére szolgáló legegyszerûbb eszközök közé tartoznak a túlfeszültségvédõk. Ezek az áramkimaradás ellen nem védenek, de megóvják az érzékeny berendezéseket – például egy nagy értékû nyomtatót vagy fénymásolót – a hirtelen túlfeszültségtõl, amikor is a hálózaton nagyon rövid idõre akár több ezer voltos feszültség haladhat át. Ez elég lehet ahhoz, hogy bizonyos gépek érzékeny belsõ elektronikájában helyrehozhatatlan károkat okozzon; a jelenség egy pár ezer forintos túlfeszültségvédõvel megelõzhetõ. Maguk az UPS-ek is készülhetnek többféle technológiával, méretben és teljesítményben. A legkisebbek egy-egy gép számára kínálnak megoldást, a legnagyobbak pedig akár egy teljes épület áramellátását tudják biztosítani. Olyan helyeken, ahol a folyamatos mûködés kritikus fontosságú – kórházak, telefonközpontok, gyárak –, az UPS-eket még dízelmotoros generátorokkal is kiegészítik. Az ilyen esetekben a szünetmentes tápegységek addig bizto-sítják az áramellátást, amíg a generátort be nem indítják, és az el nem érte a szükséges teljesítményt; onnantól kezdve folyamatosan van áram.

Kicsik és nagyok
Nem meglepõ, hogy az UPS-ek kiválasztásánál az igényekbõl kell kiindulni. Még egy elszigetelt irodában is érdemes lehet a gépek mellé beszerezni egy-egy asztali UPS-t (különösen olyan helyeken, ahol sok a hálózati zavar), mert ez csak 5–10 százalékkal növeli a beszerzési költségeket, viszont a késõbbiekben számos boszszúságtól (és költségtõl) kímélheti meg a dolgozókat és a céget.

A kisebb és közepes hálózatoknál már a kiszolgálók és az aktív hálózati eszközök védelmérõl is gondoskodni kell. Minél nagyobb egy vállalati hálózat, minél több aktív eszköz gondoskodik az adatok továbbításáról, annál nagyobb az esélye annak, hogy valamely ponton áramkimaradás lép fel. Az ilyen hálózatokhoz tervezett UPSek az alapvetõ védelmen túl további biztonsági funkciókkal is rendelkeznek. Ezek között a legfontosabb a felügyelet képessége: a rendszergazda folyamatosan tájékozódhat az UPS-ek teljesítményérõl, állapotáról. A felügyeleti szoftver a legtöbb esetben a távolból, weben keresztül is kezelhetõ, és alkalmas arra is, hogy a távol lévõ rendszergazdát valamilyen módon (például SMS-ben) értesítse.

A szoftverek arra is képesek, hogy hoszszabb áramszünet esetén automatikusan és biztonságosan leállítsák a számítógépeket. Nagyvállalati alkalmazási környezetben az is fontos lehet, hogy az UPS-ek felügyeleti szoftvere többféle szoftverkörnyezetben mûködjön, a szünetmentes tápegység keretbe (rackbe) szerelhetõ legyen. Léteznek már moduláris UPS-ek is, amelyek az igények növekedésével együtt bõvíthetõk újabb akkumulátorokkal vagy más kiegészítõ egységekkel. Végül még valami: ha valamilyen adatközpont szünetmentes tápellátásáról van szó, nem szabad megfeledkezni a légkondicionáló folyamatos mûködésének biztosításáról sem. A mûködésben tartott kiszolgálók (kiegészítve az UPS-ekkel) olyan hõt tudnak generálni, amelyek rövid idõ alatt képesek akkora kárt okozni, mint egy áramkimaradás.