Korább
számainkban már szemezgettünk a Deloitte technológiai és médiaipari
előrejelzéseiből. Most azt járjuk körbe, mit gondolnak az elemzők az internet-
és a mobilhálózatok fejlődéséről.
Magyarországon
és Európában most a 30 és 100 megabit/másodperces internethálózatok kiépítése
van napirenden. A következő hullám azonban már itt van a nyakunkon. A Deloitte
szakértőinek számításai szerint 2016 végére a legalább egy gigabit/másodperces
internetkapcsolatok száma globálisan a tízszeresére nőve eléri a 10 milliót. A
növekedésnek két hajtómotorja van: az elérhető szolgáltatások számának
emelkedése és ezzel együtt az árak csökkenése. Gigabites
internetszolgáltatásból 2015 elején mintegy 80 volt a világon, az év végére
azonban közel megduplázódott a számuk. Ezzel együtt az árak is meredeken
zuhantak. 2012 végén még átlagosan 400 dollárért lehetett hozzájutni egy
gigabites előfizetéshez; 2015 harmadik negyedévére ez 200 dollárra csökkent, a
legolcsóbb ajánlat pedig 50 dollár alatt volt.
A
10 millió előfizetés azonban már nem is tűnik olyan soknak, ha hozzátesszük: a
gigabites hálózatok által lefedett területeken 250 millió internet-előfizető
él. A Deloitte számításai szerint 2020-ra 600 millió embert érhetnek el a
gigabites sebességre képes hálózatok, és ezeken mintegy 50-100 millió
előfizetés lehet majd, ami az összes szélessávú előfizetés 5-10 százalékát
teszi ki.
Több
eszközhöz nagyobb net
A videostreaming története
|
---|
Tíz
évvel ezelőtt, 2006-ban, az akkor egyéves Youtube-ra naponta 65 ezer videót
töltöttek fel. Ezeket 320×240 képpontos méretben, mono hanggal lehetett
megnézni. A méretet 2008-ban emelték 720p-re, egy évvel később pedig FullHD-re
(1080p, 1920×1080 képpont). 2010-ban már 4K felbontású (68 megabit/másodperc
átviteli sebességet igénylő) fájlokat is fel lehetett tölteni – a tévék akkor
még évekre voltak, hogy ilyen felbontású tartalmat kínáljanak. A Youtube 2014
óta a 8K-t is támogatja, bár valószínűleg még évekig nem lesznek kereskedelmi
forgalomban olyan képernyők, amelyeken ezeket a videókat teljes részletességgel
meg is lehet jeleníteni. |
Mindazonáltal
nem is feltétlenül a kapcsolatok számának növekedése a legfontosabb fejlemény
a
gigabites internet-előfizetés kapcsán, hanem az ezzel kapcsolatos
gondolkodásmód és felfogás megváltozása. A szolgáltatók már nem azért fogják
ajánlani (és az előfizetők nem azért fogják keresni), mert egyetlen eszközön
egyetlen alkalmazás ilyen gigantikus sávszélességet igényelne.
Az
elmúlt húsz évben ugyanis alapvetően módosult az internetkapcsolat
felhasználási módja. Nem egyetlen eszközt és egy alacsony sebességet igénylő
alkalmazást szolgál ki, hanem mind több és mind nagyobb teljesítményű eszközt,
számos alkalmazással. A sávszélesség iránti igény szinte önmagát gerjeszti:
ahogy elérhetővé váltak a nagyobb sebességet biztosító kapcsolatok, nőtt az
azokat kihasználó alkalmazások köre. Az új alkalmazások újabb eszközök megjelenéséhez
vezetnek, ami viszont megint csak növeli a sávszélesség iránti igényt.
2016-ban
a fejlett világban a tehetősebb háztartásokban nem ritkán akár egy tucatnyi,
hálózatba kapcsolt eszköz működik. Ezek egyenként talán csak „szippantgatják”
az adatokat, de együttesen, csúcsidőben nagy kortyokban „vedelik”. 2020-ra
ráadásul a mostani tucatnyi eszközből könnyen lehet több tucat.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gigabites
internet-előfizetés nem jelent folyamatos gigabites internetkapcsolatot. Az
elérhető és a garantált sávszélesség közötti különbség számottevő lehet; ha
valaki mondjuk, garantált 500 megabitet szeretne, ahhoz bizony szüksége lehet
az 1 gigabites előfizetésre. Még egy előnye lehet a szupergyors internetnek a
háztartásokban. Sokkal rövidebb idő alatt lehet fájlokat le- és feltölteni, így
egy-egy eszköz kis ideig foglalja a sávszélességet a többi eszköz és
felhasználó elől.
Videó
minden igényre
Ahogy
nő a gigabites sebességre képes hálózatok száma – és vele emelkedik az
internetkapcsolatok átlagos sávszélessége is –, a meglévő szolgáltatások is
mind nagyobb sávszélességet fognak fogyasztani. Mellettük megjelennek a piacon
korábban megvalósíthatatlannak (vagy gazdaságilag életképtelennek) tűnő
szolgáltatások és az adatokat nagykanállal fogyasztó eszközök.
Jó
példa a videostreaming: egy évtized alatt a fél megabites, a hagyományos
tévéknél is rosszabb minőséget kínáló streamekből a hálózatok fejlődésével
25-50 megabites 4K videófolyamok lettek. (Lásd A videostreaming története című keretes írást.) De
hasonló utat járt be a videótelefonálás is. Tíz évvel ezelőtt a számítógép
monitorára biggyesztett webcam közvetített rángatózó, bélyegnyi képet. Ma sok
tízmilliónyi számítógép, tablet és okostelefon beépített képessége a
videótelefonálás, akár konferencia üzemmódban is. Egy nyolc fős
videókonferencia-híváshoz nagyjából 8 megabites dedikált sávszélesség
szükséges.
A
rendelkezésre álló sávszélesség bővülése számtalan új alkalmazási területet
nyithat meg. Az azonnali üzenetküldés egyre kevésbé fog a szövegre
korlátozódni: a chatfolyamok egyre több nagyfelbontású fotót és videót
tartalmaznak. A közösségi hálózatokon is egyre több lesz a videó: 2015
novemberében napi nyolcmillió videómegtekintés volt a Facebookon, kétszer
annyi, mint áprilisban.
A
televíziózásban már megszokott a HD tartalmak igény szerinti letöltése
(video-on-demand). Nagyobb sebesség mellett semmi akadálya nincs a 4K videók
elérhetővé tételének sem – ennek csak örülnének a készülékgyártók, mert
megdobná a keresletet. A Deloitte szakértői azt sem tartják lehetetlennek, hogy
a nagysebességű internetre kötött tévét más célra is elkezdik használni
tulajdonosai. Így például nagyfelbontású képeket töltenének le rájuk, hogy
azokat felváltva jelenítsék meg, amolyan screensaver jelleggel – vagyis a
tévéből interaktív képkeret lenne.
Átalakulhatnak
az otthoni biztonsági megoldások is. A mai biztonsági kamerák általában
merevlemezre mentik a képet, de ha a feltöltési sebességek így nőnek, menthetik
a felhőbe is az adatokat, illetve élőben továbbíthatják a felhasználó
telefonjára. Ezzel párhuzamosan nőhet a felbontás és a képkockák
másodpercenkénti száma, vagyis használhatóbb videóképet kaphat a felhasználó,
ha megtörténik a baj.
Olcsóbban,
nagyobb lefedettséggel
Mobilhang mobiladaton
|
---|
A
VoLTE révén voltaképpen azt valósítják meg a mobilszolgáltatók, amit a Skype és
társai csinálnak: adathálózaton továbbítanak hangot. Hogy erre miért van
szükség? Az LTE mobilhálózatok csomagkapcsoltak (mint az IP-hálózatok), és nem
támogatják a hangtovábbítást; arra a mobilszolgáltatók a vonalkapcsolt 3G (és
kisebb részben a 2G) hálózatokat használják. (Az adatok gond nélkül és gyorsan
mennek a 4G hálózaton.) A VoLTE technológia adatcsomagokká alakítja a hangot,
így már az LTE hálózaton is natívan lehet továbbítani a beszélgetéseket.
A
Voice over Wifi segítségével pedig a beltéri lefedettséget lehet jelentősen
növelni. Különösen a vasbeton irodaházakban vagy alagsori helyiségekben
jellemzőek a szolgáltatás nélküli „fekete lyukak” – nem véletlen, hogy minden
szolgáltató kültéri lefedettségben számol. |
Miközben a vezetékes internetszolgáltatók a gigabitek
felé tapogatóznak, a mobilszolgáltatók egyelőre funkcionalitásukban bővítenék
hálózataikat. A 4G (LTE) hálózatok általánosnak mondható kiépülte után a
Deloitte komoly felfutást vár a Voice over LTE (VoLTE) és a Voice over Wifi
(VoWifi) szolgáltatások terén. (A technológiákról lásd Mobilhang mobiladaton
című keretes írásunkat.) 2016 végére mintegy 100 mobiltársaság fog
csomagkapcsolt VoLTE hangszolgáltatást kínálni, kétszer annyi, mint egy évvel
korábban. Hasonlóképpen a kétszeresére, 300 millióra nő a szolgáltatásokat
használó előfizetők száma.
A
szolgáltatókat 2016-ban alapvetően két tényező miatt érdekli a két technológia:
így növelhetik hálózati kapacitásaikat, és javíthatják a hangszolgáltatások
elérhetőségét, lefedettségét. Előbbit azzal éri el, hogy lehetővé teszi a
hangforgalom átterelését a 2G és 3G hálózatokról a 4G-re, az így felszabaduló,
alacsonyabb hálózati frekvenciákat pedig adatszolgáltatásokra vehetik igénybe.
Ráadásul csomagkapcsolt módban egységnyi frekvenciatartományban kétszer annyi
hívás továbbítható, így hatékonyabban kihasználhatóak a hálózatok. További
megtakarítást jelenthet, ha a szolgáltatóknak módjuk nyílik „nyugdíjba küldeni”
a régi 2G infrastruktúrát, megszabadulva annak fenntartási költségeitől.
Számos plusz szolgáltatás beépítésére is módot ad a VoLTE. A felhasználók hívás
közben
válthatnak a hang- és adathívás között, jobb lehet a hangminőség, vagy külön
alkalmazás indítása nélkül lehet valós idejű fordítót használni, esetleg
videóüzenetet hagyni. Ugyanakkor hátránya (egyelőre), hogy nem minden készülék
támogatja, csak akkor használható, ha mind a hívó, mind a hívott fél előfizet
4G szolgáltatásra, és csak a szolgáltatók saját hálózatán belül működik. A
Deloitte szakértői részben pontosan emiatt arra számítanak, hogy az értéknövelt
szolgáltatások csak pár év múlva lesznek fontosak a mobiltársaságok számára.
A VoWifi a sokszor nem megfelelő beltéri lefedettséget tudja javítani azáltal,
hogy az egyébként a wifi-hálózatoknak fenntartott (nem licencköteles)
frekvenciatartományokat használja LTE-hívások lebonyolítására. Korábban vagy a
bázisállomások számának gyarapításával, vagy úgynevezett femtocellák (kicsiny
beltéri bázisállomások) telepítésével tudták csak ellátni a szolgáltatók a
sűrűn beépített vagy nagy tömegeket kiszolgáló városrészeket, helyszíneket. A
VoWifi annyiban különbözik egy szokásos, szintén a wifit használó
VoIP-hívástól, hogy nem kell hozzá külön alkalmazás, másrészt pedig a teljes
szolgáltatást a mobiltársaság kontrollálja, így jobb lehet a minőség. A
szolgáltató számára a jobb lefedettség mellett a másik előny, hogy csökkenhet
a mobilhálózat leterheltsége, mivel a hívások átterelhetők lesznek más
hálózatokra.