Road

Németh Mihály, H1 Systems
Németh Mihály, H1 Systems
Forrás: ITB
Nem utópia, nem sci-fi, lehet boldog a vállalat is

Egy lépés helyett kettőt gondolt végig

Közel 20 év multinacionális környezetben, 16 év vezetőként, 12 felső vezetőként. A multi világ presztízsét és kényelmét a kkv-szektor rugalmasságára és gyakorlatiasságára cserélte; nem szereti a panaszkultúrát, mert a cselekvésben hisz. Mint mondja, az adaptációs képesség elengedhetetlen, mint ahogy az is, hogy döntéseinket a szív és az ész együttesen irányítsa. Németh Mihállyal, a H1 Systems cégvezetőjével beszélgettünk.

– Nagy fordulatot vett az élete tavaly: a T-Systems Magyarország értékesítési vezérigazgató-helyettesi pozíciójából a H1 Systems cégvezető székébe került. Nem jellemző önre a cégek közötti ugrálás…

– Bár 18 évet töltöttem a cégcsoportnál, de nagyon változatos és izgalmas időszak volt ez, hiszen folyamatosan sikerült újabb és újabb területeken kipróbálnom magam – a leghosszabb idő hét év volt, amit ugyanabban pozícióban töltöttem. A belső váltásoknál mindig felmerült bennem a kérdés, milyen irányban folytassam tovább a karrierem. A 2017 nyári vezetőváltáskor végül eljött a tényleges váltás ideje.

– Hogyan zárta le magában ezt az időszakot?

– Azt, aki vezetőként jelenleg vagyok, a tapasztalataimat, az eddigi karrieremet, a fejlődésemet a cégcsoportnak és az ott lévő embereknek köszönhetem. Sok siker fűződik ehhez az időszakhoz, amire jó érzésekkel gondolok vissza, de teljesen új fejezetet nyitottam az életemben. Azt szoktam mondani, hogy ezt a korszakot ékszerdobozként őrzöm az értékes, maradandó emlékeim polcán.

– Mi volt az első dolga újra függetlenként?

– Pörgős, intenzív, változásokkal teli évek voltak mögöttem, ami folyamatos készenléti állapotban tartott. Kellett egy kis idő, hogy megálljak, hogy átgondoljam, mivel szeretnék foglalkozni. Meghatározott szakaszokat iktattam az életembe: az első, két hónapos szakasz a pihenésé, a múlt lezárásáé volt. Párommal Ázsiába utaztam, ami tudatos választás volt: feltöltődés és inspiráció miatt lett az úti célom Japán, Korea, Hongkong és Thaiföld.

– Melyik ország tetszett a legjobban?

– Egyértelműen Japán. Különleges, gyönyörű, tiszta, élvezet volt ott lenni. Az is vonzott, hogy technológiailag jó pár lépéssel előttünk járnak. Nagy élmény volt például a Sinkanszenen utazni (nagy sebességű vasúthálózat Japánban – a szerk.), óramű pontossággal működik minden. Le is töltöttem egy appot, ami méri a sebességet, de 260 km/óránál „kiakadt a mutató”, és miközben halad a vonat, az ember úgy érzi, mintha a világ meg sem mozdulna alatta.

– Hazatérve mi volt a következő lépés?

– Egy HR-es barátom azt tanácsolta: „Úgy válaszd ki a következő munkahelyedet, hogy ne csak egy lépést gondolj végig, inkább kettőt!” Vagyis ne csak a következő pozíciómról szóljon a döntésem, hanem a következő 20 évet próbáljam megtervezni. A követező szakasz annak eldöntéséről szólt, hogy milyen vállalati méretben, környezetben gondolkodjak. A multiktól a startupokig osztottam fel a horizontot, nem zártam ki semmit. Arra figyeltem, hogy a szívem és az eszem együttes döntése legyen, milyen irányba megyek tovább. A multi lét nagy presztízsű, emellett bizonyos tekintetben kényelmes, mert az ember vezetőként maximálisan ki van szolgálva a személyes hatékonysága érdekében. Mindenki máshogyan éli meg, ha kikerül ebből a közegből, és kíváncsi voltam arra is, hogy rám milyen hatással lesz mindez: számomra felüdülést jelentettek az olyan hétköznapi dolgok, amivel korábban nem kellett foglalkoznom, mint például az ügyeim saját magam általi intézése vagy akár egy bevásárlás is. A pénzügyi, gazdasági tevékenység, illetve a legtöbb Telekom csoportban betöltött pozícióm alapvetően befelé forduló figyelmet igényelt, tehát mondhatni, egy korlátos zárt világban, burokban éltem, és jól esett, hogy újra kinyílt a világ.

Szakmai pálya

– 1998-ban végzett a BKE-n közgazdászként, 2005-ben az ELTE-n jogi szakoklevelet szerzett, a CFA Institute képzési programjában pedig okleveles pénzügyi elemző minősítést.

– 1998-ban csatlakozott a Magyar Telekomhoz üzleti elemzőként; 2013-ig különböző közép- és felső vezetői pozíciókban dolgozott gazdasági, kontrolling és pénzügyi területeken.

– 2013–2018 között a T-Systems Magyarországnál töltött be felső vezetői pozíciókat pénzügyi, gazdasági és értékesítési területen.

– 2018-tól a H1 Systems cégvezetője.

 

– Miért a kkv-szektor mellett tette le a voksát?

– Bár sok izgalmas startup van hazánkban, és szükségük is van professzionális menedzsment tudásra, számomra fontos a people management és leadership – szeretek nagyobb csapatot vezetni. Másrészt, ha már startup, akkor inkább a sajátomat építem. Ami a multinacionális környezetet illeti, lett volna lehetőségem ismét ezt választani. Akkor tudtam teljes mértékben elengedni ezt a vonalat, amikor egy konkrét lehetőség kapcsán – CFO pozícióra kerestek szakembert – nem több, mint fél nap gondolkodás után mondtam nemet. A motiváció helyett inkább terhet éreztem. A szívemmel már az elején a hazai kkv-k felé orientálódtam, de a döntési folyamaton az eszemmel és az érzékeléseimmel is végig kellett mennem, hogy megérkezzek ahhoz a tényhez: a kkv a jövőm. Számtalan racionális érv szól mellette, például ebben a szektorban van a legtöbb cég, itt dolgozik a magyar munkavállalók kétharmada, és itt is nagy szükség van a professzionális menedzsmentre. Sok kkv került olyan helyzetbe, hogy növekedési problémája van, léptéket szeretne váltani, mert az elmúlt évek növekvő gazdasága jót tett az üzletnek, de a szintugráshoz más működésre van szükség, amire nem tud átállni. Sok kkv küzd utódlási problémával is, egyszóval egy sor izgalmas kihívás és lehetőség rejlik ebben a szektorban. Úgy véltem, hogy értéket teremthetek számukra a multinacionális hátteremmel, amelyben strukturált működés és meghatározott folyamatok szerint irányítottam az embereket.

Egy baráti reggeli során véletlenül összefutottam Csere Andrással, a H1 Systems alapító tulajdonosával, és elindult az együttgondolkodás. Olyan céget kerestem, ahol az operatív irányítás valóban a cégvezető kezében van, és vonzott az is, hogy nem szakadok el attól az iparágtól, amelyhez a múltam és a személyes érdeklődésem is köt: a technológiától. A cég profilja és a tulajdonossal való viszonya az, amiért úgy döntöttem, ide jövök. Emellett az, hogy a vállalatnál dedikált HR-vezető is van, azt jelezte számomra, hogy a tulajdonosok valóban fontosnak tartják az emberközpontú gondolkodást.

– Vezetőként mi a hitvallása?

– Tanulás-, építkezés- és fejlődéspárti vagyok, emellett a tenni akarást, a cselekvést keresem mindig, nem szeretem a panaszkultúrát. Erősen hiszek a „boldog vállalat” koncepcióban, ami elsőre talán meglepő, hiszen egy vállalatnál sikerről, eredményről, hatékonyságról és növekedésről szokás beszélni. Azt gondolom, hogy a boldogság nem más, mint az előrehaladás érzése: az, amikor haladunk előre a személyes céljainkban, a feladatainkban, a munkánkban, a társas kapcsolatunkban vagy a karrierünkben. Számomra egy boldog vállalat három pillérre épül: tudjuk, merre tartunk, mert a vállalatnak van tiszta jövőképe; aktívan cselekszünk és teszünk azért, hogy a vállalat haladjon a kitűzött célja felé; és a vállalat előrehaladása által a munkatársak is haladnak előre a saját személyes céljaik elérése felé.

Pontosan tudom, miért vagyok itt, és ez a tudatosság az, amiért jól érzem magam. Sokszor elgondolkodom azon, mire tanítsam a gyermekeimet. Úgy vélem, a jó értelemben vett adaptációs képesség, azaz a céljaink felé tett kitartó haladás a gyakran változó körülmények közepette is a legfontosabb – és ez igaz a cégre is.

– Ön milyen útravalót kapott otthonról?

– Sokszor észre sem veszi az ember, mi mindent kap a szüleitől. Amit tinédzserként nem értékel, arra később rájön, hogy a legnagyobb ajándék az életében. Azt hiszem, én a cselekvőképességet és az optimista szemléletet kaptam otthonról, legfőképpen az édesanyámtól. Hadd említsek egy példát, mert nagyon büszke vagyok rá: 62 évesen kezdett el biztosítási üzletkötőként dolgozni, most 67 éves és a vállalat egyik legsikeresebb értékesítője a régióban. Igenis bármit elérhetünk, megváltoztathatjuk a dolgok menetét, csak rajtunk múlik.