Piackutatás

Távközlési költségvetés

A hazai vállalati szférában még a nagyvállalatok körében sem általános a telekommunikációs költségek tervezése. A vezetékes telefónia csak az ötven fõ feletti cégeknél körözi le a mobilt.

Alegalább tíz fõt foglalkoztató hazai cégek mindössze 14 százaléka tervezi éves szinten távközlési kiadásait, a vállalatok túlnyomó többsége nem készít elõzetes költségvetést sem írásos formában, sem pedig szóban. Az adatokat a Magyar Infokommunikációs Jelentés elõzõ évi kutatási eredményeivel összevetve e téren nem észlelhetõ számottevõ változás – úgy tûnik tehát, a távközlési szolgáltatások kínálati oldalának élezõdõ versenye a keresleti oldal tudatosságát és tervezési gyakorlatát egyelõre kevéssé befolyásolja.

Tervezõk, nem tervezõk

 


 

A BellResearch elemzõi rámutatnak: a vállalatméret szerinti szegmensek szokásai e téren is jelentõsen eltérnek. Az alkalmazottak számának emelkedésével az éves költségvetést készítõk aránya is nõ, és a tervezésben is elterjedtebbé válik az írásos forma a pusztán szóban megbecsült sarokszámokkal szemben. A 10– 50 fõs cégek közül csak minden tizedik készít bármilyen tervet, a középvállalatoknak pedig a negyede. A tervezés azonban még a nagyvállalatok körében sem általános, hiszen itt is csak minden másodiknál találunk éves kalkulációt – igaz, e szervezetek legtöbbjénél már írásban rögzítve.

A távközlési kiadásokat elõre tervezõ cégek nagyobbik része (közel 60 százaléka) az IT-költségvetés részeként határozza meg a beszéd- és adatkapcsolatokra fordítható kereteket, ami szervezeti szinten is jelzi a távközlés és az informatika egyre erõsödõ konvergenciáját. E tekintetben viszonylag homogén a hazai vállalati kör, a cégek valamennyi vizsgált szegmensben hasonló gyakorlatot követnek.


 

Lebeszélt többség

A hazai vállalatok 2003-as telekommunikációs kiadásaik túlnyomó részét beszédcélú kapcsolatokra fordították, a legalább egy fõt foglalkoztató, teljes üzleti szegmensben az adatcélú (internet-hozzáférési és egyéb adatkommunikációs) költségek a távközlési költésnek együttesen mintegy 16 százalékát tették ki. A vállalatméret emelkedésével párhuzamosan az adatcélú kommunikáció súlya is növekszik a kiadás- struktúrában. Míg az 1–9 fõs mikrocégek távközlési költésük kilenctizedét „lebeszélik”, a közép- és nagyvállalati körben 20, illetve 25 százalékot a nem beszédcélú technológiák költségei jelentik.

Vezetékes kontra mobil

 


 

 

A beszédcélú telekommunikációs költségek struktúráját vizsgálva a BellResearch elemzõi számszerûsítették a vezetékes és a mobilköltések egymáshoz viszonyított arányát is. A teljes vállalati sokaságra nézve ezek a költségek nagyjából azonosak, a szegmensek között viszont jelentõs eltérések mutatkoznak. A 250 fõ feletti nagyvállalati körben a vezetékes telefónia erõteljes dominanciája figyelhetõ meg (ez a beszédcélú költések közel kétharmadát teszi ki), és a középvállalatoknál is meghaladja a mobil súlyát. A 10–49 alkalmazottat foglalkoztató kisvállalatoknál azonban az arányok kiegyenlítõdnek, míg a számosságát tekintve legnagyobb mikrovállalati szegmensben – a költések tekintetében – már a mobiltelefoné az elsõség.