Piackutatás

Intézményi szerverek

A költségvetési szektor a hatékony hálózati rendszerek alkalmazásában elmarad az üzleti szféra mögött; az intézmények túlnyomórészt házon belül tartják kiszolgálóikat.

A hazai intézmények közel kétharmada, vagyis mintegy 9500 szervezet rendelkezik lokális számítógép- hálózattal, azonban az egyes szegmensek felettébb jelentős különbségeket mutatnak – olvashatjuk a Magyar Infokommunikációs Jelentés elemzésében. A központi költségvetési szervezetek lan-penetrációja gyakorlatilag teljes, míg az önkormányzatokhoz tartozók 70 százalékos, az oktatási szegmens 58 százalékos, az egészségügyi intézmények pedig mindössze 44 százalékos ellátottsággal bírnak.


Nem magától értetődő

 

A BellResearch becslése szerint az intézményi szféra szolgálatában álló teljes szerverszámítógép- állomány közel 23 ezer darabra tehető. Ezzel a költségvetési intézmények birtokolta kiszolgálók száma hozzávetőleg negyede a teljes hazai vállalati szféra közel 90 ezer darabos gépparkjának. Komoly, fejlettségbeli egyensúlytalanságokra utal, hogy a központi költségvetésből gazdálkodó szegmens – bár a szerverszámítógéppel rendelkező intézményeknek csupán 6 százalékát teszi ki, mégis – az installált bázis közel egyharmadát alkalmazza; igaz, ebbe a körbe tartoznak a legnagyobb és a leginkább komplex feladatokat ellátó szervezetek, ami fejlett informatikai infrastruktúrát feltételez. Összességében elmondható, hogy a hatékony közös munkavégzést és kommunikációt elősegítő, szerver–kliens architektúrájú helyi hálózatok gyakorlatilag még mindig csak a központi szegmensben számítanak magától értetődőnek.

Jelentős elmaradásról tanúskodik, hogy az oktatási intézmények körében csupán 42 százalékos ez az arány, miközben az egészségügyi intézmények többsége egyáltalán nem kötötte még hálózatba számítógépeit. Ez utóbbi különösen fájdalmas, hiszen az egészségügy azoknak a szegmenseknek az egyike, amelyek a legnagyobb humánráfordításokat igénylik, és a hálózatok segítette munkamegosztás növelhetné az erőforrások hatékonyabb felhasználását. A szervezet méretének és a szerverszámítógép alkalmazásának szoros kapcsolata arról árulkodik, hogy főként a kényszer, és kevéssé az erőforrások megosztásából származó hatékonyságnövekedés igénye mozgatja a döntéshozatalt. Nincs ez másként a közszférán kívül sem.

Miként arra a Jelentés rámutat, a hazai mikro- és kisvállalkozások mutatói hasonló összefüggésről tanúskodnak, a kisebb szervezetek jellemzően ritkán fedezik fel a hálózati munkavégzésből és a központi erőforrás-menedzsmentből származó előnyöket. Az erőforrások megosztásából adódó hasznok igazán akkor mutatkoznak meg, ha bizonyos alkalmazásokat közösen, egymással együttműködve és egy időben használhatnak a felhasználók. Az ilyen formában végzett hálózati munkavégzés a közszférában még gyerekcipőben jár. A kiszolgálóval rendelkező szervezetek jellemzően (75 százalékban) fájlszervert (is) használnak; az alkalmazásszerverek jóval kevésbé (mindössze 39 százalék) elterjedtek, ami a vállalati szféránál kedvezőtlenebb mutató.

 

Nem mennek szerverhotelekbe

Bár az iparági megfigyelések szerint a hoszting- és kolokációs szolgáltatások piaca jelentős növekedési fázisban van, a Jelentés adatai szerint a költségvetési szférában – akárcsak az üzleti szektorban – még ma is jobban bíznak a saját (fizikai) felügyeletben, hiszen a szerverszámítógéppel rendelkező intézmények szinte kizárólag hagyományos konstrukcióban, saját telephelyen és saját menedzselésben üzemeltetik szervereiket. Kolokációban kihelyezett vagy hosztolt szerverrel összesen a szervezetek 3 százaléka rendelkezik, míg a vegyes konstrukció mintegy 4 százalékukra jellemző.