Menedzser-életmód

31_grove_moore_noyce_420
Forrás: -

A tiszteletes fia

Sokan vannak a Szilícium-völgyben, akik így vagy úgy forradalmasították az iparágat, ám csak kevesekről mondható el, hogy létrehozták azt.

Az 1978-ban készült képen balról jobbra: Andrew Grove, Robert Noyce és Gordon E. Moore
Az 1978-ban készült képen balról jobbra: Andrew Grove, Robert Noyce és Gordon E. Moore
Robert Noyce, az iowai tiszteletes fia természettudományos érdeklődését apjától örökölte. Az apa, Ralph Brewster Noyce különböző egyházi kurzusokon ismerkedett a természettudományokkal. Az 1927-es születésű ifjabb Noyce-nak nemcsak a tranzisztort köszönheti a modern világ, hanem egy új gondolkodásmódot és egy új vállalati struktúrát is.

Noyce igazi csodagyerekként már korán megmutatta technikai zsenijét, kisiskolásként működő repülőgépmodellt és rádiót épített, egyik legnagyobb eredménye egy mosógépmotorral hajtott propelleres szánkó volt. Tanulmányait a főiskoláig az iowai Grinnellben végezte, ahol a természettudományok mellett színészként, énekesként és sportolóként is remekelt, élete végéig a búvárkodás és sárkányrepülés szerelmese volt. A Grinnell Főiskolán elért kitűnő eredményei segítségével került a Massachusetts Institute of Technologyhoz, ahol fizikából doktorált.

Az MIT-n töltött évek hozták meg számára a nagy fordulatot, ahol professzora, Grant Gale egy alkalommal bemutatta a Bell Labs legújabb fejlesztését, a tranzisztort. Gale kapcsolatainak köszönhetően gyakorlatilag az első tranzisztorok egyikét szerezte meg diákjainak, akik közül Noyce azonnal vérszemet kapott. Egyetemi évei után némi kitérővel a tranzisztor feltalálásáért fizikai Nobel-díjjal kitüntetett William Shockley cégénél helyezkedett el. A közös munka azonban nem tartott sokáig, Noyce személyes ellentétek miatt nyolc társával otthagyta a Shockley Semiconductor Laboratoryt, és megalapította a Fairchild Semiconductort.

A Fairchildnál töltött évei alatt Noyce szabadalmaztatott egy félvezetőtípust, amely később tranzisztorként vált ismertté a nagyvilág számára. Szabadalmi folyamodványa alig pár hónappal Jack Kilbyé után érkezett a hatóságokhoz, így Noyce-ot ma is a tranzisztor egyik feltalálójaként említik. 1968-ban egykori munkatársával, Gordon Moore-ral megalapítja az Intelt, ahol bábáskodása alatt Marcian Hoff kifejleszti az egyik első szilícium alapú mikroprocesszort, azt a terméket, amelyről később Szilícium-völgynek nevezték el a cégnek otthont adó kaliforniai vidéket. (A magyar nyelvterületen általános, de súlyosan téves fordítás miatt sok helyen a Silicon Valleyt Szilikon-völgynek nevezik. A szilikon magyarul több, valóban szilíciumot tartalmazó anyagot jelöl, például a szilikonolajat, vagy a szilikongumit, a mellimplantátumok egyik alapanyagát. – a szerk.)

Robert Noyce és cége számos fontos újítást adott a világnak, amelyek nélkül a modern számítástechnika elképzelhetetlen lenne. A találmányok mellett azonban a tiszteletes fia még valami igen fontosat honosított meg az iparágban, ez pedig a kötetlen vállalati struktúra.

Noyce-nak éppen az volt a baja a tekintélyelvű William Shockleyval, hogy eredményközpontú kutatást folytatott, munkatársainak meghatározta a fejlesztés tárgyát ahelyett, hogy kötetlenül próbálkozhattak volna. Noyce ezzel szemben elsősorban arról volt híres, hogy családtagként kezelte munkatársait és többnyire szabad kezet adott nekik munkájukban, a csapatmunkát jutalmazva. Kifejezetten ellene volt a vezetők elkülönítésének, a céges autóknak, külön irodáknak. Olyan környezetet igyekezett kialakítani, ahol mindenki lazán, kötetlenül, jókedvűen dolgozhatott. Vezetési módszerét az idők folyamán számos sikeres technológiai vállalat átvette, népszerűségét mi sem mutatja jobban, hogy 11 évvel halála után is a Szilícium-völgy polgármestereként emlegetik.