Megkérdeztük

Új tulajdonos, új vezetés

Tavaly év végén a Vivendi pénzügyi befektetõknek adta el magyarországi leányvállalatát. A tulajdonosváltás egyben azzal is járt, hogy néhány hónap után távozik a cég élérõl a korábbi vezérigazgató.

 


– Már az új tulajdonos megjelenésekor nyilvánvalóvá vált az ön számára, hogy megválik a cégtõl?
– Szó sincs errõl. Egy új tulajdonos mindig felveti azt a kérdést, hogy az õ elképzelései és az elsõ számú vezetõ elképzelései mennyire állnak közel egymáshoz. Általános gyakorlat, hogy az esetek felében az új tulajdonos megválik a korábbi vezetõtõl.

– Ez akkor azt jelenti, hogy ön másképpen képzeli el a Vivendi jövõjét, mint az új tulajdonosok?
– Stratégiáink különböznek egymástól, ezért megállapodtunk, hogy nem kötünk házasságot.

 

– Vázolná a két stratégia közti alapvetõ különbségeket?
– Nem ismerem az új tulajdonosok stratégiáját, így csak a sajátom fõ pilléreirõl beszélhetek. Az egyik alapgondolatom maga az üzleti stratégia, azaz, hogy milyen szerepet vállaljon a cég a magyar távközlésben. Én ma is úgy látom, mint 1997-ben, azaz vallom, hogy szükség van egy olyan erõs szereplõre, amelyik sok területen méltó versenytársa a Matávnak. Számos körülmény hatására persze a folyamatok lelassultak, de távlatilag feltétlenül ez a helyes irány. Stratégiám másik pillére, hogy a jövõbeli folyamatokat alapvetõen a cégben bent lévõ egyéni és csoportkreativitásra építeném.

Fogalmazhatunk úgy, hogy az ön szemlélete inkább egybevág egy szakmai befektetõ elképzeléseivel, mint egy pénzügyi befektetõével?
– Lényegében igen. Mindazonáltal minden cég életében eljön az az idõ, amikor a terjeszkedés, fejlõdés után egyfajta rendet kell csinálni, növelni kell a hatékonyságot, és le kell nyesegetni a növekedésben felszedett sallangokat, hogy aztán újult erõvel lehessen a fejlõdés útjára lépni. A rendcsináláshoz pedig elengedhetetlen a pénzügyi szemlélet.

– Lehet, hogy ugyanez játszódik majd le a távközlési szektor más vállalatainál is?
– Természetesen elképzelhetõ. Nincs kizárva például egy olyan koreográfia, hogy egy ideig a pénzügyi befektetõké lesz a fõszerep, hatékonnyá alakítják az alternatív szolgáltatókat, majd amikor már a távközlési világpiac is rendezõdik, megjelenik egy szakmai befektetõ, és konszolidálja a piacot.

– Ön bõ 10 évet töltött el csúcsvezetõként a távközlésben. Mik a további tervei?
– Úgy érzem, hogy a távközlésben vége a hõskorszaknak, és mivel tulajdonképpen elértem, amit akartam – a Matávon kívüli világ egyik meghatározó szolgáltatóját vezettem –, lehet, hogy másfelé fordulok. Persze azért nem zárom ki, hogy a közeli jövõ is nyújthat új kihívásokat, azaz elképzelhetõ, hogy a távközlésben maradok.

– És ha irányt vált, merrefelé indul?
– Beállítottságomnak megfelelõen elképzelhetõ, hogy olyan szektorban helyezkedem el, ahol most fog
kezdõdni az, ami a távközlésben 10 évvel ezelõtt kezdõdött. Ilyen például az energiaszektor. A másik vonzó terület számomra az egészségügy. Mivel van bennem egyfajta közszolgáltatói véna, e területet sokkal közelebb érzem magamhoz, mint egy olyan világot, amit csak a hideg pénzvilág ural. Az egészségügybe nagyon sok olyan menedzsernek kellene tódulnia, akik nem hidegfejû pénzemberek, hanem akiket egyfajta emberközpontúság is áthat. Ezt követõen jöhet majd el az az idõ – és persze el is fog jönni –, amikor az egészségügyet is a pénzemberek vezetik.