Megkérdeztük

Minden védelmet ki lehet játszani

Az e-mail- és a webforgalom szûrése javíthat a hatékonyságon, és a közérzetet sem kell rontania.

 

– Becsléseik szerint mifelénk körülbelül mennyi idõt töltenek online magánügyeikkel a dolgozók?
– Sok múlik a munkavállaló beosztásán, munkakörén. Vannak olyanok, akik csak napi néhány percet foglalkoznak munkaidõben magánjellegû ügyeikkel, de olyanok is akadnak, akik jóval többet – közel a teljes munkanapot – csevegõfórumokkal, levelezgetéssel töltik, központi szerepet vállalnak egy online közösségben, ami nagyon szép, ha azt nem a munkáltató finanszírozza.


– Segíthet ezen az, ha a vállalatnál szûrõrendszert vezetnek be?
– Legalábbis segít fölismerni a legszûkebb keresztmetszeteket, ezáltal pedig segít azoknak, akik becsülettel végeznék a dolgukat, csak nem tudnak haladni a kolléga miatt, aki túl nagy sávszélességet foglal. Miért várjanak õk a feldolgozott adatokra? A szûrõprogramok segítenek sávszélességet felszabadítani, tehermentesíteni az infrastruktúrát és a szerver tárolókapacitását. Bár a technológia más és más a levelezés szûrésénél és a webszûrésnél, de a végeredmény ugyanaz: a hatékonyságot tudja növelni, mert hagyja a felhasználót a feladatára koncentrálni. Nem kell felbukkanó ablakokat becsukogatnia, spameket törölgetnie, sem a kukában keresgélnie a kéretlenekkel együtt törölt fontos leveleket. Másrészt pedig nem enged teret az interneten megjelenõ csábításnak, de legalábbis keretek közé szorítja a felhasználót, aki, mondjuk, naponta félórát webezhet a saját szakállára, tájékozódhat a hírekben, viszont mégsem teljesen határok nélkül.

 

– Belenyugszanak a dolgozók ebbe a felügyeletbe? Netán hálásak érte?
– Ez nagymértékben függ a bevezetéstõl. Be lehet vezetni a rendszert úgy, hogy a kollégák ellenségnek tekintsék – ilyenkor többet árt, mint használ. Többet árt akkor is, ha olyan munkatársakat tiltanak ki, akiknek egyébként korlátok nélkül kellene internetezniük vagy levelezniük. Pornóra, rasszista oldalakra, hackeroldalakra biztosan nincs szüksége a munkájához senkinek, de hiba volna egy tanácsadót elzárni a szakterületével határos témák böngészésétõl.

– Vajon ott, ahol alkalmaznak már szûrést, tudják a dolgozók, hogy figyelik õket?
– Különbséget kell tenni szûrés és megfigyelés között. A szûrõ egyértelmûen tájékoztatja a dolgozót arról, hogy ezt vagy azt a weboldalt nem érheti el, és általában azt is megmondja, miért. A megfigyelés kényesebb kérdés, hiszen a privát szférát is érintheti, és a munkavállalók ritkán vannak tisztában azzal – még ha tájékoztatták is õket –, hogy a cégnél webfigyelés folyik. Rendes bevezetéssel azonban ez a probléma is kezelhetõ.

 


– Vannak, akik azt mondják, minden szûrõprogramot ki lehet játszani, csak tudni kell, milyen állományformátumok csúsznak át a szûrõn.
– Minden védelmet ki lehet játszani, a szteganográfiát pedig különösen nehéz földeríteni. Ám a szûrõprogramokkal legalább azt meg lehet akadályozni, hogy az átlagos felkészültségû munkavállalók – akár elsõ felindulásukban, akár akaratukon kívül, egy erre a célra kifejlesztett vírus révén – bizalmas információkat juttassanak ki. A cél mindig az, hogy a biztonsági rendszer egyenszilárdságú legyen. A magunk részérõl elértük a célunkat akkor, ha nem az internet és az elektronikus levelezés a leggyengébb láncszem.