Megkérdeztük

14_sagyibo_viktor_(1)_1.jpg
Forrás: ITB
A piacról az államigazgatásba

Kölcsönösen tanulni egymástól

Novembertől fél évig miniszteri biztosi pozícióban koordinálta a Miniszterelnökséghez tartozó informatikai jellegű KÖFOP-projekteket Sagyibó Viktor. A korábban a Microsoft államigazgatási, majd a nagyvállalati üzletágáért felelős szakember kinevezése kiemelt figyelmet kapott, mivel szerepvállalását megpróbálták összekapcsolni azzal, hogy a szoftvercég több partnerétől is megvonta a licencértékesítési jogokat. Elvégzett feladatai részletezése mellett erről is megkérdeztük Sagyibó Viktort.

– Miniszteri biztosként milyen projektekkel foglalkozott az elmúlt hónapokban?

– A 2014–2020 közötti Európai Uniós költségvetési időszaknak az egyik kiemelt területe az államigazgatási folyamatok digitalizálása. Ezt a munkát hivatott elősegíteni a Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Operatív Program (KÖFOP). Az operatív program három prioritása közül a nagyobb összeget jelentő első kettő teljes költségvetése megközelíti a 300 milliárd forintot, és több tucatnyi államigazgatási fejlesztést tartalmaz. Ezek közül a Miniszterelnökség 11 projektnek a konzorciumvezetője, valamivel több mint 84 milliárd forintos összértékben. Hat projekt a területi közigazgatásért felelős államtitkársághoz tartozik, három a Lechner Tudásközponthoz, a fennmaradó kettőnek pedig nincs informatikai érintettsége, azokkal én nem foglalkozom.

– Milyen problémák merültek fel az említett kilenc, informatikai jellegű projektnél?

– Problémákról igazából nem volt és nincs is szó, megoldandó feladataink voltak. Önmagában mindegyik projekt jól haladt, eljutottak a kiírás előtti állapotba, a legtöbb esetében a kiírás is megtörtént, sőt vannak, melyeknél már az informatikai fejlesztések is gőzerővel folynak. Ugyanakkor látszott, hogy szükség lenne a projektek fölött egy olyan szakmai koordinációra, amely kezelné az egymásra utaltságokat vagy kihasználná a szinergiákat, illetve biztosítaná a kapcsolattartást a máshol futó KÖFOP-os projektekkel. Ez nem klasszikus projektmenedzseri feladat, mert nem az egyes projektek belső életére koncentrál (bár arra is van példa), sokkal inkább a projektek összességére és egymással való kapcsolatára. Azt kellett vizsgálni, hogy az egyes projektek összefüggenek-e; ha igen, milyen módon; ha az egyik előre szalad, vagy éppen csúszik, az hogyan befolyásolja a többiben zajló munkát.

– Ezeket a fejlesztéseket már 2015-ban meghirdették, miért 2017 végén kezdtek nagyobb figyelmet fordítani az összehangolásra?

– Szó nincs arról, hogy korábban ne foglalkoztak volna az egyes projektek összhangjával. Azt látni kell, hogy itt hatalmas, egyenként is több milliárd forintos projektekről van szó – legjobb tudomásom szerint ilyen volumenű informatikai beszerzések és fejlesztések még soha nem voltak a magyar államigazgatásban. Csak a Miniszterelnökség több mint 38 milliárd forintot, a saját felügyelete alá tartozó KÖFOP-projektek összértékének 46 százalékát költi szoftverfejlesztésre és a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokra. Összkormányzati szinten 100 milliárd forintnál is több jut fejlesztésekre 2022-ig, ameddig a mostani forrásokkal el kell számolni.

Méreteik ellenére a projektek a saját „silóikban” jól haladtak előre, ezért nem lehetett, és nem is volt szándék, hogy teljesen új vágányra állítsuk őket. A célkitűzés annyi volt, hogy finomhangolással, a már kiválasztott beszállítókkal egyeztetve finomítsuk, igazítsuk a projekt menetét, hogy még jobb eredményeket érjünk el. Az én feladatom nagyjából abból állt, hogy felülről tekintsek bele egyszerre az összes silóba, és így észrevegyem, hova érdemes további erőforrásokat csoportosítani, hogyan kell belenyúlni egyik vagy másik projektbe, hogy összességében hatékonyabban menjen a munka. Szintén része volt a feladataimnak, hogy átnézzem a műszaki specifikációkat, hogy a közbeszerzések is a szükséges elemekre szóljanak, a kiválasztott szállítók pedig rá legyenek kényszerítve, hogy azt szállítsák le, ami ténylegesen hasznot fog hozni a kormányzatnak és így közvetve a magyar állampolgároknak az elkövetkezendő években. Ezekre az egyeztetésekre, finomhangolásokra korábban nem volt lehetőség, de a kinevezésem idejére a projektek eljutottak abba a fázisba, hogy szükséges lett ezzel is foglalkozni.


 

– Milyen nagyobb változtatásokat kezdeményezett munkája során?

– Igazán látványos beavatkozásra nem volt szükség. Egyetlen projektet állítottunk le időlegesen, mert annál a szervezeti háttér változásait át kellett vezetni a műszaki specifikációba. Érdemesebbnek láttuk átgondolni ezt a projektet és bevállalni a rövid csúszást, mint esetleg elindulni egy rossz irányba vezető úton.

– Az informatikai szakmában évek óta óriási a szakemberhiány. Ha egyszerre számos nagy projekt is megvalósítási szakaszba lép, honnan kerítenek hozzá elég informatikust, akár az államigazgatás berkein belül, akár a szállítói oldalon?

– Házon belül nem éreztem a szakemberhiányt, és a jövőben sem félek tőle. Ez azért nem lehet szűk keresztmetszet, mert a projekteket úgy készítették elő, hogy szükség esetén a hiányzó szakértelmet, szakértőket igénybe lehet venni a piacról is. Van mozgásterünk, és ha kell, közbeszerzésen keresztül bármikor erősíthetjük a projektcsapatunkat, olyan emberekkel is, akik éppenséggel a szállítókkal szemben is megvédik az érdekeinket vagy számon tudják kérni őket.

Ezidáig a szállítói oldalon sem érzékeltük a szakemberhiányt, ezzel együtt tisztában vagyunk azzal, hogy ez bármikor felmerülhet. Erre csak úgy tudunk készülni, hogy mindig különös alapossággal választjuk ki a szállítókat és kötjük meg velük a szerződéseket. A pályázatok elbírálásánál például figyelembe lehet venni, hogy milyen fejlesztői bázist tud felmutatni az adott pályázó. Mindenre nem lehet előre felkészülni, de igyekeztünk és a jövőben is igyekszünk olyan cégekkel szerződni, amelyek egyrészt már számos nagy projektet végigvittek, másrészt megvan a kellő felelősségtudatuk ahhoz, hogy előre gondoskodjanak a szükséges fejlesztői és konzulensi kapacitásokról, akár saját forrásból, akár alvállalkozókon keresztül. A szerződések megkötésénél pedig komoly kötbérek kikötésével lehet rákényszeríteni a nyerteseket a határidők betartására. Mindezeknek köszönhetően szerintem a szakemberhiány nem fog a kormányzati projektek előrehaladásán meglátszani, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy a piaci szereplőknek komolyan kell ezzel a kérdéssel foglalkozniuk.

Szakmai pálya

– diplomáját a Pécsi Tudományegyetemen szerezte

– dolgozott a Telenornál (Pannon GSM) nagyvállalati és kormányzati értékesítéssel kapcsolatos területek vezetőjeként

– 2008-ban csatlakozott a Microsofthoz a szolgáltatási üzletág értékesítési vezetőjeként

– 2012-től a kormányzati, később a nagyvállalati üzletág igazgatója volt a Microsoftnál

– 2016-tól másfél évig saját vállalkozásaival foglalkozott

– 2017 novemberében nevezeték ki a Miniszterelnökség miniszteri biztosának.

 

– Mennyire fontos szempont a fejlesztéseknél az egységes módszertan vagy a későbbi karbantartás megkönnyítése?

– Mindenképpen feltett szándéka a kormányzatnak, és ez már így van évek óta, hogy soha ne legyen kiszolgáltatva egyetlen informatikai szállítónak sem. Korábban ez többször okozott problémát, és ezt mindenképpen szeretnénk elkerülni. Olyan technológiákat kérünk a szállítóktól, amelyek üzemeltetését, karbantartását és továbbfejlesztését más piaci szereplők is át tudják venni, ha szükség lenne rá. A forráskód minden esetben amúgy is a kormányzat tulajdonába kerül, és azt jogosultak vagyunk továbbfejleszteni.

Ott nem tartunk, hogy egységes fejlesztési módszertant követeljünk meg, de ettől még számos előírásnak, belső kormányzati szabványnak meg kell felelni. A NISZ a kezelésében lévő adatközpont kapcsán megszabja, hogy az újonnan fejlesztett kormányzati szoftverek milyen infrastrukturális alapokra épülhetnek, milyen technológiákat használhatnak. Mindezeken túl a készülő rendszereknek kapcsolódniuk kell tudni a Központi Kormányzati Szolgáltatási Buszra (KKSZB), hogy egységes legyen az adatkapcsolat, mint ahogy közös kormányzati szolgáltatásokat (hitelesítés, egyebek) megvalósító modulokkal is együtt kell működniük.

– Milyen kézzelfogható eredményeket várhatunk a most „ráncba szedett” KÖFOP-projektektől?

– Hadd kezdjem egy kicsit messzebbről a választ! A kormányzati informatika ciklikusan fejlődik, a lassabb fejlődést gyors változások követik, evolúció és revolúció váltja egymást. 2010 és 2014 között revolúció zajlott, sok minden változott az államigazgatásban: átszervezték a területi közigazgatást; elindultak az open source stratégiák; felerősödött a NISZ; központosították az államigazgatás informatikai működését; vagyis számos tekintetben gyökeresen szakított a kormány az előző időszak gyakorlatával és működésével. 2014 és 2018 között inkább evolúciós időszak következett, amikor az addig letett alapokat kellett finomítani és tovább építeni. Az elmúlt években rendkívül komoly fejlődésen ment át az államigazgatás belső informatikája. Az informatikai fejlettséget tekintve vagy szemléletében ma már jóval kisebb a különbség egy piaci cég és az államigazgatás között. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna a kormányzatban, hogy valaki magával hozza a saját eszközeit és azokon dolgozzon. Most már teljesen természetes, hogy nekem is itt a saját laptopom, mobiltelefonom, és ugyanúgy elérem rajta a levelezésemet, mint a hivatali számítógépen. Arra számítok, hogy a 2018–2022 közötti periódus megint revolúciós időszak lesz. Idáig lefektettük az alapokat, megtörténtek az előkészületek, és a következő időszakban jelennek meg a látványos szolgáltatások, amelyek érezhető pozitív hatással lesznek a magyar állampolgárok életére és hatékonyabbá teszik az államigazgatás belső működését. Hogy csak egy olyan példát említsek, amely nem a Miniszterelnökséghez kapcsolódik: elektronikus adóbevallás, e-SZJA rendszer. A NAV mindenki számára elkészíti az adóbevallást, amit nekünk, állampolgároknak már csak jóvá kell hagynunk. Ez az igazi könnyebbség, és nem az, amikor a korábban papíron megkapott munkáltatói és egyéb adatokból az interneten (vagy papíron) lehetett kitölteni. Ez az egyik első fecske, ami mutatja, hogy milyen irányokba szeretnénk elindulni, milyen módokon szeretnénk megkönnyíteni az emberek életét. Biztos vagyok benne, hogy 2022-ig még számos más területen lesznek hasonló látványos előrelépések.


 

– Majd’ húszéves versenypiaci, sőt multinacionális környezetben eltöltött karrier után csatlakozott az államigazgatáshoz. Milyen várakozásokkal érkezett, és ahhoz képest mit tapasztalt?

– Nagyon sokat változott az államigazgatáson belül is a hozzáállás az elmúlt néhány évben. Sok fiatal került az apparátusba, akár döntési pozíciókba is, és ez a fiatalos lendület szerintem jó irányba befolyásolta a munkát és a gondolkodásmódot is. Olyan menedzsertípusú vezetőkkel találkoztam az államigazgatásban, akikkel a multivilágban is együtt dolgoztam korábban. Az elmúlt években kinevelődött egy olyan vezetői réteg, amely nem fél a döntések meghozatalától és vállalja a felelősséget ezekért a döntésekért. Így aztán pozitív meglepetésben volt részem, amikor elkezdtem a mostani pozíciómban dolgozni. Sokkal gyorsabban mennek a dolgok és sokkal könnyebb döntéseket is hozni, mint azt én kívülről gondoltam volna.

– Milyen előnyökkel járhat, ha a versenyszférából jött emberek is dolgoznak az államigazgatásban?

– Mind a két fél számára előnyös, ha megismerkedik egy másfajta gondolkodásmóddal és munkakultúrával. Az államigazgatás akkor tud fejlődni, ha más tapasztalatú, szemléletű embereket is bevon saját soraiba, és érezhető is a törekvés is, hogy a versenyszférából hozzanak embereket az államigazgatásba. Jó példa erre Lepsényi István, aki a Knorr-Bremsénél eltöltött sikeres évek után lett az NGM államtitkára, vagy Ésik Róbert, aki a Nokia után a HIPA-t vezeti. Lázár Jánosnak is kifejezett szándéka volt, hogy erre a posztra piaci tapasztalattal rendelkező – ott már bizonyított – embert keressenek, és nagy örömömre szolgál, hogy a Miniszterelnökségen én lehettem az egyik ember, aki ezt a látásmódot tovább erősítette.

Azért is vállaltam szívesen a feladatot, mert szerettem volna valami egészen mást tanulni, mint amit eddig csináltam. Annak pártján vagyok, hogy az ember időnként próbálja ki magát máshol is, üljön át a másik oldalra. Bárhol is folytassam a karrieremet a megbízásom lejárta után, az itt szerzett tapasztalatok nagyon értékesek maradnak számomra. Fél év nem hosszú idő, de arra pontosan elegendő, hogy az ember új benyomást kapjon és elkezdjen másképp tekinteni ugyanazokra a dolgokra, mint korábban.


 

– Időben egybeesett az ön kinevezése és a Microsoft azon lépése, hogy felmondja szerződését nagyvállalati licencértékesítő partnerei többségével, ami számos spekulációra adott alkalmat. Mit tudna erről mondani?

– Komoly „cégeknél” spekulációkkal nem foglalkoznak, legyen az a Microsoft vagy a Miniszterelnökség, de laikusként könnyű volt összefüggést teremteni a két esemény között. Egy multinacionális vállalatnál egy ilyen döntést több hónapos előkészületek előznek meg, ugyanúgy, ahogyan az én kinevezésem is hosszú, több körös kiválasztási procedúra után történt meg. Hogy a kettő időben közel esett egymáshoz, annak nincs ok–okozati összefüggése. A két dolog összekapcsolása rosszindulatú spekuláció, teljesen alaptalan.

– Hasonlóképpen sok szó esett arról is, hogy miért kellett otthagynia a Microsoftot és pletykáltak túlárazott Microsoft licensz értékesítésekről is.

– Majdnem két éve már, hogy nyolc, egyébként nagyon sikeres és számomra meghatározó év után elváltak útjaink. Bár ez a piac számára hirtelen történt, de belül hosszú hónapok teltek egyeztetésekkel, aminek a végén egy nehéz döntést kellett meghoznom. A saját döntésemnek volt az egyenes következménye, hogy véget ért a karrieremnek ez a sikeres időszaka. Azt határozottan állítom, hogy a sejtetésekkel ellentétben semmilyen törvénytelenséggel kapcsolatos ok nem volt sem az én, sem bármelyik kollégám távozása mögött, és ilyeneket a Microsoft illetékesei sem neveztek meg. Másrészről, nem tudok túlárazott licenszek értékesítéséről. A Microsoft és más informatikai gyártók licenszeinek az értékesítése a kormányzati ügyfelek számára a Központi Ellátási Főigazgatóság által megkötött keretszerződés keretein belül, verseny újraindítás után kialakult árakon történik. Ez azt is jelenti, hogy maximált árak vannak, ezt az árszintet pedig egyetlen értékesítő partner sem lépheti át, mert a közbeszerzési rendszer érvénytelenítené az ajánlatot.

– 2016 márciusában hagyta ott a Microsoftot, és tavaly novemberben nevezték ki miniszteri biztossá. Mivel foglalkozott a köztes másfél évben?

– Meghatározóan saját vállalkozásaimmal foglalkoztam. Ezek nem informatikai jellegűek és semmilyen kormányzati kötődésük sincs. Nagyon élveztem, hogy másfél évtized informatika után más iparágakkal is megismerkedhetem és a multilét után láthatom, milyen problémákkal kell megküzdenie egy magyar kisvállalkozásnak. Sokat tanultam ebben az időszakban, de egy idő után már visszavágytam a „nagy” informatikába, és ezért is örültem a Miniszterelnökségtől jövő felkérésnek. Ennek a köztes másfél évnek a legszebb eredménye, hogy nemrégiben megszületett második kislányom.


Miniszterelnökségi KÖFOP-projektek

Projekt rövidítéseFeladatKeretösszeg (milliárd forint)
EKEIDR 2 területi közigazgatás ügytípusainak munkafolyamat fejlesztése 10,75
SZOLGKH a szolgáltató kormányhivatali modell továbbfejlesztése három megyében 2,9
HATÓSÁGI a közigazgatási eljárásokkal összefüggő folyamatok egyszerűsítése 4,0
ÜRF ügyfélkapcsolati rendszerek fejlesztése a Zala Megyei Kormányhivatalnál 6,3
IRHAT adattárház kialakítása a Fejér Megyei Kormányhivatalnál 7,0
EMTR egységes kormányhivatali architektúra kialakítása a budapesti kormányhivatalnál 5,5
SZAKINT regionális szerverközpontok konszolidációja 10,0
E-ÉPÍTÉS az építésügyi hatósági eljárások átfutási idejének és költségének csökkentése 7,762
3D 3D alapú adatinfrastruktúra kialakítása 9,75
E_INGATLAN elektronikus ügyintézés kiterjesztése az összes földügyi eljárásra 13,125

Forrás: Miniszterelnökség