Megkérdeztük

15_Alfoldi_Istvan_420
Forrás: -

Igény és ismeret

November végén már a hetedik Digitális Esélyegyenlőség (DE!) konferenciát rendezi a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság. A társaság ügyvezető igazgatója szerint ma már egészen mások a problémák, mint néhány évvel ezelőtt.

Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója
Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója
– Mi változott az elmúlt évek során? Hogyan áll ma az esélyegyenlőség helyzete, mit tudtak elérni?

– Vegyes a kép, vegyesek az érzelmeim. Egyrészt, jelentős lépések történtek, sok területen komoly fejlődés áll mögöttünk. Ugyanakkor kellő erejű és igazi áttörés nem történt ezen a téren. Őszintén szólva, hét évvel ezelőtt, amikor a konferenciát életre hívtuk, nem gondoltuk volna, hogy még 2013-ban is napirenden kell tartani a témát. Ma viszont már látszik, hogy a digitális világ gyors fejlődése miatt a közeljövőben nem fogunk elérni az igazán kívánatos szintig. Nem véletlenül szerepel a zárójelbe tett kérdőjel az idei konferencia címében „Szép új világ(?)”. Ezzel azokra a veszélyekre akarjuk felhívni a figyelmet, amelyek inkább növelik, mint csökkentik a digitális szakadékot.

– Azt hihetné az ember, hogy a technológia fejlődése inkább segíti, mintsem gátolja a digitális esélyegyenlőség megvalósulását.

– Bizonyos kérdésekben mindenképpen így van. Az eszközök egyre olcsóbbak, egyre több ember számára hozzáférhetőek, és így egyre több szolgáltatást lehet egyre költséghatékonyabban megvalósítani, például az egészség vagy a mobil fizetés témakörében. De mára az is egyértelművé vált, hogy nem elég az információs eszközöket, szolgáltatásokat használni – azokat tudatosan, a biztonságra figyelve kell használni, ezt pedig a technológia önmagában nem biztosítja. Lehet, hogy a fiatal korosztály ösztönösen mozog a digitális térben, de amíg a veszélyekkel nincsenek tisztában, addig ez nem csak előnyöket jelent.

– Az infrastrukturális kérdések (sávszélesség, számítógép-ellátottság) mennyire tekinthetők már megoldottnak?

– Nem teljesen megoldottak, de ma már tényleg kisebb ezek jelentősége. A kezdetektől fogva azt valljuk, hogy az információs társadalom alappilléreit a „három i” alkotja: infrastruktúra, igény, ismeret. Ezek közül az igény persze a hasznos, könnyen kezelhető szolgáltatásokat, tartalmat is magában foglalja. Ismeretek nélkül pedig az igény felkeltése is sokkal nehezebb, nem is beszélve azok tudatos kielégítéséről, az információs társadalomban való, életminőséget javító eligazodásról. Ezt kellene „tömegesíteni”, akár milliós nagyságrendben az igazi áttöréshez. Az egyelőre nem látszik tisztán, hogy az EU következő költségvetési időszakában milyen források és milyen formában lesznek elérhetők az ilyen célú programokra.

Szakmai pálya

– 1997-től az NJSZT ügyvezető igazgatója

– 1972 és 1990 között a KSH Számítóközpontban dolgozik, a végén fejlesztési igazgatóként

– 1990 és 1996 között a KFKI Zrt.-nél és a Bullnél a kormányzati informatika területén dolgozik

– villamosmérnöki, mérnök-közgazdász és mérnök-tanári végzettséggel rendelkezik

– A hazai start-up kultúra fejlesztése mennyiben és hogyan járulhat hozzá a digitális esélyegyenlőség megteremtéséhez?

– Nagyon fontos, hogy jó példákat tudjunk felmutatni. Ezeknek nemcsak a téma iránt kell felkelteni az érdeklődést, hanem a széles közvélemény számára használható termékeket, szolgáltatásokat is kell kínálniuk – olyan termékeket, szolgáltatásokat, amelyek élvezhetőbbé, élhetőbbé teszik az életet, és ezzel is javítják a digitális esélyegyenlőséget.