Megkérdeztük

12_Haraszti_Laszlo_1_420
Forrás: -

Elkerülni a csapdákat

Fél év pauza után új elnök áll a KIFÜ élén. Nem informatikus, viszont a sikeres projektek nagy elkötelezettje, meglehetős élettapasztalattal a háta mögött. Tisztogatást nem tervez, ugyanakkor életszerűbbé tenné kapcsolatát a társintézményekkel.

Haraszti László, a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség elnöke
Haraszti László, a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség elnöke
– Bő fél év telt el azóta, hogy felmentették elődjét a KIFÜ éléről. Miért tartott ilyen sokáig, míg megtalálták – s éppen önt?

– Tipikus adminisztrációs hibából húzódott el az utódkeresés folyamata, ugyanis a szándékoknak nem megfelelő, piszkozatban maradt pályázatot jelentettek meg, s ezt vissza kellett vonni. De, a jelek szerint, a rendszer kibírt néhány hónapos csúszást. És miért éppen engem neveztek ki? Gondolom, mert alkalmasnak találtak a posztra. Egyébként reméltem is, hogy így történik, hiszen előző tevékenységeimben elég komoly tapasztalatokat szereztem a beszerzések és a projektmenedzsment terén, amelyeket kamatoztathatok a KIFÜ projektjeiben. Arra törekszem, hogy a projektek beszerzési folyamatában ne öncélúan kövessék a szabályokat, hanem a projekt sikeres végig vitele lebegjen mindenki szeme előtt. Azaz a projektek bonyolult mechanizmusában ne felejtse el senki, hogy azokat racionális döntésekkel végig kell vinni, s ennek az érdeknek kell alárendelni a szabályokat.

– Tehát győzött a projektmenedzsment szemlélet…

– Ezt kifejezetten nem mondták az indoklásban. Viszont informatikai szempontból is nagyon fontos, hogy már a pályáztatás előkészítésekor gondoljunk a később esetlegesen kivédendő helyzetekre, elkerülendő csapdákra. Van némi tapasztalatom, s remélem, működni fog a KIFÜ-ben is annak ellenére, hogy nem vagyok informatikus.

– Ez akár előny is lehet.

– Igen, mivel így nem szűkül le a gondolkodásom erre a területre. Számomra nem a projekt, a beszerzések szakmai megértése a lényeg, legfeljebb csak a felhasználás fontosságának a megértéséig, hanem az, hogy a projekt sikeresen menjen végbe.

– Tekinthetjük ezt úgy, hogy üzleti szemléletet akar vinni az államigazgatásba?

– Igen. Viszont tudomásul kell venni, hogy az államigazgatás szabályrendszere miatt bizonyos kötöttségekkel számolni kell. Magyarán, nem várhatjuk el a rendszertől, hogy úgy működjön, mint a piac, a határokat, a döntési mechanizmusokat tudomásul kell venni. Más kérdés, hogy ezeket a határokat lehet feszegetni, mert előfordulhatnak felesleges akadályok, akár figyelmetlenségből is. Éppen ezért a projektek lebonyolításában, különösen a pályáztatási részben, tudatában kell lenni, hogy a kiíró mindig hátrányban van a profi pályázóval szemben. Ezért megfelelő szakértelmet kell bevinni a rendszerbe, hogy védjük magunkat mindenféle trükkel, akaratérvényesítéssel szemben. Nem leszünk könnyű helyzetben e téren, mivel egy ideje egy helyben topog az informatikai piac, s számos „éhes” cég áll ugrásra készen. Ilyenkor természetes jelenség, hogy az ajánlattevők, úgymond, erőn felül próbálják magukat, eszközeiket, szolgáltatásaikat, teljesítéseiket eladni. Nagyon észnél kell lenni, hogy kiszűrjük a valós tartalmat, vállalásokat és felelősséget.

– Apropó, pályázatok. Lesz-e időnk lehívni a még bent lévő európai uniós pénzeket, illetve fenyegeti-e ezeket egy újabb büntetéshullám Brüsszel részéről?

– Az időkorlát nem teszi lehetetlenné a projekteket, ám kétségtelen, hogy magasabb tempóra kell kapcsolni. Ami pedig a büntetőeljárást illeti, ezen a területen nem várható ilyesmi, de egyébként sem kell megijedni. Az úgynevezett szabálytalansági eljárás ugyanis semmi mást nem jelent, mint hogy egy bürokratikus rendszer a vizsgálat során ellenőrizni akarja a szabályok betartását. Azért jött be a köztudatba ez a szerencsétlenül fogalmazott kifejezés, mert a végén lehet belőle büntetés is.

– Sokan panaszkodnak, hogy még mindig túl van bonyolítva a pályáztatás, ezer helyre kell beadni papírhegyeket, és sokan a túlbürokratizálás miatt nem is pályáznak, illetve mert, saját szakértelem híján, nincs pénzük pályázatíró céget fizetni. Miért ez még a helyzet?

– Minél nagyobb a pályázati összeg, annál nagyobb nyilvánosságot kíván, s annál jobban meg akarják határozni a szabályrendszerét. A rendszer azonban soha nem tud teljes kontroll alatt működni, ezért a működtetők zavarban vannak. Azzal próbálják a lyukakat tömködni, hogy tovább szigorítják az ellenőrzést, teljesen beszorítva a pályázót a szabályok sorompói közé. Ezt teszi Brüsszel gigantikus bürokráciája az EU-s projektek esetén. Viszont egy projektnél ezt nem lehet megtenni, mert a hangsúly nem a beszorításon, hanem a működtetésen van. Magyarország, és még néhány tagország, megijedve a követelményektől és megfelelési kényszerből az elvártnál és a szükségesnél sok esetben még szigorúbb szabályrendszert állít fel.

– A kormányzat informatikai projektjei esetén van-e a KIFÜ-nek beleszólása abba, hogy a kivitelezésben a magyar vállalkozásokat részesítsék előnyben?

– Ilyesmire nincs felhatalmazása a KIFÜ-nek, csak arra van jogosítványa, hogy a közbeszerzési törvényt megfelelően alkalmazza, beleértve a különböző preferenciák érvényesítését. Ugyanakkor látni kell, hogy az informatikában döntő többségükben nem hazai termékek fordulnak elő. A hardverek kintről jönnek be, legfeljebb a hozzáadott érték előállításában, beleértve a szoftvereket is, vagy projektmegvalósításban van lehetőség, a törvény szerint is, bizonyos hazai preferenciákra, illetve e nemzetközi cégek motiválására minél több magyarországi erőforrás bevonása érdekében.

– Újabb projektek vannak kilátásban?

– Jelenlegi feladatunk az, hogy sikerre vigyük az Ekop keretein belül elindított programokat. S ha a KIFÜ megfelelő hatékonysággal működik, akkor egyéb EU-s és kormányzati finanszírozású ügyek is ide kerülnek.

Szakmai pálya:

– az APEH-nál és a Magyar Államkincstárnál projektszakértő, később az APEH Közbeszerzési Irodájának vezetője

– 1999-től a Nemzeti Autópálya Rt. beszerzési vezérigazgató-helyettese, 2001-től vezérigazgatója

– 2003–2008: az Educatio Kht., később a Pécsi Tudományegyetem közbeszerzési szakértője

– 2010-től a Magyar Közút felügyelő bizottságának elnöke

– 2011 márciusától a KIFÜ elnöke

– Amikor önt kinevezték, nyilván áttekintette az Ügynökség szervezetét. Tervez változtatást?

– A szervezeti működési szabályzat pontosan leírja a KIFÜ teendőit. Ezen kell egy kicsit igazítani. Ezt az igazítást a mindenkori vezetői ízlés határozza meg, és mindig a meglévő állományra vonatkoztatják.

– Tisztogatás, fejcserék?

– Eszembe nem jutna. Előttem az egzisztencia szent, s csak alkalmassági kérdések befolyásolhatják a jó szándékot. Nem forszírozom senkinek a barátságát, csak lojalitást kérek a munkatársaimtól. S amíg ők elvégzik feladatukat, addig részemről garantált a jóindulat.

– Kapcsolat a minisztériummal, társintézményekkel?

– Törekszem a kapcsolatok jobbá, működőbbé, elevenebbé tételére. Úgy gondolom, több informális konzultációt kell folytatni, aminek folytán olyan ügyeket is simán el lehet intézni, amelyek felesleges feszültséget keltenének, ha elkezdenénk levelezni róluk.