Anno/Futurum 2020

Horváth Ádám, DIgitális Jólét Program
Horváth Ádám, DIgitális Jólét Program
Forrás: ITB
„Nem létezik digitális vagy hagyományos oktatás, csak jó vagy rossz”

Mi vár az oktatásra 2020 horizontján túl?

Igen hosszú utat tett meg az oktatás az elmúlt egy évezredben, az abakusztól az Excelben számolásig, a mutatópálcától a Zoom-prezentációig, a kontrasztos hasonlatokat a végtelenségig lehetne sorolni, ugyanakkor közös nevező mindegyikben lenne: az iskola mindig is a korszellem elvárásaira igyekezett felkészíteni a nebulót. 2020-ra azonban a digitális korszellem lehagyta az analóg oktatást, a jövőt tekintve pedig komoly bajban leszünk, ha a kettő közti távolság nem csökken. Megosztott tudás, közösségi térré váló iskola, tematikus tanulási terek, információ validálás, mint tananyag – górcső alatt a közeljövő oktatása és a hazai oktatási rendszer felzárkózási alkalmassága.

A hazai oktatásnak is át kell alakulnia a világ más országainak oktatásához hasonlóan, hiszen jelenleg elsősorban a kész megoldások ismeretére épülő analóg világ készségeit, értékrendjét, tudását, megoldáskészletét adja át. A jövőben egyre inkább az ismeretlen problémák ismeretlen megoldásainak felfedezése lesz az elvárás.

A közoktatásban jelenleg részt vevő, közel 1,3 millió gyerek mind fiatalabb a Google-nél, azaz egyetlen napot sem éltek a keresőóriás mindentudó szolgáltatása nélkül.  „Ezzel szemben, akik most tanítják őket, könyvek, lexikonok, professzorok által előminősített információkra támaszkodhattak, nem kellett készségszinten szelektálni a milliónyi hamis információt kiszűrve. A nemzetközi összehasonlító méréseken az látszik, hogy tízből egy gyerek tud különbséget tenni tény és vélemény között, Ebben még előrelépést kell elérni, mert az élet minden területén szükség van arra, hogy a milliónyi, nem előszűrt információból kiválasszuk, validáljuk és alkalmazzuk azt az egy információt, amire szükségünk van”, fogalmazta meg Horváth Ádám, a Digitális Jólét Program állandó szakértője.

 

Van, ahol már jelen, van, ahol még várat magára

Ez a háttere annak a változásnak, amely azt feltételezi, hogy az iskola fő feladata már nem az, hogy egy meghatározott, előre definiált ismerethalmazt adjon át, hanem az, hogy digitális készségekkel, digitális írástudással ruházza fel a gyereket, hogy az el tudjon igazodni a digitális világ információrengetegében, a virtuális térben. A hazai oktatási rendszer jelen állapotában nem alkalmas erre, ugyanakkor Horváth Ádám szerint nincs ok az aggodalomra, mert képes lesz megoldani ezt a házi feladatot.

Tanári felmérés a Digitális Iskola Programból

A Vodafone Alapítvány épp most készíti kutatást. Eddig 355 válaszadó vett részt a még folyó kutatásban, a részeredmények is beszédesek:

– a kitöltők között 10 tanárból 8 küldte el a feladatokat és gyakorlatokat tanulóinak emailben az otthonoktatás időszakában (konkrétan 78,9%);

– a megkérdezett tanárok nem használják digitális eszközeiket a mindennapi problémák megoldására, például mozijegy vásárlására (23,1%), ételrendelésre online (25,1%) vagy vonatjegy vásárlására (18,5%). De használják a közösségi médián keresztüli kommunikációhoz, például a Messengerhez (87,3%) vagy emailek írásához (87,3%).

– a felmérésben résztvevők 80%-a rendszeresen használ ICT-eszközöket a tanításhoz, a „rendszeres” háromból egy alkalmat jelent.

A jövőt illetően megfogalmazható optimista és pesszimista forgatókönyv is. Előbbi szerint a járványhelyzetben született tapasztalatok mielőbb beépülnek az oktatás napi rutinjába, ezzel pedig a magyar közoktatás is elindul a digitális transzformáció felé. Ez a transzformáció azonban nem pusztán a digitalizációt jelenti. Komoly szemléletbeli változás szükséges ahhoz, hogy a jövőben eredményes lehessen az oktatás, amelyben a diákok szívesen és aktívan vesznek részt. Ehhez azonban játék alapú tanulás, akciópedagógia szükséges, amihez hozzátartozik a pedagógusi soft skillek fejlesztése is. Azokban az iskolákban, osztályokban, ahol a tavaszi távoktatásban megtanult új, digitális megoldások közül néhányat már sikerült beépíteni a mindennapokba, ott a jelenlegi átállás vélhetőleg egyszerűbben zajlik.

 

Oldott jövőkép

Ha az oktatás jövőjét nem lokális, hanem globális szemszögből vizsgáljuk, Horváth Ádám szerint a jövő iskolája egy olyan közösségi tér lesz, ahol nem a hagyományos 45 perces órákba zsúfolják majd a tudnivalót, sőt, tanórára és szünetre sem lesz szükség ebben a formában, ahogy még tanteremre sem. Nyugat-Európa bizonyos részein már találni erre példát. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az iskola belső terei feloldódnak, univerzális tanulási térré válnak, amelyben különböző tanulási szakaszok elemei jelennek meg. „Itt nem értelmezhető sem a tanterem sem a tanóra fogalma, hiszen a diákok az iskola területén szabadon mozoghatnak, helyiségről helyiségre, hogy a feladat megoldásához szükséges információt maguk gyűjtsék be, majd osszák meg tanulótársaikkal.

A másik lényegi változás, hogy a jövő iskolájában tematikus problémák köré épül a tananyag, ahol a jelenkor digitális készségeinek pallérozására van szükség a megoldáshoz való eljutásához, szemben a tantárgyak tudományterületi enklávéival. Azt gondolom, hogy oktatást, mint olyat, jellegéből fakadóan digitális eszközökkel végzik majd. Véleményem szerint nem létezik digitális vagy hagyományos oktatás: csak jó vagy rossz”, mondta Horváth Ádám.


Az alkalmazott digitális platformok:

PowerPoint

76%

Youtube

68%

Google Classroom

54%

Redmenta

43%

Wordwall

46%

Kahoot

42%