Ahogy jó szakemberekből az élet minden területén hiány van, úgy a jó, referenciákkal, tapasztalattal rendelkező projektmenedzserekben sem dúskálunk a kormányzati, közigazgatási szektorban. A hazai projektmenedzseri kultúrából az oktatás, a jó gyakorlatok megosztása és a tervezés hiányzik leginkább. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek sikeres projektek, ellenkezőleg!
Két alkalommal is sikeresen szerepeltek nemzetközi versenyen a Magyar Projektmenedzsment Szövetség megmérettetésén első helyezett szakemberek. Legutóbb 2016-ban Balaton László, az Erste munkatársa nyerte meg a nemzetközi Project Manager of the Year küzdelmet. Hogy ez mennyire köszönhető a szövetség profizmusának vagy az egyén szakmai sikerének, azt nem tudni, de az biztos, hogy még várunk a hazai projektmenedzseri szakmával kapcsolatos átütő, jó hírekre.
Szélesre nyílik az olló
Lévén viszonylag friss szakmáról van szó, emiatt a hazai szervezetek projektszemlélete is viszonylag széles skálán mozog. Ahogy Kópiás Bence, a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) fejlesztési elnökhelyettese fogalmazott, az olló szélesre nyílik: vannak olyan kormányzati, közigazgatási intézmények, ahol fejlett projektmenedzsment kultúrával, sok sikeresen lezárult projekttel büszkélkedhetnek, míg arra is van példa, hogy még a projektmenedzsment fogalmát sem ismerik. Persze ez utóbbi szervezeteknél is léteznek projektek, csak a hierarchikus működés „bedarálja” őket, eredményként így csak kifogások születnek, és magyarázat arra, miért nem haladnak előre.
Kópiás Bence, Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség
Ugyanezt látja Dencső Balázs, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság főigazgatója, aki az EU-s projektek auditorjaként számtalan tervvel találkozik. Szerinte kevés a minőségi projekt, és abban a néhány esetben, ahol sikereket érnek el, kiderül, hogy mindez a profi projektmenedzsernek köszönhető. Vagyis a siker gyakran az aranyat érő projektmenedzser elkötelezettségén, profizmusán múlik. Ha már vannak jó szakemberek és bevált jó gyakorlatok, akkor azokat szélesebb körben kellene megosztani. A szakmát oktatni kellene, hogy a hozzá nem értésből származó hibákat ki lehessen küszöbölni.
Jó tervezés = sikeres projekt
A határidőket és a költségkeretet a legtöbb magyar projektnél persze sikerül a megfelelő szinten tartani. Ha már tudjuk, hogyan kellene csinálni és megvan hozzá a pénz is, akkor jó lenne azt is tudni, mit is kellene pontosan csinálni – hívta fel a figyelmet a tervezés elmaradására, az igények nem megfelelő definiálására Czimbalmos Zsolt, az Informatika a Társadalomért Egyesület projektmenedzsment munkacsoportjának vezetője. Ebben az egységes projektportfólió felállítása is segíthet.
A mozdony csak arra tud haladni, amerre a sínt lefektették, az EU-s projektek ellenőrzésekor is az a tapasztalat, hogy a rossz tervezés okozza a legtöbb bukást. Az is gond, ha alul tervezik, alul specifikálják a projektet, de az sem követendő, ha túlzottan sok mindent előírnak benne – ráadásul, ha ez a két szélsőség ugyanabban a projektben találkozik, az kész a katasztrófa. Mindenképp jó hír, hogy a projektmenedzsmenttel foglalkozó szakmai szövetségek aktívak a területen, rengeteg konferenciát, találkozót szerveznek, lehetőséget adva a jó gyakorlatok elterjedésének és a szakma megerősödésének.
Példák sikeres projektekre
A jó szakemberek hiánya nem azt jelenti, hogy ne lennének sikeres informatikai projektek az államigazgatásban. Kékedi Szabolcs, az Országos Bírósági Hivatal Elektronikus Eljárások Főosztályának vezetője a bíróságokon bevezetett elektronikus ügyintézésről beszélt. Esetükben olyan projektről van szó, melyben az államigazgatás több szervezetével kellett összekapcsolódniuk, együttműködniük. Éves szinten 1,4 millió bírósági ügy születik, a peres eljárások száma 150 ezer körüli, a már működő elektronikus rendszer pedig naponta 8-10 ezernyi ügyet kezel – az esetek egy ezrelékében van panasz, ami rendkívül alacsonynak számít.
Milyen a jó projektvezető?
|
|---|
A World Economic Forum tanulmánya szerint a következő képességekre van szüksége a jó projektmenedzsernek: Komplex problémamegoldás; kritikus gondolkodás; kreativitás; emberek menedzselése; egyeztetési készség; értelmi intelligencia; döntési képesség; tárgyalási készség. |
Kékedi Szabolcs szerint a siker két tényezőnek köszönhető: egyrészt megtalálták a megfelelő szakembereket a projekthez; másrészt a bírákat, a bírósági alkalmazottakat, ügyvédeket rávették a rendszer használatára. Meg tudták győzni őket arról, hogy az új rendszer támogatja a hatékony munkavégzést, egyszerűsíti a folyamatokat, így érdemes rászánni az időt a tanulásra.
Megerősített közlekedésbiztonság
A VÉDA néven ismertté vált, a közlekedés biztonságát erősítő projektről Óberling József, az ORFK rendőrezredese, a Közlekedésrendészeti Főosztály vezetője, illetve Molnár László ezredes, az ORFK informatikai vezetője osztotta meg a részleteket. A két informatikai vezetőváltást is megélt projekt 2015. december 31-én indult élesben, másfél éve működik, és az eddigi adatok az mutatják, hogy sikerül a kitűzött célt elérni, vagyis a közlekedésbiztonságot erősíteni – több konkrétumot erről nem árultak el. Arról viszont igen, hogyan kezdték el a rendőrség történetében is komplex projektnek számító feladat megvalósítását. Létrehoztak egy 6-10 főből álló projektszervezetet, ahová azokat a megfelelő kompetenciával rendelkező személyeket választották be, akikről biztosan tudták, hogy meg is valósítják a vállalt feladatokat. A szakmai tudás mellett a résztvevők elköteleződése rendkívül fontos tényező volt, hiszen hosszú időn keresztül, napi szinten foglalkoztak a feladatokkal. Nagy hangsúlyt fektettek a rendszeres kommunikációra is annak érdekében, hogy a különböző szervezeteknél dolgozó szereplők ugyanazokkal az információkkal rendelkezzenek. Kihívást jelentett ugyanakkor az érintett települések vezetőit meggyőzni a projekt bizonyos elemeinek szükségességéről (például arról, miért fontos a városképet rontó vaskapu felszerelését engedélyezniük).
A projekt résztvevője volt az MVM NET is, a társaság az internetes kapcsolatot építette ki, többnyire lakott településen kívülre, út mellé, vagyis olyan helyekre, ahol se áram, se internetes hálózat nem volt. A különböző helyszínek egyedi jellemzőit figyelembe véve mindenhol sikeresen megoldották az adatok továbbítását – ha kellett, optikai kábelt húztak ki, de a mikrohullámú internetet is használták.
