ICT Nagykönyv 2014

54_Bodi_Gabor_420
Forrás: ITB

Koordinátorszerepben

Az informatikai fejlesztések nemzeti infokommunikációs stratégiával történő összehangolásában lesz főszerepe a Miniszterelnökség közelmúltban kinevezett, az informatika összkormányzati koordinációjáért felelős helyettes államtitkárának. Bódi Gábor az itbusinessnek adott interjúban hangsúlyozta azt is, hogy új pozíciója és NHIT elnöki szerepe segíthet abban is, hogy a piaci szereplőktől érkező jövőbemutató kezdeményezések hatékonyabban valósuljanak meg az elkövetkező időszakban.

Bódi Gábor infokommunikáció összehangolásáért felelős helyettes államtitkár, Miniszterelnökség, NHIT elnök
Bódi Gábor infokommunikáció összehangolásáért felelős helyettes államtitkár, Miniszterelnökség, NHIT elnök
– Mi volt az első dolga, amikor elfoglalta új pozícióját a Miniszterelnökségen?

– Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen az elmúlt években is volt rálátásom a történésekre, így nem értek váratlanul a feladatok. Azokat a területeket tekintettem át először, ahol érződött, hogy korábban nem volt olyan szintű összkormányzati koordináció, amely biztosította volna, hogy megszülessenek a szükséges szakmai döntések. Hogy néhány példát is említsek, ilyen volt a kormányhivatalok ügye, vagy a járásokhoz, egészségügyhöz kapcsolódó projektek.

Az már most látszik, hogy lesz még néhány kiemelten fontos téma, mint az egyes cégekkel kötött kormányzati stratégiai megállapodások helyzete, azok állapota. Hosszabb távon pedig egyértelműen az a nagy, átfogó projekt élvez prioritást, amelyről Orbán Viktor miniszterelnök úr is beszélt, azaz hogy Magyarország 2018-ra a régió, de akár Európa vezető digitális államává váljon.

– Milyen változásokkal jár az, hogy az informatikai területnek van már központi koordinációja?

– Az elmúlt másfél hónapban a szereplőkkel közösen értelmeztük az új kormányzati struktúra által meghatározott feladat- és hatásköröket. Az új rendszerben nagyon egyértelmű például a Belügyminisztérium helyzete, a kormányzati it-projektek közül a közigazgatást érintő területek kerültek ehhez az intézményhez. A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál van az ágazati fejlesztési rendszer: az e-gazdaság, a digitális kompetenciák, valamint az infrastruktúra-fejlesztés. Mivel a szakterület két szervezet között van szétosztva, szükség volt egy koordináló szerepkörre: itt jutott feladathoz a Miniszterelnökség.

Nagyon speciális a szerepem a Miniszterelnökségen, hiszen végrehajtási feladatok nem kerültek hozzám. Feladatom, hogy a projektek megalkotása során érvényesítsem az összkormányzati érdekeket, illetve biztosítsam a rendszer folyamatos és hatékony összehangolását, valamint meghatározzam a források hatékony felhasználásának stratégiai irányvonalait.

A feladatok pontos ismeretében immáron minden szereplővel arra összpontosítunk, hogy minél eredményesebben valósítsuk meg azokat. Véleményem szerint az a célravezető, ha az egyes projektek esetében egyértelműen meghatározzuk, hogy melyik a végrehajtó intézmény, ugyanis tapasztalataink szerint a legnagyobb csúszások jellemzően a feladat- és hatásköri átfedésekből adódtak.

– Milyen az új struktúra fogadtatása a piacon?

– Korábban a piaci szféra többször szembesült összetett helyzetekkel, amelyek során nem volt mindig világos, hogy a döntéseket pontosan melyik szervezetnél hozzák. Ugyanakkor a feladatkörök új megosztása olyan a BM, az NFM és a Miniszterelnökség között, hogy ez teljesen egyértelművé vált – azaz a döntések mindig a végrehajtási szinten születnek. Ha valahol mégis probléma adódna, akkor a Miniszterelnökség megkapta a felhatalmazást és a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy beavatkozzon, és szakmailag helyes mederbe terelje az ügyeket. Úgy gondolom, hogy sikerült egy valóban működőképes, a piac számára is gyorsan megismerhető és megérthető rendszert kialakítanunk.

– Személyi változások voltak már?

– Az új vezetők mindenhol megkezdték az átvilágításokat, amelyek valószínűleg szeptemberben lezárulnak. Ha annak eredménye úgy kívánja, akkor biztosan levonják a konzekvenciákat, s e téren is megteszik a szükséges lépéseket. Ez nem a mi kompetenciánk, de ha kikérik a szakmai véleményünket, akkor elmondjuk azt.

– Ön a Miniszterelnökségen betöltött pozíciója mellett továbbra is elnöke a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnak (NHIT-nek). Ez miért fontos?

– Nem véletlen, hogy ez így alakult, mivel ez a két feladatkör egyértelműen kiegészíti egymást. Így lehetőségem van arra, hogy az elejétől kezdve ismerjem, moderáljam a projekteket, és még inkább segítsek abban, hogy a valóban jó, innovatív kezdeményezések sikeresen meg is valósuljanak. A két szerep természetesen más jellegű, az egyik a nagyon formalizált igazgatáshoz kötődő, az NHIT pedig komplex szakmai többletet ad ehhez.

A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanácsnál arra törekszünk, hogy a piaci kezdeményezéseket és ötleteket beterjesszük az intézményrendszer megfelelő képviselői elé. Ha valaki valamilyen ötlettel, javaslattal fordul hozzánk, segítséget tudunk nyújtani abban, hogy melyik minisztériumhoz, háttérintézményhez tartozik az adott ügy. Tapasztalataim szerint jelenleg még mindig óriási gond, hogy a piaci szereplők sokszor egyáltalán nem releváns helyeken mutatják be ötleteiket. A szakmai szervezetek egyébként tisztában vannak az NHIT moderációs szerepkörével, tudnak arról, hogy létezik ez a csatorna. Az Infotér például nagyon jól él ezzel a lehetőséggel, az IVSZ ugyanakkor még közel sem használja ki az együttműködésben rejlő potenciált.

– A digitális ökoszisztéma jelentőségéről beszélt az idén egy konferencián. Hol tart Magyarország ennek kiépítésében? Milyen feladatok állnak még előttünk, esetleg lesznek-e olyan területek, amelyek majd prioritást kapnak?

– Az oktatás és egészségügy kiemelt területeknek számítanak: itt háttérintézményi szinten is elindultak különböző programok, így folytatjuk a már megkezdett fejlesztéseket. Emellett a fejlesztéspolitika már meghatározta a fő irányokat, mint a minél magasabb szintű e-szolgáltatások bevezetése, szélessáv-fejlesztés, digitális kompetenciák további javítása, valamint az e-gazdaság erősítése.

– A politika határozza meg a fejlesztési irányokat?

– Véleményem szerint nem, mert az infokommunikációs terület olyan, sokszor szinte követhetetlen sebességgel fejlődik, hogy igazából erre nincs szükség. A politika ugyanakkor meghatároz bizonyos célokat, amelyek eredményeként nem az it öncélú fejlesztése valósul meg, hanem tényleges gazdasági és társadalmi haszon keletkezik országos szinten. Az Európai Unió definiálta az elsődleges ikt-irányvonalakat, fókuszpontokat, és mindezekkel összhangban márciusban a nemzeti infokommunikációs stratégia elfogadásával ez itthon is megtörtént.

– Mennyi forrásra számíthat a 2014-2020-as uniós költségvetési ciklusban a hazai ikt-szektor?

– A jelenlegi helyzetben már biztosan látszik, hogy a különböző fejlesztési programokból minimum 250 milliárd forintot erre a területre költhetünk majd, de szeretném hangsúlyozni, hogy a végösszeg ennél jóval nagyobb is lehet. A lehetőség tehát adott, de szükség van a piac partneri hozzáállására is, hogy képesek legyünk közösen valós eredményeket elérni. A GINOP-ban rendelkezésre álló források jelentős részét arra fordítjuk, hogy az egész országban elérhetővé váljon a legalább 30 Mbit/s-os letöltési sebességű internet kapcsolat. Egy másik fontos terület a digitális közösség program, amelynek a pilotja Miskolcon volt. Ott számítógépeket és képzést is kaptak a program résztvevői, különböző e-szolgáltatások váltak elérhetővé, tehát valóban komplexen kezelte a digitális írástudatlanság kérdését.

A következő teszt terület Salgótarján lesz, ahol a miskolci tapasztalatokat felhasználva folytatjuk majd ezt a kezdeményezést. Nagyon fontosnak tartom a projekt alapos előkészítését, mert egyrészt uniós forrásokat is szeretnénk felhasználni a megvalósítás során, másrészt egy valóban működő modellt sokkal egyszerűbben vezethetünk be az ország bármely pontján. Ez tehát egy nagyon komplex projekt: infrastruktúra, többszintű kompetencia-fejlesztés, e-közigazgatás, és az ezekre épülő e-gazdaság fejlesztés egyaránt fontos alkotóeleme.

– Hogyan tervezik felhasználni az uniós pénzeket?

– A partnerségi megállapodás keretei már kialakultak, így ősztől már várható az első pályázatok kiírása. Véleményem szerint azonban itt is fontos az alapos előkészítés: ez egy hét évet felölelő ciklus, így a gyorsaság helyett érdemes pontosan meghatározni azokat a prioritásokat és célokat, amelyek megvalósítására felhasználjuk majd a rendelkezésünkre álló forrásokat. Olyan projekteket szeretnénk megvalósítani, amelyek egyrészt valóban pozitívan hatnak a gazdaság működésére, másrészt társadalmi szinten is hasznosnak bizonyulnak. Ehhez egyébként szintén fontos lenne az ikt-szegmensben tevékenykedő cégek partneri hozzáállása, azaz az egyes vállalatok stratégiai vezetői, s ne a kereskedők keressék meg a kormányzati szereplőket az ötleteikkel, javaslataikkal. A vállalati stratégiák ismeretében az állam és az illetékes szervezetek megfogalmazhatják az igényeiket, és ezután kapcsolódhatnak be a kereskedők az ajánlatok összeállításával.

– Az elmúlt időszakban jó néhány stratégiai megállapodást kötött a kormány technológiai cégekkel is. Lesznek-e továbbiak?

– Szeretnénk részletesen áttekinteni a már meglévő megállapodásokat. Úgy vélem, az eddigi partnerek menedzsmentje többek között azért kötött megállapodást, mert az kiváló teret nyújt egy, a korábbinál hatékonyabb párbeszéd megteremtésére a piaci szereplők és a kormányzat között. Nagyon fontos, hogy az üzleti szféra őszintén vázolja az ötleteit és a problémáit egyaránt, így a kormányzat ténylegesen megismerheti és megértheti az egyes helyzeteket, és valóban hatékony megoldásokat, javaslatokat dolgozhat ki. A jövőben természetesen lehetnek újabb stratégiai partnerek, várjuk a javaslatokat, ötleteket, és az ajánlkozásokat egyaránt.

– Mikor lesz elégedett az elvégzett munkával?

– Úgy gondolom, hogy egy nagyon izgalmas, változatos feladatokkal teli időszak vár a kormányzatra és a piaci szereplőkre egyaránt. Elsősorban azt tekintem a siker fokmérőjének, ha minél több olyan projektet sikerül megvalósítanunk, amelynek valóban mérhető gazdasági és társadalmi haszna van. E cél eléréséhez a jelenlegi kormányzati struktúra kiváló keretet biztosít, hiszen meghatározta az egyes szereplők feladat- és hatásköreit, amelyek mentén eredményesen tudnak együttműködni. Ha a piaci szféra megérti a kormányzat működését, és bekapcsolódik ezekbe a folyamatokba, akkor közösen komoly lépéseket tehetünk egy valódi digitális állam megteremtésére.

A kormányzati infokommunikációhoz kapcsolható személyek és intézmények.