Human

76_Video_Conferencing.jpg
Forrás: ITB
A home office világrendje és az átalakuló online megbeszélések jellemrajza

Kalózmaszkos filter mögé bújt felhasználók, digitálisan kiégett kollégák – leáldozott a sematikus vállalati megbeszélések kora

Mutatós könyvespolcok, lenémított mikrofonok, üveges tekintetek – az elmúlt fél év alatt tovaszállt a home office-os videómegbeszélések romantikája. Nem maradt más utána, csak a filterek nélküli valóság. A „való világban” két megbeszélés közt az ember fizikailag rohanhat tárgyalóról tárgyalóra, menet közben elsuhanva a konyha-íróasztal- recepció ingergazdag triumvirátusa mellett. Bitekbe kódolt életünk jelenlegi fázisában a „Leave Call”-t követően csak egy ingerszegény, megfáradt sóhajra van idő a soron következő meetingig. Trendektől a statisztikákon át a „Zoom Burnout”-ig – a monitor másik felén ülő embert vettük górcső alá.

A koronavírus előtti régi szép időkben a meetingről meetingre rohanás amolyan státusszimbólummá nőtte ki magát, ami az igazán elfoglalt teamleaderek, menedzserek, „head of”-ok sajátja volt a multivilágban. Az elmúlt fél évben startuptól a kisvállalatig, asszisztenstől a bérszámfejtőig mindenki átélhette a zsúfolt naptárú menedzserek mindennapjait, mert a koronavírusnak hála a fehérgalléros munkavállalók világszerte a monitorok elé kényszerültek, ha részt akartak venni a napi munkafolyamatokat érintő megbeszéléseken.

 

Kis négyzet a sarokban, avagy a „Zoom Burnout” katalizátora

A koronavírus első felvonásánál az újdonság varázsa, a technikai nehézségek megoldása és a kettő együtt elvitte a figyelmet arról, hogy a videómegbeszélések sok esetben több ideig tartanak és többre van szükség a home office miatt. Ezek a munkaórákból elvett értékes percek egy idő után azt eredményezték, hogy szokatlanul nagy szükség volt a túlórára, hiszen a felgyűlt feladatokat el kellett végezni határidőre, még akkor is, ha naponta több órányi megbeszélésen volt kötelező a részvétel.

Természetesen nem minden videómegbeszélés felesleges, ám az elmúlt fél év tapasztalata azt mutatja, hogy az ilyen találkozók jó szervezése lehetne egy külön szakma. Gyakorta a meghirdetett keretidőn túlnyúlva, egymást félbeszakítva, a megbeszélés fő fonalát elvesztve zajlanak, miközben a monitor másik oldalán ülők napról napra, hétről hétre egyre fáradtabbak. Ez a fajta kimerültség odáig fajult, hogy a szakzsargon már külön kifejezéssel illeti: ez a „Zoom Burnout”.

A „Zoom Burnout” a gyakori online megbeszélések és a munkától való elszakadási képtelenségből fakadó stresszor megnevezése, gyakorlatilag a munkahelyi kiégés digitalizált változata. De miért épp a Zoomról kapta a nevét? A platformot több, mint háromszáz millió ember használja nap mint nap a megbeszélésekre. A felhasználók közül rengetegen számoltak be szokatlan kimerültségről a Zoom megbeszéléseket követően, így ragadt a név a jelenségre. Amely egyébként akkor is fennáll, ha Google Hangouts, Skype, FaceTime vagy bármely más felületet használnak.

A szakemberek szerint az online meetinget követő kimerültség annak tudható be, hogy a virtuális interakciók az agy számára megterhelőbbek, mint a fizikaiak. Így nem véletlen, ha a megbeszélésen ülő, kimerült, fásult kollégák elvesztik a fonalat, és közben egyéb digitális felületeken keresik a boldogságot.

 

„Casual Friday” helyett „Filter Friday”

A videómegbeszélések garmadájába belefáradt felhasználók egy idő után testre szabott hátterekkel, közbeékelődő alkalmazásokkal próbáltak egy kis színt csempészni a sematikus megbeszélésekbe.

Az eredetileg üzleti felhasználókra tervezett platformokon előszeretettel jelentek meg egyre gyakrabban a cicafüles filterekkel ellátott kollégák, vagy a saját érzelmi világukat egyéni háttérrel kifejező alkalmazottak. A néhány hónapja még vezetői levelet maga után vonó tett mára trenddé nőtt. Annyira, hogy a Zoom legújabb frissítésében az állítható zajcsökkentés és egyéb technológiai featúrák mellett megjelentek a végfelhasználói alkalmazásokból (Messengerből, Snapchatből) ismert, kiterjesztett valóságra épülő cicafüles és kalózmaszkos filterek.

Öt érdekesség a nagyvilág videómeeting-tapasztalatából

1. A videomeetingek átlagos hossza 31–60 perc.

2. Az Egyesült Államokban a vállalkozások naponta összesen több mint 11 millió videómegbeszélést tartanak.

4. Az Egyesült Államokban a vállalkozások 94 százaléka azt állítja, hogy a videómegbeszélések növelték a munkahatékonyságot.

4. 2022-re várhatóan az internetes videóforgalom és a globális IP-videóforgalom megnégyszereződik a 2017-hez képest.

5. A Zoom videókonferencia-platformon átlagosan napi 200 millió értekezlet zajlott 2020 elején, ami összehasonlítva a 2019. decemberi 10 milliós átlaggal résztvevő átlagával, húszszoros ugrást mutat.

(Forrás: skillscouter.com)

A hétköznapi felhasználásra szánt alkalmazásokból származó filterekre, effektekre, szűrőkre egyre nagyobb igény mutatkozik. Sőt, akár az is teljességgel elképzelhető, hogy teljesen elfogadottá válik néhány hónap múlva, hogy a pénteki megbeszéléseken mindenki az aktuális kedvenc filterével az arcán jelenik meg, a vállalati szigort és a megbeszéléslavina okozta frusztrációt csökkentve.

 

Számszerűsített változások

A videómegbeszélések most kialakulófélben lévő trendjei valószínűleg még hosszú évekig formálódnak majd, amit jól jelez a Fortune Business Insights 2020-2027-es időszakra vonatkozó előrejelzése, de a Microsoft „Remote work trend reportja” is.

A videókonferencia globális piacának méretét 2019-ben 3,85 milliárd dollárra becsülték, ez a szám a Fortune Business Insights szerint 2027-re minimum egyharmadával növekedni fog. A Microsoft jelentése a 2020. áprilisi adatokat tárta a nagyérdemű elé, amiből az látszik, hogy globálisan is egyaránt rengetegen használták a videómeetinget lehetővé tévő platformot. Március 16-án 900 millió Teams-felhasználó volt a napi rekord, ám ez a szám egy hónappal később 2,7 milliárdra ugrott a koronavírus újbóli berobbanása miatt. Magyarországon is pezsgett a videókonfernciák, -megbeszélések időszaka, a hazai felhasználók – ahol a szervezeti kultúra részét addig nem képezte a home office – hamar átálltak, de a Zoom Burnout itthon is egyre több embert érint.