Címlapon

16_wikimedia_420
Forrás: -

Y és Z generáció

Új szemlélettel rendelkező korosztályok kerültek a munkaerőpiacra az Y és Z generációval, akik gátlástalanul döntögetik a berögzült struktúrákat.

Mindig volt viszálykodás a generációk között, annak ellenére, hogy minden évjárat hordozza az adott korszakhoz passzoló képességet. Kiegyezés ez idáig nem történt. A fegyverszünet beállását könnyítheti, a munkáltatók felismerték, az Y generáció (Lásd a Korosztályok keretet!) rejti a jövő vezetőit, és ők fogják pár év múlva jelenteni a munkaerőpiac gerincét: a demográfiai trendek szerint 2020-ra 50 százalékban Y generációs munkavállaló lesz jelen vállalati környezetben. Az álláspontok közelítésére szükség van hát, ezért próbálnak meg változtatni a becsontosodott struktúrákon.

Az állítólag „kezelhetetlen” korosztály megértéséhez ismerni kell azokat a képességeiket, amelyekkel pontosan azt végzik el, ami a dolguk: megváltoztatni a régit és felépíteni egy újat, vagyis új szemléletmódot hozni a világba, megvalósítani a technológiai forradalmat.

 


Ciklikus generációváltás

Ha a kínaiak nyomán 12 évnek veszünk egy generációt, akkor egyszerre körülbelül négy, máshogyan szocializálódott, más oktatást kapott, eltérő értékrendet valló csoport (generáció) van jelen a munkaerőpiacon. A velük szemben támasztható szakmai elvárások is különbözők. Tehát ahány generáció, annyi hr-stratégiát kellene működtetni: a toborzási, képzési és a kompenzációs stratégiát generációnként másképpen kell felépíteni. Nem az a baj, hogy a generációk nem értik egymás nyelvét, hanem az, hogy az új generációt már nem lehet motiválni a régi stílusú belső képzésekkel, tréningekkel. Mivel az oktatási rendszer nem foglalkozik vele, ezért a cégek feladata, hogy fejlesszék az érzelmi intelligenciát, a konfliktuskezelést, a toleranciát és az asszertivitást.

Amúgy sincs könnyű helyzetben a két ifjú generáció. Olyan, 30–35 éves vezetők helyére pályáznak, akik amúgy még vagy 15–20 évig vezetők maradnának, ezért foggal-körömmel védik pozíciójukat.

 

Y és Z generációs versenyzők a pályán

Az ifjú nemzedék létformája a technológia. Ésik Róbert, a fiatal informatikusokat nagy számban foglalkoztató Nokia Siemens Networks ügyvezetője szerint a generáció 97 százalékának van számítógépe és majdnem ugyanennyinek van mobiltelefonja, egyharmaduk pedig csak az internetet használja tájékozódásra. Érintkezési szokásaikra jellemző az állandó jelenlét a közösségi felületeken. Az okostelefon, a Google, a Wikipedia és az online kommunikáció lételemük, de fontosnak tartják a személyes kapcsolattartást is.

Magabiztosak, mindent megkérdőjeleznek, a tekintélyelvűséget kinevetik, a munkát önkifejezésre és nem pénzszerzési lehetőségnek tekintik. Gyakori, hogy már nagyon kicsi korukban pályát választanak, majd tudatosan haladnak céljuk felé.

Az Y generáció a fogyasztói társadalomba született bele, szüleik vagy baby boomerek vagy az X generáció idősebb tagjai, akik nehezen, kemény munka árán küzdötték fel magukat. A fiatalok azt látják, hogy karrierjükért kemény árat fizettek a szüleik, tönkrementek egészségileg, és kiszolgáltatottá váltak a munkaerőpiacon. Ők erre nem hajlandók.

A munkaadók ezzel szemben nehezen kezelhető, a vállalati struktúrákba nyögvenyelősen beilleszthető, felületes tudású ifjoncoknak látják őket, akik gyorsan akarnak előre jutni.

Az Y generáció másik fontos tulajdonsága a gondtalanságból adódó lazaság. Szüleikkel ellentétben, anyagi biztonságban és jólétben nőttek fel. Az az illúziójuk, hogy a világ tartozik nekik, ezért mindent a rendelkezésükre kell bocsátania, lehetőleg azonnal. Szüleik úgy nevelték őket, hogy alkossanak önálló véleményt. Ezt meg is teszik, a munkáltatók és a pedagógusok nem kis bánatára… Egyes szakemberek úgy vélik, a mai fiatalok sokoldalúak, rugalmasak és motiváltak, egyszerűen tökéletesek a jelenlegi gazdasági krízisben. Csáky Gábor, a ManpowerGroup hr-tanácsadója szerint ezek a „gyerekek” egy nyelvet beszélnek, azaz az internet nyelvét, ugyanúgy öltöznek és ugyanolyan ételeket esznek világszerte. Bármilyen (fejlett – a szerk.) ország céges kultúrájába beintegrálhatók.

Mások szerint viszont folyton a neten lógnak, nem tudnak helyesen írni és nincs lexikális tudásuk.

 

Korosztályok

Magyarországon 1950–56 között volt a Ratkó-korszak: tilos volt az abortusz. Erősen átfed az amerikai gazdasági fellendülés miatti magas népszaporulat, a „baby-boom” időszakával. A baby-boomerek gyerekei, az 1965 és 1979 között születettek az X generáció. Az ő gyerekeik, az 1980–95-ös születésűek az Y generáció. Az 1996 óta született Y-gyerekek pedig a Z generáció. Mivel 1990–95 között terjedt el az internet a fejlett világban (mintegy öt évvel ezután Magyarországon), a Z generáció jószerivel nem is élt internet nélkül.

Kevésbé kötődnek a munkahelyükhöz. Van, hogy egyszerre több helyen is dolgoznak. Nem aggódnak, ha nincs biztos fizetésük és stabil pozíciójuk. Nehezebb integrálni őket a szervezetbe, saját álmaik és vágyaik után mennek az egy helyben maradás helyett. Az „új alkalmazkodók” a saját identitás kifejezésének generációja, tehát egy-két évtizeden belül azok a vállalatok lesznek sikeresek, amelyek magukhoz tudják vonzani az egyének identitását. Egy sikerre törekvő vállalat által követett és a kívülállók számára közvetített értékek tehát nem különbözhetnek.

Kukába a rugalmatlan munkafolyamatokkal!

Csak kompromisszumokon át lehet tompítani a cégvezetők és a Facebook-generáció között fennálló konfliktusokat. Váradi Judit, a fiatal informatikusokat nagy számban kereső Morgan Stanley toborzási vezetője szerint a munkáltatóknak szemléletet kell váltani, ellenkező esetben lemaradnak a legjobbakról. Lazítani kell a vezetési stílusokon, az ifjúság nem szereti a korábbi generációk által elfogadott struktúrákat, hierarchiákat, rugalmatlan munkafolyamatokat. Rugalmasabb struktúrában szeretnek dolgozni. Bíznak a gyors és dinamikus előrejutásban.

Nincs választásuk a munkáltatóknak. Más eszközökkel lehet motiválni és a vállalathoz hűséges alkalmazottat nevelni a fiatalokat. Akik elvárják, hogy a cég adja el magát nekik, nem fordítva. A munkakapcsolatot emiatt a cég kezdeményezi, akár már az egyetemi évek alatt. „Képességeket és készségeket keressenek a vállalatok, nem pedig lexikális tudást.”

Miért várnak el mást a munkáltatók az Y generációtól, mint amilyenek? A mai fiatalság egészen másképp szerzi ismeretanyagait, másképp tanul, mint a korábbi nemzedék. Emiatt más úton válnak sikeressé is. A munkáltatók nem gondolkodhatnak a régi sémákban, a munkafolyamatokat az új generációhoz kell igazítaniuk, fejtegeti Ésik Róbert.

A gazdasági válságban azonban jól jön az Y generáció rugalmassága. Mivel több projekten is hajlandók egyszerre dolgozni, képesek lakhelyet változtatni, ha a munka és a karrier ezt kívánja. Erőteljesebben igénylik a munka-magánélet egyensúlyát (az érdekes munkahelyi feladatok miatt utóbbiról akár le is mondanak) és a csr-programok jelenlétét.

Nagy energiával vágnak bele a munkába, mindent megtesznek egy jó cégnek, de hamar kiéghetnek és csalódhatnak, ha az ígéretek nem valósulnak meg. Úgy tekintenek egy vállalatra, mint egy fogyasztói márkára. Elvárják, hogy teljesüljenek azok az ígéretek, amelyekkel csábítgatták őket. Ha nem, elhagyják a céget. Állandóan készenlétben vannak, folyamatosan figyelik, mit érnek a munkaerőpiacon (rendszeresen járnak állásinterjúkra – csak úgy), nyitottak minden lehetőségre. Megtartásukra jelentős energiákat kell fordítaniuk a cégeknek. „Nem riadnak vissza a külföldi munkától sem, viszont érzékelhető a multikkal szembeni cinizmus” – mondja Váradi Judit. Bizonyos iparágakat sem szívesen választ a feltörekvő generáció, például a bankszektort.

Először a tanárok figyeltek fel az Y generációs jelenségre az iskolákban. A gyerekeket nem lehetett úgy tanítani, mint korábban. Ezután a pszichológusok, oktatáskutatók kezdték el vizsgálni a gyerekek személyiségét, próbálták megfejteni, mit lehet kezdeni a „másságukkal”.

 

Máshogy, másképp tanulni és tanítani

Egy mérnöknél és informatikusnál például a strukturált, logikus és pontos gondolkodás várható el a régi iskola szerint. A munkahelyeken stressztűrő képességet és nagy munkabírást, illetve motiváltságot és céltudatosságot várnak el, továbbá az elmélyült tudást kérik számon. E készségek nagy része a hagyományos oktatásban, könyvekből tanulható. Lineáris olvasást, strukturáltságot kell hozzá elsajátítani, nagy a hangsúly a szövegértésen.

Ezzel szemben az ifjú nemzedék különböző helyekről szerzi be az információit. Egyszerre több oldalt olvasnak a neten, azaz megosztják a figyelmüket. A gyors szemmozgás, élénk agytevékenység miatt létre sem jöhet a lineáris gondolkodás – hívják fel a figyelmet a szakemberek. Valójában a fiatalok nem az egészre koncentrálnak, nem a teljeset akarják megérteni, hanem csak egyes információkat keresnek. Az interneten történő ismeretszerzés ugrásszerű, ugrál a szem és a gondolat is. A verbalitás helyét átvették a képek, erre épülnek a szövegek, amelyek a képi mondanivalót csak kiegészítik. Fejlődésük mozaikszerű. Egyes képességek erősebbek, mások hiányosak a korábbi sémákhoz képest.

Nem jegyzetelnek, mindent le lehet tölteni az internetről, megszűnt az írásbeliség, ami mélyítette, rögzítette a tudást. Így érthető, ha a fiatalok nem ismerik a linearitást és csapnivaló a kommunikációs készségük. Az Y generáció abban is különbözik az előző generációtól, hogy még több olyan inger éri őket, amelyet gyorsan át kell magukon pörgetni. A vizuális élmény utáni vágy miatt fontos számukra, hogy a munkahely dizájnja ingergazdagságot nyújtson.

Charaf Hassan, a BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai tanszék egyetemi docense hozzáfűzi, hogy a fenti jellegzetességek miatt az egyetemeken is rendkívül nehéz benntartani a diákokat. A felvett mintegy 500 villamos- és 600 informatikus-mérnök hallgatóból összesen csupán 100–150 végez évente. A Műegyetem valóban szigorú, de a kihullási arány nem csak ennek köszönhető. „A legtöbb diák azzal magyarázza távozását, hogy nem erre számított.”

 


 

 

Ki tanít kit?

Diák- és tanárpanasz is, hogy hatalmas a szakadék a mindennapi élethez szükséges készségek és tudásanyag és az oktatott tananyag között. Az Y generáció a hagyományos, poroszos oktatási rendszer helyett az interaktivitást, a sokszínűséget, a technikai eszközök használatát igényli, ami a munkahelyi képzésekre, tréningekre is igaz.

Sok huszonéves csak a munkahelyén döbben rá, milyen készségek hiányoznak belőle. Nem tud csapatban dolgozni, prezentálni, nem jó a kommunikációs készsége, nem ismeri a tárgyalási technikákat, sőt a nyelvtudása sem kielégítő – róják fel a vezetők. Ennek áthidalására érdemes már a gyakornoki időszak alatt átesni a munkahelyi szocializáción. Ezért komoly feladat, hogy a hallgatókat láthatóvá tegyék a cégek felé. Keresleti a piac, minden cég ugyanazt a 10–15 tehetséges mérnök hallgatót akarja.

A fiatalok pedig egyértelműen a lelkesedésüket és energiájukat adják a szemléletváltáshoz. Az idősebb korosztály pedig az élettapasztalatát, a strukturált gondolkodását teheti hozzá egy-egy projekthez, akár mentorként lehet jelen. Ebből a komplex tudásból születhetnek a legjobb innovációs megoldások, amelyre számos példa akad manapság.

Az Y és Z generáció a vágyott változást hozza. Az idősebb generáció kénytelen folyamatosan képeznie magát, hogy megértse és elfogadja az új generáció szemléletét, viselkedését. Finomítani kell a vállalati kultúrán, érdekes, kreatív projektekké kell alakítani a feladatokat. Színes, izgalmas munkakörnyezetté kell változtatni a szürke irodákat.

Igaz, hogy ez a korosztály mindenből csak egy kicsit tud. De miért baj ez? „Majd lesz egy olyan iskola, amely ezt megérti, és nem fogja megbuktatni a gyereket. A felsőoktatásnak és a munkahelynek is képessé kell válnia a másság kezelésére” – fűzi hozzá Baracskai Zoltán coach szakember.

Ki tudja, mit hoz a jövő? Csak abban bízhatunk, hogy új generációs mérnökeink, tudósaink már magukban hordozzák a szükséges tudást, az idősebb nemzedék pedig kész arra, hogy a háttérből támogasson.