Talán egyetlen hazai ágazat sem támaszkodik annyira a térinformatikai rendszerekre, mint a vízügy. A magyar vízgazdálkodás 30 éve használ ilyen megoldásokat, de mindig találnak újabb és újabb lehetőségeket – mondja Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szeptember elején kinevezett főigazgatója.
– Az átlagember rendszerint csak árvizek idején hall a vízügy tevékenységéről. Összefoglalná pár szóban, hogy melyek a vízügyi szolgálat legfontosabb feladatai?
– Ha egy szóval szeretnék válaszolni, akkor a vízgazdálkodást mondanám. Ha túl sok a víz, akkor védekezünk ellene, ha pedig túl kevés, akkor igyekszünk eljuttatni oda, ahol szükség van rá. Nagyon összetett feladatról van szó, amelynek egyfelől van egy rövid távú szolgáltatási jellege (mint az árvízi védekezés), másfelől pedig egy hosszú távú aspektusa, hiszen az ország vízkészlete, az ivóvíz-bázisa óriási természeti kincs, amit meg kell őrizni a következő generációk számára.
– Milyen adatok szükségesek leginkább a munkájukhoz?
– Első helyen a vízrajzi adatokat kell említenem. Ilyen adat a vízmennyiség, vízállás, vízhozam, a talajvíz szintje – minden, amiből következtetni lehet arra, hogy mennyi víz van és mennyi lesz az országban. Ezekből dolgozik az árvízi előrejelző rendszer is, nem véletlen, hogy harminc évvel ezelőtt először ezen a területen vezettünk be egy térinformatikai rendszert. Az ESRI megoldását választottuk, és ehhez a rendszerhez azóta is hűek maradtunk. A Duna felső folyásáról származó mérések és némi, kezdetleges módon figyelembe vett csapadékadatok alapján számoltuk ki az árhullámok várható lefolyását.
Talán ezen a téren a leglátványosabb a változás a korábbi állapotokhoz képest. Ma már online adataink vannak a vízgyűjtő területről, amihez nem is a tényleges csapadékadatokat társítjuk, hanem a radarképekből számolt, valószínűsíthető csapadékmennyiséget. Ezt a vízügyi előrejelzést 12 óránként tudjuk frissíteni, és a modellünk olyan precíz, hogy hat napra előre nagy pontossággal meg tudjuk jósolni a várható vízállásokat.
Vízhiány monitoring rendszer térképi nézete
– Ez csak az árvizek idején fontos?
– Nem, mert ez az alapja a vízgazdálkodásnak, vagyis annak a folyamatnak, amikor azt számoljuk ki, hogy mennyi víz fog a rendelkezésünkre állni. Ezt most a folyókra éves szinten tudjuk meghatározni – megmondjuk, hogy a Tiszán, a Berettyón vagy a Kőrösön mekkora lesz a várható vízhozam. Azért fontos ez, mert ez alapján adjuk ki az öntözési és egyéb vízhasználati engedélyeket, egy évre előre. Nagy biztonsági tartalékokat hagyunk, így nem lehet minden igényt kielégíteni. Egy most futó projektben a vízkészlet-előrejelzést a folyók szintjéről le akarjuk vinni egyes területek szintjére, vagyis Magyarország minden egyes kis régiójában meg fogjuk tudni mondani, hogy a modellek alapján mekkora vízkészlet áll ott és akkor rendelkezésre. Így amikor kapacitástöbblet van, kiadhatunk ideiglenes engedélyeket, anélkül, hogy veszélyeztetnénk az ország vízbázisát.
– Az árvízi védekezést milyen módon tudják térinformatikai megoldásokkal támogatni?
– Már pár évvel ezelőtt valamennyi öblözetünknél lemodelleztük, hogy egy esetleges töltésszakadás esetén mekkora területet és milyen gyorsan öntene el az ár, mikor hova érne el, mekkora lenne az adott területeken a vízmélység. Mindezeket az adatokat térképen is ábrázoltuk. Erre a felületre vetítettük rá a települési térképeket, amelyekből kiderült, hogy az elárasztott területen mekkora lakosság él és mekkora az ott található vagyoni érték. A kettő összevetéséből már egyértelműen kiderül, hogy egy árvíz hol jelentene súlyos katasztrófát akár emberéletben, akár vagyonban.
– Miként tudják hasznosítani ezeket az adatokat?
– Egyrészt magunk is fel tudjuk használni őket. Objektív adatok alapján rangsorolhatjuk a szükséges fejlesztéseket, meghatározhatjuk, hogy hol kell leginkább erősíteni a védekezést. Másrészt a katasztrófavédelemnek is óriási segítséget jelentenek. Az adatokból az is látszik, hogy az egyes menekülő- és szállítási útvonalakat várhatóan mennyi idő után önti el a víz, így előre megtervezhetik a mentési munkálatokat, valós adatokon alapuló terveket készíthetnek.
– A sok víz ellen lehet valahogy védekezni, de mit tudnak tenni, amikor túl kevés a víz?
– Már működik a szintén térinformatikán alapuló, úgynevezett aszály-monitoring hálózatunk, amely mérőállomások hálózatával méri a talaj nedvességét, és ez alapján jelzi, ha valahol aszály fenyeget. Jelenleg még csak 47 mérőállomás működik, a terveink szerint ezek számát később nagyjából 145-re növeljük, hogy az ország minden aszálykörzetében legyen legalább egy. Szeretnénk az aszálynál ugyanolyan súlyossági fokozatokat meghatározni, mint az árvizeknél (első-, másod- és harmadfok), ezekhez pedig különféle beavatkozásokat rendelni, például rendkívüli szivattyúzást engedélyezni. A mérőállomások a csapadék intenzitását is mérni tudják, ami a manapság jellemző, hirtelen lezúduló óriási esők idején rendkívül fontos. Az innen származó adatok alapján újra kell rajzolni a már 30 éves intenzitási térképeinket, hogy megállapíthassuk, mely települések, területek a leginkább veszélyeztetettek ebből a szempontból.
– A közeljövőben milyen fejlesztéseket terveznek?
– Egy olyan döntéstámogató rendszerről folytatunk tárgyalásokat, amely magasabb szintre emelné az árvízi előrejelző modelljeinket. Ahogy említettem, a jelenlegi modellek már meg tudják jósolni az árvizek lefolyását – a védekezés különféle aspektusai viszont nem csak vízügyi, hanem gazdasági kérdéseket is felvetnek. Érdemes-e megnyitni egy szükségtározót, mi lesz annak a gazdasági hatása, nem okozunk-e nagyobb kárt, mint maga az árvíz? Még nem hallottam ilyen jellegű modellezésről a vízügyben, de számunkra óriási haszonnal járna.
– A különféle modellek készítésében, legyen szó bármilyen ágazatról, egyre többen és többet használják a mesterséges intelligenciát, az öntanuló algoritmusokat. Önök tervezik ezek alkalmazását?
– Először azt szeretném, hogy a mostanában bevezetett vagy fejlesztés alatt álló rendszereinket nagy biztonsággal, napi szinten használják kollégáink, épüljenek be a mindennapi munkavégzésbe. Ha ez megvan, akkor lehet elgondolkodni a továbblépés mikéntjén. Az én célom amúgy a modell alapú vízgazdálkodás. Vannak adataink, azokra építsünk modelleket, és azokat az információkat nyerjük ki belőlük, amelyekre szükségünk van. De a mi munkánk olyan jellegű, hogy a modellek elkészítéséhez és értelmezéséhez nem annyira mesterséges intelligencia, mint inkább józan ész és helyismeret kell. Szükség van a szimbiózisra a terepi munka és az informatikai modellezés között.
