Címlapon

24_20151105BGA_1400.jpg
Forrás: ITB
Infotér Konferencia 2016

Infokommunikációs rendszerváltás

Két évvel ezelőtt az Infotér Konferencián jelentették be a kormányzat illetékesei, hogy elindul a Digitális Jólét Program. 2016-ban már az első eredmények, az elkészült részstratégiák is terítékre kerülnek. Az már most látszik, hogy a megvalósítás minden szereplőre – államigazgatásira és piacira egyaránt – komoly terheket ró.

A 2010-es alapítás óta nem változott az Infotér Konferencia elsődleges szerepe. Mint mindig, idén is találkozási és tanácskozási lehetőséget kínál az infokommunikációs szektor különféle szereplőinek, a megrendelőknek, a szállítóknak és a felhasználóknak – mondja Kállay Kristóf, az Infotér Egyesület elnökségi tagja. Az sem változott tavalyhoz képest, hogy a kétnapos konferenciát megelőző nulladik napon megrendezik a kizárólag az e-egészségügyre fókuszáló szakmai napot. Örvendetes hír a résztevők számára, hogy mind a konferencia területe, mind a szálláshelyek száma bővült.

 

Korszakváltás küszöbén

Bizonyos szempontból az idei Infotér konferencia lezár egy korszakot, és megnyit egy másikat – mesél a háttérről Soltész Attila, az Infotér Egyesület elnöke. „Kulturálisan is lezárunk egy 1990-ben kezdődött korszakot, mondhatni, végleg lezárul a rendszerváltás. Immár nem lehet az 1990 előtti hibákra visszamutogatva magyarázni a bizonyítványt, mert adottak a lehetőségek és feltételek ahhoz, hogy Magyarország egészséges fejlődési pályára álljon” – fogalmaz Soltész Attila.

Ugyanakkor szó nincs arról, hogy ez automatikusan bekövetkezik. „A mai magyar gazdaság berendezkedése, a nagy multikkal és az őket kiszolgáló magyar kis- és középvállalkozásokkal önmagában még kevés a sikerhez. Bővíteni kell a nemzetközileg is versenyképes hazai vállalati szektort és bővíteni kell azt a nagyjából egymilliós munkavállalói kört is, amely versenyképesen tud dolgozni a magánszférában” – vázolja a stratégiai célokat az Infotér elnöke.

Soltész Attila, Infotér
Soltész Attila, Infotér
 

Itt jön képbe az infokommunikáció és az információs társadalom, amelynek segítségével megvalósítható ez a bővítés. A gazdaság és vele együtt a teljes magyar társadalom versenyképesebbé tételéhez viszont alapvető szemléletváltásra van szükség, mert a felmérések szerint leginkább az ICT-technológiák üzleti beágyazottságát tekintve vagyunk elmaradva az EU átlagától. Számtalan olyan mutatóban – elektronikus számlázás, ERP- és CRM-használat, a közösségi média üzleti alkalmazása – állunk az utolsó helyek valamelyikén, amelyet gazdasági-műszaki okok nem indokolnak. Sokszor csak annyi áll a háttérben, hogy a cégvezető úgy gondolja: eddig is jól elvolt informatika nélkül, ezután is ellesz nélküle.

Mindehhez társul még egy tényező, figyelmeztet Soltész Attila. Mostanában zajlik a rendszerváltás környékén létrejött vállalkozásokban az első nagyobb generációváltás, amikor az alapítók átadják helyüket az utódaiknak. Korántsem biztos, hogy ez mindenütt zökkenőmentesen megy, ami újabb kockázatokat jelent.

 

Szemléletváltás széles körben

Mindezeken a nehézségeken csak átfogó és alapos szemléletformálással lehet úrrá lenni. Az ICT-technológiáktól idegenkedő döntéshozóknak meg kell mutatni, hogy informatika nélkül esélyük sincs a fennmaradásra, még kevésbé a sikerre. A munkaerőhiány óhatatlanul a bérek emelkedéséhez vezet, a költségnövekedést pedig csak hatékonyságnöveléssel lehet ellensúlyozni – ez gyakorlatilag elképzelhetetlen az infokommunikáció alkalmazása nélkül.

Globális verseny, magyarul

Újszerű informatikai verseny koncepcióján dolgozik piaci szereplők és egyetemek bevonásával az Infotér Egyesület – árulta el Biró Albert, az egyesület elnökségi tagja. A középiskolásoknak szóló verseny a világ bármely részén élő, magyarul beszélni tudó (de nem feltétlenül magyar származású) fiatalokat szólítaná meg. A remények szerint a kezdeményezéssel a magyar egyetemekre lehetne csábítani tehetséges fiatalokat – különösen, ha a sikeres versenyszereplés az egyetemi felvételibe is beszámítana.

Rajtuk kívül azokat a cégvezetőket is meg kell szólítani, akik eddig is tudták, hogy szükségük lenne az informatikára, csak éppen féltek tőle, mert nem voltak biztosak abban, hogyan is kezdjenek hozzá. Elő kell segíteni, hogy az üzleti döntéshozók megtalálják és szót értsenek azokkal a szakemberekkel, akik átlátják a cég üzleti stratégiáját és azt képesek lefordítani informatikai stratégiára és operatív cselekvési tervre. A kisvállalkozásokban elindult generációváltás egyúttal kiváló alkalmat teremt arra, hogy a döntéshozói pozícióba kerülő fiatalabb vezetők már a mostani korszak elvárásainak megfelelő, vagy akár már a küszöbönálló korszak elvárásait megcélzó, informatikán alapuló cégvezetési és irányítási kultúrát honosítsanak meg.

Soltész Attila ugyanakkor fontosnak tartja a magánszemélyek szemléletének formálását is, különösen ami a digitális ismeretek és a nyelvtudás fontosságának felismerését jelenti. A korábbi programokban csak nagyon szűk kört tudtak felvértezni digitális ismeretekkel, ezért is lenne rendkívül fontos a már elindult GINOP 6.1.2 projekt sikere.

 

Oktatás újragondolva

Nemcsak Soltész Attila gondolja úgy, hogy az oktatásnak kulcsszerep jut az információs társadalom fejlesztésében. A két éve útjára bocsátott, az internetes nemzeti konzultációból és az azt övező szakmai véleménycseréből összeállt Digitális Jólét Program (DJP) elsőként elkészült részstratégiája éppen a Digitális Oktatási Stratégia.

Ezt még a nyáron mutatta be a nagyközönségnek Deutsch Tamás, a DJP végrehajtásával megbízott miniszterelnöki biztos. A stratégia négy pillér – köznevelés, szakképzés, felsőoktatás, felnőttkori tanulás – mentén építkezik, és minden pillérben több terület átfogó fejlesztését jelenti. Egyaránt odafigyel a fizikai infrastruktúra kiépítésére, az intézmények eszközellátottságának javítására, a pedagógusok digitális felkészültségének megteremtésére, oktatási módszertanok és digitális tartalom biztosítására, valamint az oktatásirányítás kiigazítására. Ahogy Deutsch Tamás fogalmazott, a digitális oktatási stratégia révén kézzelfogható módon elkezdődik, és a remények szerint 2020-ra be is fejeződik a teljes magyar oktatási rendszer digitális átalakítása, az ország pedig számos digitális mutatóban az EU-átlag fölé kerül. A tervek szerint a tanárok ingyenes továbbképzésben részesülhetnek, de egyúttal minden állampolgár – és külön a kis- és középvállalatok vezetői, tulajdonosai – lehetőséget kap arra, hogy fejlessze digitális kompetenciáját. A végső cél az, hogy senki ne kerüljön ki úgy az oktatási rendszerből, hogy nem rendelkezik a 21. századi életben való boldoguláshoz szükséges digitális tudással.

„A digitális oktatási stratégia elsődleges jelentősége a megszületésében, a puszta létében van. Önmagában is korszakalkotó, hiszen ilyen mélységű és ennyire összetett koncepció még soha nem készült a magyar oktatás infokommunikációs fejlesztéseiről” – értékeli az elvégzett munkát Biró Albert, az Infotér elnökségi tagja. Előremutatónak nevezte, hogy a kormányzat felismerte: a 21. században digitális módszerek, eszközök és ismeretek nélkül diákokat oktatni nem szabad. Külön erőssége a stratégiának, hogy nem ragad le az infrastrukturális fejlesztéseknél, hanem minden területre kiterjedő, részletes cselekvési tervet is megfogalmaz.

Az Infotér elnökségi tagjai: Biró Albert, Kópiás Bence, Kis Gergely, Kállay Kristóf
Az Infotér elnökségi tagjai: Biró Albert, Kópiás Bence, Kis Gergely, Kállay Kristóf
 

Minden oktatási stratégiával kapcsolatban az egyik legnagyobb dilemma, hogy nagyon gyorsan változik a világ, a környezet. „Amikor a mai pályakezdők beléptek az oktatási rendszerbe, még csak ismerkedtünk az e-business szóval, ma pedig már életünk és a gazdaság egyik meghatározó eleme” – teszi hozzá Kis Gergely elnökségi tag. Vagyis ma is úgy kell átállítani az oktatást digitális alapokra és módszerekre, hogy közben nem tudhatjuk biztosan: húsz év múlva milyen tudásra, ismeretekre lesz szükség. Ugyanakkor van néhány olyan alapkompetencia, amelynek mindenképpen helyet kellene szorítani már az alapfokú oktatásba is. Kis Gergely szerint ezek közé tartozik a vakon gépelés, a közösségi média tudatos és biztonságos használata, az információbiztonsági tudás vagy éppen a pénzügyi alapismeretek.

„A diákok maguktól is elsajátítanak valamilyen digitális készségeket. A kérdés az, hogy ezt öntanulással, vagy strukturált formában, rendszerezetten teszik-e. Az utóbbi mindenképpen hasznosabbnak látszik, és remélhetően gyorsabban is vezet eredményre, mert nagy baj lenne, ha 15 év múlva is erről kellene beszélnünk” – teszi hozzá Kis Gergely.

 

Kulcsszerepben a tanár

Teljes az egyetértés abban, hogy az oktatás digitális átalakítása nem megy az oktatási tartalmak, a tananyagok fejlesztése, illetve a pedagógusok hatékony továbbképzése nélkül. Az oktatási módszertanokba bele kell épülnie mindazoknak az eszközöknek és technológiáknak, amelyeket a diákok az iskolán kívül használnak – enélkül ugyanis kevésbé lesznek fogékonyak az ismeretek megszerzésére, egyszerűen nem köti le őket a tananyag.

„A legnagyszerűbb az egészben, hogy ehhez nem kell feltalálni a csőben a lyukat” – mondja Biró Albert. A világon – különösen a természettudományos tantárgyakhoz kapcsolódóan – számtalan kiváló digitális tananyag, oktatási segédlet érhető el, csak meg kell találni az együttműködő partnereket. Említhető például a Da Vinci: a társaság nemcsak ismeretterjesztő tévécsatornát üzemeltet, hanem hasonló jellegű tartalmak fejlesztésében is jeleskedik. A kész tartalmak átvétele, magyarítása jóval olcsóbb lenne, mint nulláról megcsinálni mindent. Természetesen az igaz, hogy a magyar nyelvhez, irodalomhoz, történelemhez vagy akár zenéhez kapcsolódó tartalmakat itthon kell elkészíteni. Arra viszont nagyon oda kell figyelni, hogy ezek minősége semmiben ne maradjon el a nemzetközi színvonaltól.

Szuperegyetemmel a versenyképességért

Mind az oktatás, mind a startup ökoszisztéma számos problémájára gyógyír lehetne, ha a négy nagy budapesti egyetemet (ELTE, BME, Corvinus, SOTE) angolszász mintára egyetlen nagy intézménybe vonnák össze – osztotta meg egyik álmát Biró Albert. A University of Budapest létrehozása egyelőre túl sok nehézségbe ütközne, de több előnnyel is járna, különösen, ha közös campusra tudnának költözni az intézmények. A diákok például áthallgathatnának a többi kar kurzusaira, gyakrabban találkozhatnának más jellegű tanulmányokat folytatókkal. Így könnyen megtalálhatnák egymást azok a programozók, matematikusok, közgazdászok vagy orvosok, akiknek megvalósításra váró ötletük van. Reális esély mutatkozna arra is, hogy egy ilyen egyetem bekerüljön a világ top 100 felsőoktatási intézményébe.

 

A tanárok digitális felkészítésére sem lehet elég figyelmet fordítani. „A múlt évben Magyarország öt legjobb gimnáziumának egyikében tapasztaltam, hogy a tanári szobában egyetlen számítógép sincs, és otthon is csak a tanárok 10-15 százaléka használja a számítógépet felkészüléshez, szemléltető anyagok készítéséhez” – idézi fel saját élményeit Kis Gergely. A tanárok nagy része ma alulfizetett és alulmotivált: kulcskérdés lesz az ő „digitális átállításuk”, amelybe a szükséges ismeretek megszerzésén túl a szemlélet átalakítása is beletartozik. „Ha ezt nem sikerül meglépni és a tanárok nem lesznek képesek magabiztosan alkalmazni az új technológiákat, hiába adunk a kezükbe wifit és digitális táblát, nem érjük el a célunkat” – teszi hozzá Biró Albert. A továbbképzés, az új módszerek elsajátítása és használata értelemszerűen minden tanártól plusz energiát követel, de végső soron a saját munkájukat könnyíti meg, hiszen aki a diákok számára is érdekes órát tart, az hatékonyabban adja át a tudást és a fegyelmezéssel sem lesz gondja.

 

Startupok: ökoszisztéma kell

A DJP másik fontos, az elfogadás előtti utolsó szakaszban álló célkitűzése a digitális startup stratégia elkészítése. Felmerülhet persze a kérdés, hogy miért kell az államnak aktívan részt vennie az induló vállalkozások támogatásában, hiszen többnyire jól kialakult struktúrák végzik ezt a világban, és a globálisan sikeres startupok jellemzően nem állami támogatásokkal indultak. Kis Gergely is úgy látja, hogy Magyarországon rengeteg pénz áll a startupok rendelkezésére, viszont kevesebb az olyan ötlet és csapat, amely nemcsak addig visz egy projektet, amíg arra van támogatási forrás. „A támogatás hajlamos torzítani a gondolkodást. Sokszor nincs meg az a tulajdonosi elkötelezettség, amely sikeressé teheti a céget, ráadásul azt a tudatot erősíti, hogy lesznek más források, és legfeljebb átülünk egy másik projektbe” – fogalmazza meg a problémát Kis Gergely. Ettől függetlenül szerinte is üdvözlendő az állami szerepvállalás, csak éppen meg kell találni annak legjobb formáit és módszereit.

Az inkubáció például tipikusan olyan terület, ahol van helye az állami részvételnek, csak ésszerűen és a külföldi jó gyakorlatokat átvéve érdemes felépíteni. Csak egy példa: határidőket és teljesítendő célokat szükséges kitűzni, az ezektől elmaradó projekteket pedig be kell zárni.

Kis Gergely szerint nemcsak Magyarországon, de egész Európában is lenne mit tanulni az amerikai befektetők gondolkodás- és szemléletmódjából arról, hogyan kell igazán nagyra növeszteni egy vállalkozást. Az amerikai befektetőt elsősorban az érdekli, hogyan szerzi meg a startup a terméke vagy szolgáltatása számára az első egymillió felhasználóját. Ha ez megvan, és már körvonalazódik a továbblépés, akkor kéri az üzleti tervet és kezdi el a bevételt, a megtérülést számolni. Ezzel szemben az európai VC lényegesnek tartja, hogy a vállalkozás már a működése elején is hozzon bevételt. „Nem mondom, hogy ez rossz megközelítés, de az biztos, hogy a legnagyobb e-kereskedelmi vállalatok között nincs európai” – teszi hozzá a szakember.

Mind ő, mind Biró Albert úgy látja, sikeres startupok nagyobb számban csak egy aktív ökoszisztéma keretei között tudnak felvirágozni: kellenek az egyetemek, kutatóközpontok, piaci szereplők összehangolt együttműködései. Ezek révén lehetne átadni azt a know-how-t és nemzetközi kapcsolatrendszert, amely talán a leginkább hiányzik a mai magyar startupokból. Komoly probléma Biró Albert szerint, hogy a fiatal magyar vállalkozóknak nincs üzleti vénájuk, nincsenek vállalkozói ismereteik és készségeik. Emiatt sokszor elrugaszkodnak a realitásoktól és túl merészeket álmodnak.

 

Közbeszerzések nehezített pályán

A nagyívű társadalmi-gazdasági felzárkóztatási stratégiák megtárgyalása mellett minden Infotér konferenciának egyik központi témája az aktuális államigazgatási fejlesztések állása. Idén is biztosan lesz miről mesélni: a KÖFOP 1. prioritásában („Adminisztratív terhek csökkentése”) 32 projektet hirdettek meg, ebből nyolcra már meg is kötötték a támogatási szerződést, továbbiak előkészítése pedig folyamatban van. Kópiás Bence, az Infotér elnökségi tagja ezzel kapcsolatban azonban több tényezőre is felhívja a figyelmet. Mint mondja, az elmúlt hónapokban az államigazgatási intézmények gőzerővel rakták össze a támogatási kérelmeket, és el is indították az ezekhez kapcsolódó nagy alkalmazásfejlesztési beszerzéseket. A sietős munka viszont nem egy esetben azzal járt, hogy a külső intézményekhez, szakrendszerekhez való kapcsolatok feltérképezésére, a kapcsolódás megtervezésére nem jutott elég figyelem. Erre mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fordítani a pályázatok előkészítésénél, ha másképp nem megy, a tárgyalásos eljárások ajánlattételi szakaszában kell pontosítani a specifikációkat.

Milliárdok hálózatfejlesztésre

A következő mintegy két és fél évben nagyjából 160 milliárd forint értékű hálózatfejlesztési beruházásra kerül sor Magyarországon. Ennek részét képezik a tisztán állami hálózatok fejlesztései – például a Nemzeti Távközlési Gerinchálózat bővítése vagy a készenléti EDR hálózat továbbfejlesztése –, de a nagyközönség számára a legfontosabb a Szupergyors Internet Projekt (SZIP). 2018 végére az ország minden háztartásában és közintézményében elérhető lesz a legalább 30 megabit/másodperc sávszélességű internetkapcsolat.

A szolgáltatók önerős fejlesztésből 383 ezer háztartást látnak el, így valamivel több mint 500 ezer igényhelyet kell pályázati támogatásokból lefedni. A tavaly kiírt pályázat összességében sikeresnek mondható: csak 4 járásra nem érkezett be pályázat, és az előzetesen tervezett 68 milliárd helyett csak 42,8 milliárd forintot kellett első körben támogatásra fordítani. Intő jel viszont, hogy a pályázatok kiírása és elbírálása között a tervezettnél több idő telt el, a fél éves késést viszont még be lehet hozni, ha a megvalósítás során sikerül gyorsan megegyezni az önkormányzatokkal és az áramszolgáltatókkal a tulajdonosi hozzájárulások megszerzéséről. Ugyanakkor a tervező mérnöki, műszaki eszköz beszállítói és kivitelezői kapacitások hiánya ebben a projektben is komoly kihívást jelent.

 

Vigyázni kell arra is, hogy az egyes intézmények ne szigetrendszerekben gondolkodjanak, ne kizárólag a saját kis informatikai erődítményüket akarják építeni. Az együttműködésben még komoly szinergiák, hatékonyságbeli tartalékok rejtőznek, csak beszélni kell egymással, erősíteni az együttműködést és átvenni a jó gyakorlatokat, véli Kópiás Bence. Különösen nagy rizikót jelentenek az esetenként több tízmilliárd forintos gigaprojektek, amelyek akár féltucatnyi szereplő részvételével, több ágazatot is érintve készülnek. Méretük és komplexitásuk miatt ezekre nagyon oda kell figyelniük a projektgazdáknak.

Nem könnyíti meg a helyzetet az informatikai közbeszerzések bonyolultsága sem. „Módosult a közbeszerzési törvény, amelynek előírásai, különösen az informatikai projektek területén, nem igazán egzaktak, többféle értelmezésnek is helyet adnak. Ezzel párhuzamosan a szintén nem teljesen egyértelmű EU-s előírásoknak is meg kell felelni. Így aztán egy nagy informatikai közbeszerzés elindítása ahhoz hasonlít, mintha két tölténnyel játszanánk orosz rulettet” – említ egy érzékletes példát Kópiás Bence. Ezen a téren különösen óvatosan kell eljárni, hiszen egy szabálytalansági eljárás miatt visszavont közbeszerzés a teljes projektet magával tudja rántani – miközben az új szabályozás útvesztőjében még a tapasztalt szerződésírók is csak bukdácsolnak.

Az Infotér elnökségi tagjai: Biró Albert, Kópiás Bence, Kis Gergely, Kállay Kristóf
Az Infotér elnökségi tagjai: Biró Albert, Kópiás Bence, Kis Gergely, Kállay Kristóf
 

Feszített tempóban

Nem csak emiatt lesz azonban izgalmas a következő két év. Hamarosan óriási mennyiségű e-közigazgatási projekt zúdul a piacra, ráadásul nem szakaszosan, egymás után és egymásra épülve, hanem egyszerre. Óriási nyomás nehezedik majd a támogatói intézményrendszerre, hogy ne engedje a projektgazdáknak a késéseket. Hozzájárul a nehézségekhez a megrendelői oldal viszonylagos tapasztalatlansága is. Jó néhány intézmény már részt vett EKOP-projektekben, ott kialakult egy alapszintű projektirányítási kultúra. Nem kevesen vannak viszont, ahol csak most ismerkednek az ilyen jellegű működéssel, ami esetükben további kockázatokat jelent. Ezeknek az intézményeknek azt tanácsolja Kópiás Bence, hogy függetlenítsék a projektszervezetet a hierarchikus struktúrától, alakítsanak ki egy jól dokumentált projektműködési rendet és tisztázzák a hatásköröket. Az nem működik, ha valakire a meglévő feladatai mellett sózzák rá egy projekt vezetését, figyelmeztet Kállay Kristóf. Dedikált, lehetőleg profi szakembereket kell ezekbe a pozíciókba ültetni, akik 100 százalékos erőbedobással tudnak tenni a projekt sikeréért.

Mindeközben pedig már a piaci szereplők is jelezték, hogy akár hardverszállítói, szoftverfejlesztői, tanácsadói, vagy akár minőségbiztosítói területen nem feltétlenül lesz annyi kapacitás, amennyi az egyszerre bezúduló igényeket ki tudja elégíteni. Ezért minden szereplő életében kulcsfontosságú lesz a szükséges kapacitások gondos tervezése és időbeni lekötése. Kállay Kristóf ezt annyival egészíti ki, hogy a pályázatdömping miatt már a beérkező ajánlatok minősége is gyengébb lehet. „A cégektől sem várhatjuk el, hogy egyszerre 8-10 pályázatot maximális erőbedobással, magas szakmai színvonalon tudjanak beadni. Arra számítok, hogy egyes pályázatokon csak két-három induló lesz, így meglehetősen szűk választékból kell majd a nyertest kiválasztani” – mondja. Ennek a másik oldala az, hogy a piaci szereplők is csak olyan és annyi munkát vállaljanak be, amennyit korrekt módon végig is tudnak vinni.