Címlapon

06_1.jpg
Forrás: ITB
„Az adat az új gyémánt”

2020: Az adatvagyon-gazdálkodás éve

Nem lanyhul a nagyvállalatok digitalizációs trendje, egyre jobban erősödik az igény, hogy az üzleti folyamatok során keletkező adatokat hasznosítsák Mindenki arra törekszik, hogy nagyobb arányban helyezze át folyamatait digitális platformokra. Így még több adat keletkezik, 2020-ban az adatelemzési szolgáltatások és technológiák piaca dinamikusan bővülni fog.

Andrea Merkel nevéhez kapcsolható „Az adat az új olaj” kifejezés, plasztikusan fejezi ki, hogy ez az új „nyersanyag” mennyire nélkülözhetetlen a világ gazdasága számára. Az ITBusiness&Technology konferencia jelmondata „Az adat az új gyémánt” viszont sokkal jobban utal arra, mennyire gyémántkeménységű „szerszám” kell az új digitális termékek előállításához, hiszen az adatok használatán alapuló mindennapos digitalizáció drámai mértékben alakítja át (és csiszolja) társadalmunkat. A gyémántipar folyamataihoz hasonlóan alakulnak ma már a vállalati világrangsorok, egyesek kiemelkednek mások elbuknak, ha rosszul sáfárkodnak az adatokkal, a digitálisinformáció-piac viszont megannyi új szolgáltatást eredményez. Így váltak már közművé a médiavállalatok vagy vice versa, ezek alakultak át adatvagyonként értékesítve fogyasztóikat ügyfélközművekké.

Lassan minden adattá (vagy adatként értékesíthetővé) válik világunkban, ezzel fizetünk, kereskedünk, sőt, ma már a virtuális térben lévő metajavak is monetizálhatóvá válhatnak adatjellegük miatt. Személyes adatainkat beárazzák, vásárolható termékké válnak (például a lájkok és értékelések), ez lett a social media világába való befogadás záloga is. A mikrofizetési megoldásokkal pedig általános a virtuális javak kereskedelme is a közösségi média minden szegletében.

Az adatok kora elérkezett, társadalmi vetületei még megjósolhatatlanok, de az állam ma már inkább lehetőséget, mint veszélyt lát benne (data governance). Kérdés persze, a polgárok érdekében vagy ellenőrzésükre és hatalmuk megőrzésére használják. Mindenesetre hazánkban 2021-ben indul az Okmánykelengye elnevezésű projekt, amelyben az újszülöttek automatikusan, hivatalból kapják meg az e-személyazonosító igazolványukat. A kormány célja pedig az, hogy minden igazolvány adata egyetlen kártyán legyen, ezzel a fejlesztéssel pedig Magyarország az élen fog járni az Unióban.

 

Adatpiaci jóslatok és trendek


Ha megvizsgáljuk az adatpiac jövőkutatóinak előrejelzéseit, akkor szinte minden olyan dolgot megtalálunk bennük, ami egy adattudós szeme és szájának ingere lehet. Az MDM (Master Data Management), a kibővített analitika, a mesterséges intelligencia és az AIoT, a gépi tanulás, a hibrid felhő és hiperautomatizáció, a transzparencia és a nyomon követhetőség, sőt még a blokklánc is belekerülhetnek fegyvertárukba. Tavaly is hasonló technológiai reneszánszot jósoltak, ezekből viszont csak a Hadoop-éra alkonya fog idén bekövetkezni (Prekopcsák Zoltán előrejelzése szerint). Ezt támasztja alá a MapR akvizíciója, a Hadoophoz köthető cégnél dolgozó munkatársak száma látványosan csökkent a Cloudera és a Hortonworks összeolvadása után (megnőttek a Kubernetes alapú fejlesztések). Az adatpiac-kutatók kedvence, az ok-okozati elemzések elterjedése viszont tavaly nem hozta el a technológiában rejlő lehetőségeket. Vagyis, hogy nemcsak korrelációkat fognak vizsgálni az adathalmazokban, hanem tudományos alapokra teszik át az ok-okozatokat.

Sokak szerint 2020 lesz a mesterséges intelligencia éve, mások szerint az MI-lufi kidurranásának lehetünk tanúi, kiderül, mennyire is becsülték túl ezt a „mindenre használható” eszközt. Az MI már bizonyított a praktikus dolgok terén: gondoljunk csak az önvezető gépjárművekre, a beszéd- és tárgyfelismerésre, gépi fordításra, képgenerálásra. Az adatpiac számára annyira áhított, magát fejlesztő MI viszont még a jövő záloga marad. Ezért a realista 2020-as jóslatok az MI-projektekből való kiábrándulást vetítik elő, vagyis nagy az esély, hogy kifulladnak ezek a fejlesztések. A legtöbb adatelemző cég pedig majd visszatér a realitások világába a praktikumhoz.

Ezt a forgatókönyvet támasztja alá az, hogy újra divatba jött az SQL, pontosabban a felhős adattárházak virtuális rétegeinek ilyen megoldásai. Ezeknek előlegeznek meg bizalmat a befektetők idén, akár a mesterséges intelligencia nélkül is. Divat lett a különféle adatforrások fölé egységes elemzői felületet tenni (jól megírt SQL motorral), kiküszöbölve az összes eszköz külön-külön integrálását. 2020 az adatkonszolidáció éve lehet, a tavalyi nagy piaci átrendeződés, a fent említett összeolvadásokon kívül fontos megemlíteni az analitikai eszközök piacának radikális átrendeződését (a Salesforce megszerezte a Tableau-t és a Google Cloud Platform pedig a Looker-t). Látható az új trend, az erőviszonyok teljesen megváltoztak, az igazán izmos adatpiaci szereplők felvásárolják a működő fejlesztéseket, hogy ezekből egy mindenes, a teljes az adatstruktúrát és a vizualizációt is kiszolgáló, új platformot próbáljanak kovácsolni.

 

Készül az adatunió

Már egy 2017-es uniós dokumentumban („Az európai adatgazdaság építése”) is felmerült az egységes adatunió létrehozásának az ötlete. 2020-ra viszont megérett a helyzet, hogy egy valódi belső piacot hozzanak létre. Így sokkal könnyebben lehet megtörni az amerikai techcégek uralmát. A február elején a Reuters által szellőztetett „adatpiac-tervezet” ugyan konkrét megszorító intézkedéseket nem taglal az online társaságok ellen, de egyértelműen lefekteti, a cél a jelenlegi ellenőrzés mértékének csökkentése.

Az Unió a szabad információcsere zászlaját lengetve dolgozná ki az új szabályokat a határokon is átnyúló adatforgalommal kapcsolatban. Ez kiterjed az autóiparra, egészségügyre, a mezőgazdaságra és energiaszektorra is. A piaci szereplők kiemelten férhetnek majd hozzá az Európai Unió vonatkozó cégadataihoz és statisztikáihoz, a környezeti, meteorológiai és földrajzi adatbázisokhoz is. Különösen fontos, hogy megszüntessék az adatcserét akadályozó jelenlegi szabályokat, a nagy online platformok egyoldalú adat-hozzáférési feltételeit nyesegetnék le így. A cél egy nyitott piac létrehozása, egy új szakértői tanulmányt fognak készíteni, mekkora adatmennyiséget gyűjtenek és hogyan hasznosítják azokat a gyakorlatban a nagyvállalatok.


Történt már kísérlet ilyen nyílt adatpiac megteremtésére. Peter Altmaier német gazdasági miniszter tavaly büszkélkedett a Gaia X nevű, nagy teljesítményű, európai, új felhőkörnyezettel. Az EU két év múlva szeretné elindítani új adatpiacát, megteremtve Európa új gazdaságának „éltető idegeit”, melyek elengedhetetlenek a jövő innovációi, fejlesztései szempontjából. Így csökkenthetővé válik végre az USA-val és Kínával szembeni látványos technológiai hátrány is.

A közös adatpiac célja a technológiai szuverenitás biztosítása, hogy az európai cégek és felhasználók adatai az uniós szolgáltatóknál maradjanak. Ez találkozott Európa nagy technológiai vállalatai (cDiscount, Allegro, eMAG és Spotify stb.) érdekeivel is, hiszen azok épp február közepén fordultak nyílt levélben az Európai Bizottsághoz, kifejezve elkötelezettségüket az új, egységes, európai digitális piac mellett (saját termékeiket féltve). Figyelmeztetnek arra, hogy az iparág képviselőit (az EU Tech Alliance-t) is mindenképpen szeretnék az egyeztetésbe és koordinációba belevonni. Féltik ugyanis, hogy a jelenlegi, csírájában lévő európai ökoszisztéma enélkül sérül, és nem lesz versenyképes a tengeren túli vetélytársakkal, túl gyorsan változik ugyanis a digitális gazdaság ahhoz, hogy egy lassú és felületes szabályzással kövessék a brüsszeli törvényhozók (bürokraták). A közös cél, hogy az EU egyre több ágazatban kerüljön vezető pozícióba globálisan is, miközben megőrzi kontinentális értékeit. Ehhez a technológiai vállalatok tapasztalatai és véleménye szükséges, mielőtt a törvényjavaslatokat kidolgozzák.

 

A GDPR hatékonysága

Nem szabad megfeledkezni arról, az Unió már sokat tett az adatokkal kapcsolatban. Vannak, akik a GDPR-t a 21. századi adatvédelem forradalmi eszközének, míg mások egy túlságosan bürokratikus megoldásnak, a valódi adatproblémák megoldására alkalmatlan eszköznek tartják. (Meglepő módon az USA-nak másolhatónak tűnik a GDPR intézménye: Kirsten Gillibrand demokrata szenátornő épp most lobbizik egy Adatvédelmi Ügynökség létrehozásáért (az Equifax botrány volt ennek a kiváltója).

A vállalkozások számára viszont komoly anyagi vonzattal járt a bevezetése, sokan csak bírsággyárnak tartják hazánkban, a tavaly a cégekre kivetett 140 millió forintnyi büntetések miatt. Tény, a vállalkozások figyelmen kívül hagyták a személyes adatok kezelésére vonatkozó elvet, nem törődve a GDPR előírásaival, félre is értelmezve azokat.

Az Unió viszont nem adja fel, és még szigorúbban fog fellépni a GDPR-sértésekkel szemben 2020-tól. Ezért vizsgálatot indítottak a valódi hatékonyságáról, hogyan is vizsgázott a szabályzás a gyakorlatban, működik-e, és ha igen, vajon mennyire hatékonyan. Az erről készült jelentést idén május 25-ig kellene elkészíteniük és bemutatniuk az Európai Parlamentnek és Tanácsnak is. Üröm az örömben az, hogy a feladat kivitelezése komoly problémába ütközik, ugyanis nincs olyan központi statisztika, mely alapján el lehetne készíteni a felmérést, nem tudni melyik tagállam, miért és mekkora büntetéseket szabott ki a rendeletet megszegő szervezetekre és cégekre. Az Európai Adatvédelmi Bizottság (EDSA) feladata lenne ugyan az ilyen statisztikák kezelése, de a szervezet még semmiféle adatot nem továbbított (e cikk zárásáig), pedig tavaly novemberben már bekérte a tagországok GDPR-statisztikáit. Gyakorlatilag úgy tűnik, az Európai Bizottságnak fogalma sincs, milyen pénzügyi következményekkel járt a bevezetett szabály alkalmazása. Hazánkban az EY végzett felmérést a cégek körében, ezek egyötöde szerint lehetetlen megfelelni az adatvédelmi követelményeknek, 44 százalékuk vallotta be, hogy nem tud és nem is akar maradéktalanul eleget tenni a GDPR szabályainak.


Személyes adataink mostoha sorsa

Habár láthatólag az EU a körme szakadtáig ragaszkodik a mindenható GDPR-hoz, a személyes adatainkkal kapcsolatban kétkulacsos módon viselkedik. 2020 februárjában derült ki, hogy mégsem tiltják be az arcfelismerést majd az Unióban.

Egy korábbi tervezet szerint pont az egyéni felhasználók biometrikus adatainak a védelmében korlátoztak volna minden ilyen technológiát. A javított változat viszont már egy huszárvágással a tagállamokra hárítja át, hogy kidolgozzák azokat a törvényeket, melyekkel szabályozni lehet majd az arcfelismerő technológiákat. Ugyan láthatóan az EU próbálja védeni és kiépíteni saját adatpiacát, és megteremteni ehhez a feltételeket, de egyéni szinten szabad préda maradt mindenki.

A nagy techcégek folyamatosan visszaélnek felhasználóik adataival, azok egyre nagyobb értéket képviselnek a digitális transzformáció korában. A Facebook élen járt ezekben a jogsértésekben (Cambridge Analytica botrány, amerikai elnökválasztás, Brexit), 2020 februárjában viszont Mark Zuckerberg már úgy nyilatkozott, nem a Facebook a társadalmi megosztottság okozója, sőt, mosva kezeit az 56. Müncheni Biztonságpolitikai konferencián, azt állította, sokat fejlődtek a demokratikus döntések befolyásolásának elhárításában, és több pénzt költenek felhasználóik adatainak a védelmére is.

Ebből az egyszeri „adathordozó” állampolgár viszont csak azt veszi észre, hogy az online tartalmakat cenzorként korlátozzák kedvenc közösségi médiás felületein (tiltják le posztjait vagy függesztik fel önkényesen). És akkor még nem beszéltünk a zoomer generáció social mediájáról, a TikTokról sem, mely nem is titkolja, hogy felhasználói adatait hasznosítja. Az USA kereskedelmi bizottsága az alkalmazás tulajdonosát, a ByteDance-ot, 5,7 millió dollárra büntette tavaly. Ugyan az év elején a TikTok is új adatvédelmi szabályokat vezetett be, mint a Twitter vagy a YouTube, de a kínai applikáció csak a legextrémebb esetekben avatkozik be, és nem tisztázta magát az adatok eltulajdonításának vádjai alól sem. Felhasználói pedig koruknál fogva nem is gyanakszanak, hogy folyton-folyvást monetizálják őket.