Center

Fekete László (1960-2017)
Fekete László (1960-2017)
Forrás: ITB
HTE Fekete László Díj

Fénylő emlékek

Meghatározó szereplője volt a magyar távközlési iparnak Fekete László, a Magyar Telekom és a T-Systems három éve elhunyt innovációs szakembere, vezetője. A róla elnevezett, idén ősszel először átadandó díj kapcsán elevenítjük fel alakját.

Az ITBUSINESS hasábjain ezekben a hónapokban egykori kollégák, barátok elbeszélései alapján idézzük fel Fekete László nem mindennapi pályáját, életművét és személyiségét. A mostani cikkben Rékasi Tibor, a T-Systems egykori és a Magyar Telekom jelenlegi vezérigazgatója, Charaf Hassan, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja és Éry Gábor, az Ericsson Magyarország ügyvezető igazgatója mesél a díj névadójáról.

 

Rékasi Tibor: „A hittérítő innovátor”

Rékasi Tibor, Magyar Telekom
Rékasi Tibor, Magyar Telekom
Laci egy örökmozgó, folyton nyüzsgő ember volt, aki fáradhatatlanul kereste az új ötleteket, technológiákat, lehetőségeket. A hitvallása volt, hogy „gyerünk, nézzük meg, próbáljuk ki, aztán döntsük el, lehet-e valamire használni”.

A T-Systems Magyarország 2012-ben több nagy múltú, a hazai piacon meghatározó iparági szereplő egyesülésével jött létre. Ennek következtében az új szervezeten belül egyszerre több területen zajlottak fejlesztések, de az érintett szervezeti egységek nem mindig tudtak egymásról. Lacinak innovációs igazgatóként nagy szerepe volt abban, hogy ezeket az innovációkat összefogta, transzparenssé tette, javítva ezzel az együttműködésből következő hatékonyságot, valamint csökkentve az átfedés lehetőségét.

Nem volt könnyű szerepe, mint tudjuk, az innováció többnyire beruházásigényes, ezért sokszor kellett „hittérítő” szerepet vállalnia, hogy meggyőzzön másokat, hosszabb távon érdemes ebbe vagy abba energiát és pénzt fektetni. Kerülte viszont az öncélú innovációt, fontos volt számára, hogy a végén valós üzleti érték teremtődjön. Előre mutató gondolkodását bizonyítja, hogy már abban az időben is – 2013-14-et írunk –  a cloud alapú megoldásokat részesítette előnyben a helyben telepített szervermegoldásokkal szemben. Az első IoT-fejlesztések az ő iránymutatásai alapján valósultak meg a T-Systems-nél. Laci nevéhez fűződik az első magyarországi, felhőalapú, központilag vezérelt bolti reklám-képernyőrendszer (digital media signage) bevezetése is. Az ő idejében indult a NAV online pénztárgép programja is, ahol komoly érdemei voltak a T-Systems saját fejlesztésű, az új pénztárgépek és a NAV rendszere közötti adatátviteli kapcsolatot biztosító szolgáltatás megvalósításában.

Tudását szívesen megosztotta, a Budapesti Műszaki Egyetemmel szoros kapcsolatot ápolt, hogy a fiatal tehetségeket időben felkarolhassa, illetve több sikeres K+F projektet valósított meg csapatával közösen az egyetemmel.

 

Charaf Hassan: „Mindig volt egy ötlete”

Charaf Hassan, BME VIK
Charaf Hassan, BME VIK
Bár a pályafutását a BME informatikai központjában kezdte, én akkor kerültem vele szorosabb kapcsolatba, amikor a Westel 900-nál a kutatás-fejlesztési projektekért felelt. Ő nyitotta ki a szememet arra a lehetőségre, hogy az egyetem nemcsak nagyobb szabású kutatásokba kezdhet bele, hanem kisebb fejlesztésekbe is. Már vagy két évtizede kitalálta azt a felsőoktatás alapú innovációt, amelyről mostanában kezdenek beszélni. Azt vallotta, legyenek innovatívak a hallgatók, találják ki ők az ötleteket, és aztán a megvalósításban is vegyenek aktívan részt.

Az ő kezdeményezésére vezettük be az oktatásba a mobil alkalmazásfejlesztést is. Újdonság volt az is, hogy az egyetemtől megrendelt K+F projektek végén nem egy tanulmányt, hanem például egy mobilalkalmazást várt. Az így fejlesztett alkalmazások között volt parkolás, lottózás, fájlcserélő és sok minden más is. Nem feltétlenül az üzleti hasznosíthatóság érdekelte ezekben a projektekben, hanem azt akarta elérni, hogy a mobilfejlesztés kultúrája honosodjon meg a magyar egyetemisták között – noha egy szolgáltatónál dolgozva inkább a hálózat oldaláról nézte a mobil világot, mindenki másnál hamarabb felismerte, hogy az adatforgalomban és az azt generálni képes készülékekben lesz a jövő.

Amúgy is jellemző volt rá, hogy rendszerben szemlélte a világot, mindenütt meglátta az összefüggéseket. Olyan alkalmazásfejlesztő versenyt szervezett, ahol az informatikus mellett egy közgazdász- és egy művészhallgató alkotott csapatot. Azt akarta, hogy az app ne csak működjön, hanem legyen jól használható (pedig a UX fogalmát akkor még nem is ismerték), és legyen hozzá kidolgozott üzleti terv is. Mint mondta, a különféle tudások nem egyszerűen összeadódnak, hanem hatványozottan erősítik egymás hatását. Annyira ő volt a lelke ennek a kezdeményezésnek, hogy miután munkakört váltott és nem tudta tovább csinálni, el is halt a dolog.

Fekete László (1960-2017)

Évtizedeken át ismert és elismert szereplője volt a hazai távközlési és informatikai közösségnek. A BME Villamoskar elvégzése után a BME Számítástechnikai Központjában dolgozott, mint informatikai mérnök. Innen csatlakozott 1994 októberében az akkori Matáv és a US West tulajdonában álló Westel 900 informatikai osztályához. Haláláig a Magyar Telekom csoporton belül dolgozott, mindig innovációs területen. Számtalan technológiai újdonság és világelsőnek mondható szolgáltatás fűződik hozzá, illetve csapatához (WAP, mobilinternet, IPTV kábelhálózaton, mobil tévé).

Nagyon fontosnak tartotta a fiatal generációkat, azt tartotta, hogy a mobil és az informatikai kultúra csak akkor ér valamit, ha az új generációk vevők lesznek rá. Nem csak a K+F-ben, hanem az oktatási tevékenységben is aktívan közreműködött az egyetemen. Soha nem kellett kapacitálni, hogy vendégelőadóként órákat tartson, de ezen felül számtalan ötlete volt diplomamunkára, és konzulensi feladatokat is vállalt. A lazítást azonban nem tűrte, csak a legmagasabb minőséggel elégedett meg.

Emlékszem, mennyire nem szerette a hagyományos adminisztrációt. Amikor a Deutsche Telekom igazgatóságának kellett beszámolni a kutatás-fejlesztési projektek eredményeiről, ő nem színes-szagos prezentációkkal készült, hanem kivitt néhány telefont, azt az igazgatósági tagok kezébe nyomta, hogy tessék, itt vannak rajta az alkalmazások, ki lehet próbálni őket.

 

Éry Gábor: „Csak legjobb megoldás érdekelte”

Éry Gábor, Ericsson
Éry Gábor, Ericsson
Az Ericsson értékesítési csapatának tagjaként ismertem meg Lacit. Magunk között úgy emlegettük, mint aki tökéletesen átlátja az egymásra épülő informatikai rendszereket a Westel 900-nál. Leginkább az érdekelte, hogy mi lesz a következő „nagy durranás” a távközlésben, és hogy miként tudnának a mobil operátorok belépni az informatikai szolgáltatások piacára.

Ügyfélként egyszerre volt könnyű és nehéz eset. Könnyű volt, mert soha nem kellett rátukmálni az újdonságokat, azokat sokszor ő maga kérte. Mindig is kedves emlékeim lesznek, amikor a Mobile Word Congressen kalauzoltuk végig az Ericsson standján. Különösen érdekelték őt az Ericsson partneri együttműködései, de bármit is mutattunk neki, egyből azt nézte, hogyan tudná azt egy operátor hasznosítani.

A másik oldalról viszont mindig határozott elképzelései voltak a követendő irányokról, nem volt könnyű bizonyos dolgokról meggyőzni, ha ő nem azt látta a legjobbnak. Ezzel együtt is rendkívüli módon becsültük benne, hogy a legjobb megoldáson kívül nem tudott más alternatívát elképzelni. Műszaki minőséget akart venni, és megbecsülte azokat a partnereket, akik a „vas” mellett ötletet, tudást is átadtak.

Az ő innovatív szemlélete nélkül talán meg sem valósult volna az Ericsson és Westel900 legnagyobb közös projektje, az MMS bevezetése. 2002 decemberében telepítettük a próbarendszert, és áprilisban a Westel 900 a világon elsőként indíthatta el a kereskedelmi MMS-szolgáltatást. Ehhez rengeteg informatikai és távközlési rendszert kellett integrálni, és ezt a feladatot Lacinak és csapatának kellett megoldania. Pontosan olyan kihívás volt, amit Laci mindig is szeretett és nagyon jó volt benne. Nem minden operátor vállalja be, hogy valamit elsőként vezessen be a világon, de neki és az ő innovatív szemléletének nagyon is megfelelt. Valamiben elsőnek lenni mindig kihívás, mert nem lehet másoktól tanulni, de a két csapat példaértékű együttműködése lehetővé tette a rekordidő alatti kivitelezést – amire szükség is volt, mert versenyt futottunk másokkal az elsőségért.