Business

34_Kaspersky_Lab_official_blog.jpg
Forrás: ITB
A digitális szabadság ára

Mit tud rólunk a Facebook?

Közhely, de manapság a Facebook sokkal többet tud rólunk, mint a pszichológusunk – köszönhetően annak, hogy önként valljuk be minden tettünket Mark Zuckerbergék marketinggépezetének. Mindezt pedig nem tesszük másért, mint a figyelemhajhászásért, mert nekünk is jár egy kis siker és csillogás (az állítólag) a közösségért és a tudásmegosztásért létrejött találmányon.

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a Facebook pénzt akar keresni rajtunk. Forintosítja online büszkeségeinket és balítéleteinket. Menekülni nem lehet előle, hiszen ha nincs Facebook-fiókunk, rendes állást sem kapunk. A közösségi háló már régen nem az, mint aminek eredetileg látszott, sokkal inkább a „Nagy Testvér” gépezete. Gyakorlatilag 98 kategória alapján profiloznak minket, a majdnem kétmilliárdnyi felhasználó pedig elég jó kísérleti terepet ad az oldal önjelölt marketingeseinek és pszichológusainak.

 

Az olcsó tartalomgyártás igézetében

Mindeközben még kényszeríteni sem kell hozzá senkit, mert a megosztás, az online jelenlét a létezés záloga lett. Sokan bele sem gondolnak, hogy a Google keresőjénél egy okosabb és rafináltabb emberkísérletről van szó. A közösségi médiás üzleti gépezettel sokkal jobban lehet üzletileg becélozni az „emberanyagot”, mint az Alphabet nevezetű cég keresőjével.

Mi magunk gyártjuk önként azt az értékes tartalmat, amit elad Mark Zuckerberg cége. Igazi szimbiózis ez, hiszen a fiatal korosztály nem menekülhet előle: aki nincs a közösségi hálóban és nem osztja meg saját boldogságát vagy nyomorát, az nem is létezik. Az online világ kötelező, és ma már sokkal valóságosabbnak tűnik, mint a magyar rögvalóság.

 

A méret a lényeg

Elképzelni is nehéz, naponta mennyi információt generálnak a felhasználók a Facebookon. A cég ezeket értékeli, „minőségi” tartalomnak dedikálva az éppen aktuális trendeknek megfelelően. Sokszor nem is tudjuk, kinek a marketingkampányát toljuk önként a bejegyzéseinkkel. Aki a – szintén Zuckerbergbirodalomhoz tartozó – WhatsAppot vagy az Instagramot használja, az is ugyanide kerül. Az akvizíciók nagyon jól jöttek a cégnek, gyakorlatilag az egész közösségi médiás portfóliót lenyúlták – igaz, a Snapchat még keményen állja a sarat, de lassan minden technológiai nóvumát lekoppintják. Ha pedig a virtuális valóság is divattá válik végre, akkor az Oculus Riftbe befektetett tőke is megtérül majd. Hogy ez mennyire közeli, jól jelzi, hogy már az Apple is ebben gondolkozik. A Facebook Messenger pedig kötelező felület, nemcsak az „okos” botjai miatt, de a legtöbb céggel hazánkban is ezen a felületen tudunk kényelmesen kommunikálni.

A közel kétmilliárd „júzer” hosszú órákat tölt az ingyenes tartalmak között böngészve a közösségi oldalon, fontos nyomokat hagyva maguk után. Az talán már nem is meglepő, hogy ezeket az adatokat a Facebook pénzre váltja azzal, hogy a hirdetők tűpontossággal állíthatják be, milyen közönséghez szeretnék eljuttatni a hirdetésüket.

 

Olvasnak az agyunkban a hirdetések

A közösségi média még csak a kezdet a totális emberi viselkedés feltérképezésében. Egyre jobban működnek az arcfelismerő algoritmusok, hála a mesterséges intelligenciának. A legnagyobb áttörés vélhetőleg a mai MRI-megoldások online elemzőszoftvereinek a megjelenése lesz a világhálón. Mindent megosztunk magunkról, a videós és fotós megjelenés kötelező a szociális érvényesüléshez. Nem kell hozzá nagy fantázia, milyen könnyedén lekáderezhető lesz mindenki a megfelelően idomított algoritmus segítségével. Gyerekjáték lesz a „célpontnak” eladni azt, amire a profilja alapján tényleg vágyik, és még boldog is lesz tőle – látszólag.

Nem kell az ördögöt a falra festeni, de számtalan plázában használnak már személyre szabott reklámokat. Mindenhol kamerákkal kerülünk szembe, az online jelenlét kényelmessége pedig a marketingszakemberek malmára hajtja a vizet (a Microsoft Kinect projektje sem csak a játékosok miatt került a piacra). Nem kell bonyolult technológia ahhoz, hogy George Orwell álma valóra váljon. És senki sem fog tiltakozni ellene, hiszen azt kapja majd, amit „akart”. Vásárolok és fogyasztok, tehát vagyok. Ma már nem luxus szolgáltatás, hogy tudjuk, mikor indul a vonatunk vagy hány perc múlva érkezik a villamos a megállóba. Adatok vagyunk már akkor is, amikor lekérdezzük ezeket a hasznosnak tűnő információkat. Pont ezekből a talmi információkból leszünk könnyedén megfejthetők és célozhatók. Manapság például divat megosztani, mennyire menő étteremben jártunk – ez is újabb adat a marketingesek kezében.

Minden márka érdeke, hogy megjelenjen az online közösségi felületen, de nem feltűnően; mindenkiből lehet potenciális vásárló. Minél több időt töltünk el a felületeken, annál jobban kiismerhetőek vagyunk. Nem véletlen, egy-egy profi brand külön pszichológusokat alkalmaz leendő vásárlói érzelmeinek és egyéb motivációinak feltérképezésére. Persze a „szkrínédzser” generáció kötelező ismérve lett a közösségi háló, így nincs nehéz dolguk. Etikai gátakat ne keressünk a történetben, hiszen elméletileg minden felhasználó érzi, csak nyer élete megosztásaival.

 

Mit is tudnak rólunk?

Ha valaki nem hiszi el, hogy folyamatos megfigyelés alatt van, egy Data Selfie Chrome-kiterjesztést kell csak beüzemelnie, és rögvest láthatja, mit tudnak róla. A poén pedig éppen az, hogy ugyan maga a közösségi média lehetőséget ad arra, hogy szabályozzuk, mit láthat rólunk a világ, de kiderül, hogy ez merő átverés. Digitális lábnyomainkat ugyanis nem tudjuk elrejteni; a Data Selfie mesterséges intelligenciája rádöbbenti az embert arra, mennyire jó lenne egy lakatlan szigeten élni. Döbbenetes megtapasztalni, hogy az évek óta tartó adatgyűjtés eredményeként sokkal pontosabb pszichológiai és szociológiai adatokat tudnak generálni közösségi médiajelenlétünkből az intelligens algoritmusok, mint a politikusaink. Ha valaki nem akar beépülő modulokkal szenvedni, érdemes megnéznie, hogy a Hirdetések rovatban mivel akarják felkelteni az érdeklődését – csodálkozni fog. Minden egyes lájk meghatározta a digitális sorsunkat.