Business

Kártyán az egészség

TAJ-kártyánk foszladozó kartonlap, amelyen csupán négy alapadat és egy szám áll, s legfeljebb az SZTK-ban használható. Két-három éven belül azonban valószínûleg EU-szerte érvényes, akár intelligens plasztiklappal fordulhatunk orvoshoz.

Február végén fontos, immár hazánkra is érvényes határozatot hozott az EU Bizottsága: 2004. június 1-jével uniószerte kötelezõ az úgynevezett európai egészségbiztosítási (EB-) kártya (European Health Insurance Card) bevezetése. A cél elsõ lépésben annak a sokféle formanyomtatványnak a kiváltása – egyetlen mûanyag lapocskával –, amelyet ma a tagállamok polgárainak ki kell tölteniük, ha egy másik EU-országba utaznak, s ott egészségügyi szolgáltatást szeretnének igénybe venni.

Noha a határozat nem írja elõ, milyen lappal kell nyitni a partit – lehet ez az induláskor egyszerû, „szemmel olvasható” darab is –, hosszabb távon a tartós külföldi tartózkodáskor is alkalmazható, az illetõ valamennyi, orvosi, illetve egészségügyi adminisztrációs szempontból lényeges adatát tároló intelligens (smart) kártya


elterjesztését tervezik. Azok az országok – mint hazánk –, amelyekben egyelõre nemhogy chipes, de még az alapkövetelményeknek megfelelõ kártyát sem alkalmaznak, 2005 végéig kapnak haladékot az áttérésre. Mint Anna Diamantopoulou, az EU munkaügyi és szociális biztosa a határozat kapcsán megjegyezte: „Az EB-kártya használatával az EU polgárai könnyebben és gyorsabban kaphatnak egészségügyi ellátást, amikor ideiglenesen egy másik tagállamban tartózkodnak. Ugyanakkor a lapocskának komoly szimbolikus értéke is van. Az euró után ez lesz a második olyan (közös) darabkája Európának, amelyet (mindig) a zsebünkben hordhatunk.”

 

Ilyen még nem volt
Természetesen az EU küszöbén álló Magyarországon is sokféle informatikai és jogi-adminisztratív következménnyel jár ez az elõremutató döntés. A Deloitte & Touche, a világ legpatinásabb tanácsadó cégeinek egyike, amely nemcsak magyar, hanem középeurópai regionális részleget is mûködtet, külön közleményben tartotta fontosnak felhívni a hazai vállalatok figyelmét a várható változásokra. „Cégünk abból indult ki, hogy az EU-csatlakozásra való felkészülés olyan komplex feladat, amelyet az eddigi uniós bõvítések tapasztalatai alapján a vállalatok nem fognak tudni megoldani, még akkor sem, ha központjuk,


hátterük valamelyik tagállamban van” – fogalmaz Márkus Csaba, a Deloitte & Touche regionális irodájának Budapesten dolgozó EU-jogi szakértõje. Mire alapozza a szakértõ ezt a sommás kijelentést? Nos, a mostani taglétszámnövelés jócskán különbözik a korábbiaktól. Az EU számos jelenlegi intézménye, jogszabálya, politikai elve akkor még egész egyszerûen nem létezett, amikor, mondjuk, Portugália vagy Spanyolország csatlakozott. Ma talán már nem is hinné az ember, de tény: amikor ez a két ország belépett, az éppen tízesztendõs egységes belsõ piac még nem mûködött. A hozzánk oly közel álló Ausztria tapasztalatai sem mérvadóak: nyugati szomszédunk ugyanis a csatlakozás elõtt már tagja volt az európai gazdasági térségnek, vagyis az EU-éhoz nagyon hasonló jogi-gazdasági környezethez szokott. Így 1995-ben egy osztrák vállalat számára a belépés egészen más hatással járt, mint amilyennek egy magyar, cseh vagy lengyel cég lesz kitéve. A külsõ-belsõ történelmi és gazdasági helyzet tehát új, eddig senki által nem próbált feladatok elé állít bennünket. Nincs olyan cég és nincs olyan vállalati részleg – a pénzügytõl a humánerõforrás- osztályig –, amelyet a csatlakozás valamilyen módon ne érintene, mégpedig nemcsak jogszabályokon keresztül, hanem azért is, mert a belépés pillanatától az egész üzleti környezet megváltozik. „Ez az a kérdéskör, amelyben a válaszok megtalálásához segítséget igyekszünk nyújtani, s emellett átadjuk az európai uniós pénzügyi támogatások megpályázásához, szabályszerû felhasználásához szükséges tapasztalatainkat is – vázolja a Deloitte & Touche szerepvállalását Márkus Csaba. – Munkánkban maximálisan igyekszünk kiaknázni a tényt, hogy nem csak hazai, de regionális tanácsadóként is tevékenykedünk.”

 

Lapjárás
Mármost ami az EB-kártya ügyét illeti, a végcél azonos ugyan az egész unió számára, ám az egyes tagállamok és jelöltek felkészültsége rendkívül eltérõ. Érdekes módon nem sok összefüggést látni az országok gazdasági fejlettsége és kártyázási szokásai között. Nemcsak a belépésre várók többségében, hanem például Nagy- Britanniában vagy az informatika területén egyébként élen járó Írországban sincs ilyen korszerû rendszer. Szlovéniában viszont már 2000 õszén intelligens kártyákkal váltották fel a korábbi papír alapú szisztémát. Dél-nyugati szomszédunk kormányzata összesen kétmillió plasztiklap kiadását és fogadását szervezte meg, példás eredménnyel. A megoldással az adatkezelésen túl az egészségügyi e-kereskedelemre is elõ akarták készíteni az országot. Állami szintû kártyakibocsátás történt még Belgiumban, Franciaországban, valamint Németországban. Spanyolországban és Hollandiában regionális, illetve biztosítói szinten alkalmaznak ilyen rendszert. Finnországból épp a közelmúltban érkezett a hír: három cég – a DataCard Group, a LogicaCMG és az Oasis Technology – együttmûködésével megkezdték az országos intelligens kártyás megoldás megvalósítását. Itt különösen sok reményt fûznek a szisztémához, miután az egy lakosra jutó hitel- és debitkártyák száma a finneknél az egyik legnagyobb a világon. Másutt – így Görögországban, Csehországban – a kísérleti projekteknél tartanak, hazánkban pedig éppenséggel az EU-tervek tudomásulvételénél.

Minél több információ, annál több szolgáltatás
Márpedig a kártyának számos elõnye van, illetve lesz. Egyelõre a jelenleg használt formanyomtatványok helyettesítésére szolgál – így a hozzá fûzõdõ jogok és kötelezettségek ugyanazok maradnak, mint a papír alapú ügyintézés esetében. Ez sem kevés: garantált ugyanis, hogy a szükséges adatok mindig hozzáférhetõek, olvashatóak, ami bizony kézírás esetében nem mindig teljesül(t). Hoszszabb távon, intelligens kártya alkalmazásakor pedig nyilvánvaló: minél több információt teszünk gépileg azonnal elérhetõvé, annál több szolgáltatást nyújthatunk, s annál gyorsabban. Ezek közül, mondjuk, a gyógyszerek és ellátások elektronikus rendelése és fizetése pusztán kényelmi elõrelépést jelent, de az idõben rendelkezésre álló adatok akár életet is menthetnek. Nem elhanyagolható a nemzetközi gazdasági elõny sem: ha megteremtõdik az EU-n belül a teljes mobilitás – egészségügyi tekintetben is –, akkor megnyílnak, versenyhelyzetbe kerülnek a helyi orvosi biztosítási piacok, és ez a páciensnek csak hasznára válhat. Még a magyar egészségügy bevételeinek növekedését, színvonalának javulását is remélhetjük ettõl a nyitástól. Hangsúlyoznunk kell: az EUhatározat nem az egyes egészségbiztosítási informatikai rendszerek kompatibilitását, átjárhatóságát írja elõ. Ennek megteremtése minden erõt meghaladó feladat lenne, s nincs is értelme, ha egyszer a kártyák révén biztosított az adatok kölcsönös átadása.