Műszaki végzettségű, férfi, és tíz éves tapasztalattal rendelkezik a klasszikus magyar projektmenedzser – derült ki egy immár 10. alkalommal elkészített kutatásból. Nem mellesleg egyre optimistábbak a hazai PM-ek, és tudják, hogy az előttük álló évben több projekt, több feladat vár rájuk.
Egy biztos, nagyon rendszerető, pontos emberek a projektmenedzserek. Szakmai rendezvényükön az előadás kezdetén senki sem társalgott az előtérben, mindenki szorgalmasan elfoglalta a helyét a teremben. Ebből következik, hogy az előadások pontosan kezdődtek, a kiírás szerint értek véget és mindenki tiszteletben tartotta a kérdezésre szánt időt is. Hasonlóan precíz rendezvényen még életemben nem jártam, pedig heti két alkalommal kijut belőle egy-egy.
Menedzseri pozícióban dolgoznak
Azt tehát már tudjuk, hogy a projektmenedzserek roppant precíz, pontos emberek. Török Gábor szociológus azonban nem egy konferenciáról vont le következtetéseket a szakmára vonatkozóan, hanem 101 projektmenedzser megkérdezésével készítette el a projektmenedzseri szakma tükrét – immár 10. alkalommal. Az idei felmérés két nagy kérdéskörrel foglalkozott: az egyik a projektmenedzserek döntéshozatalban betöltött szerepével, míg a másik a menedzserek gazdasági elvárásaival foglalkozott.
A klasszikus magyar projektmenedzser műszaki végzettségű férfi (ezt a felmérés nem kutatta, de a konferencia közönségének összetétele erre engedett következtetni), és tíz évnél több tapasztalata van a PM területén. Amikor egy projektet vezetnek, akkor tipikusan menedzseri pozíciót töltenek be, és csupán egyharmaduk kap felsőbb irányítói szerepkört is. Ez viszont nem gátolja meg őket abban, hogy komoly összegű projekteket vezessenek: egyharmaduk 500 millió forint feletti költségvetésű tervért felelősek, és közel negyedükre bíznak 101-500 millió forintnyi projekteket. És ha már csapattal dolgoznak, akkor többségük (40 százalékuk) 11-50 kollégát irányít.
Egyre optimistábbak a projektvezetők
Ami a gazdasági kilátásokat illeti, a projektmenedzserek derűlátóak: 55 százalékuk szerint a projektek száma 15 százalékkal vagy ennél többel is bővülhet (csak 8 százalékuk vár 15 százalékot meghaladó csökkenést). Ez az optimista tendencia a kutatássorozat 2009-es kezdete óta kisebb-nagyobb visszaesésekkel ugyan, de folytatódik.
A növekvő számú projektek mellett a projektmenedzserek az általuk vezetett tervek komplexitásával is meg kell, hogy küzdjenek, miután több mint felük kismértékű vagy jelentős növekedést vár a tervek összetettségében. Az is kihívást jelent majd, hogy a projektmenedzserek egy része a nagyobb számú, komplexebb terveket várhatóan ugyanakkora csapattal kell, hogy megoldja (a válaszadók 39 százaléka vár stagnálást a munkaerő területén), hasonló arányban (41 százalékuk) reménykedik nagyobb létszámban. Ezzel szinkronban a projektekre fordított összegek nőnek, kisebb vagy nagyobb mértékben – mondja a válaszadók 54 százaléka.
Vállalati projektkultúra és egyéni készség a siker titka
|
|---|
A projektszerű működés a technológia gyors fejlődése miatt egyre több területen megjelenik, és ennek megfelelően projektmenedzserekre egyre több területen szükség lesz – mondja Cserna József, a Magyar Projektmenedzsment Szövetség elnöke. A vállalatoknak két lehetőségük van jó projektmenedzserhez jutni: vagy az utcáról vesznek fel tapasztalt projektvezetőt, akinek megtanítják az adott iparág csínját-bínját, vagy pedig saját maguk nevelik ki a jó szakembert. Tapasztalt projektvezetőt a munkaerőpiacot jellemző hiány miatt egyre nehezebb találni, így a hangsúly a belső képzésekre, a tudás szinten tartására és a kollégák megtartására helyeződött át. A szakmai hozzáértés mellett komplex problémamegoldó képességre van szüksége a jó projektmenedzsernek, fontos, hogy szeressen emberekkel dolgozni, menedzselje a kompromisszumokat, legyen képes dönteni, kreatív tárgyalási készséggel legyen megáldva, hogy a legfurcsább helyzetek is kezelhesse. Emellett az is elengedhetetlen, hogy az adott vállalat megfelelő projektkultúrával rendelkezzen, mert a szervezeti körülmények hiánya olyan harcokra kényszerítheti a legszuperebb projektvezetőket is, ahol biztos alulmaradnak. |
Napi szinten rutin döntéseket hoznak
A kutatás szerint a projektmenedzsment gyakorlatban a döntések időhorizontja változatos, a rövid távú és ad hoc döntések dominálnak, a hosszú távú, stratégiai döntések relatíve ritkák. A válaszadók közel egynegyedének nincs érdemi szerepe a döntéshozatalban, nagyjából ugyanekkora azok aránya, akiket viszont minden fontos döntésbe bevonnak. Az abszolút többség napi szinten hoz rutin döntéseket, időnként pedig részt vesz jelentősebbekben is. A kutatást végző szociológus szerint azonban nem jó hír, hogy hosszú távú döntések csak akkor születnek, ha probléma merül fel, ami azt váltja ki, hogy gondoljuk át a dolgokat. Nemcsak akkor kell hosszú távú döntést hozni, amikor az erős szél és hullámzás előrejelzi a vihart, hanem nyugodt pillanatokban is érdemes a tervezéssel, a vállalat jövőjével foglalkozni, ekkor is szülessen stratégiai döntés.
A projektvezetők szakmai alapon, decentralizáltan döntenek. A csoportos döntéshozatal a jellemző, esete és helyzete válogatja, hogy egyéni vagy csoportos a döntés. A többszereplős döntéshozatal esetén a válaszadók egyharmada szerint teljes a vélemények, megközelítések szabadsága; másik (közel) egyharmaduk szerint valamiféle (előzetes) szűrés érvényesül; és kisebbségben vannak azok, akik az alternatív megközelítések erős korlátozását érzékelik.
Érzelemmentes döntések születnek
Az egymással ütköző javaslatok közötti konfliktus feloldása döntő mértékben kompromisszumos, illetve konszenzusos módon történik, de a válaszadók egynegyede szerint sor kerül a hatalmi szóval történő döntésre is. A döntéshozatal domináns típusa vagy stílusa a racionális, tényekre épülő, illetve az érdekeket figyelembe vevő és kompromisszum-orientált megközelítés. A döntési szokásokhoz, hagyományokhoz való konzervatív ragaszkodás is érvényesül. A válaszolók többsége szerint a döntéshozatal súlya a projektsikerek vagy kudarcok szempontjából kiemelkedően fontos, vagy legalábbis fontosabb, mint a siker, kudarc tényezőinek többsége.
Ezekhez képest csak ritkán születnek érzelmi alapú vagy ösztönös, zsigeri döntések. Ezt a szociológus a jellemzően műszaki végzettséggel rendelkező szakembereknek tulajdonítja, de nem tartja jónak az érzelmi döntés nagymértékű elutasítását sem, előítéletet sejt a jelenség mögött. Az intuíciónak is fontos szerepe van a döntéshozatalban, a humán tényezőt is érdemes számításba venni.
