Business

32_think_big_act_small.jpg
Forrás: ITB
Az IoT-helyzet fokozódik

Globális méretekben kell gondolkodni

A 2013-as ötmilliárd dollárról 2020-ra 31 milliárd dollárra bővülhet az IoT-eszközök kommunikációjából származó bevétel, a számuk pedig elérheti a 25 milliárdot. A magyar piac is „kitermelhet” olyan vállalkozást, amely globális szinten meghatározó lehet ezen a területen, ennek talán legnagyobb akadályát jelenleg a humán erőforrások hiánya jelenti.

Exponenciális fejlődés várható a következő években az IoT- (internet of things – dolgok internete) eszközök és megoldások piacán, azonban csak azok a vállalkozások lehetnek sikeresek ebben a szegmensben, amelyek képesek nagyban gondolkodni – mutatott rá az Evolution&Mobile konferencia második napján tartott előadásában Papp László, a Gartner piackutató cég magyarországi képviseletét ellátó i-Tango ügyvezetője.

A Gartner prognózisa szerint az IoT-eszközök által bonyolított kommunikációból származó bevétel a 2013-as 5 milliárd dollárról 2020-ra 31 milliárd dollárra bővülhet. Még jobban járhatnak azok a társaságok, amelyek a dolgok internetének lelkét jelentő szoftvereket fejlesztenek, ebben a szegmensben ugyanis középtávon évente 24 százalékos növekedés várható, és 2020-ra a bevételük elérheti a 35 milliárd dollárt.

 

Az oroszlán ugrani készül

Bár már napjainkban is számos olyan eszköz van, amely valamilyen internetkapcsolat révén automatikusan tud adatokat gyűjteni és továbbítani, a következő négy évben ugrásszerű fejlődésnek lehetünk tanúi. A Gartner prognózisa szerint 2020-ra 25 milliárdra nő az ilyen készülékek – mint például a legegyszerűbb szenzorok, vagy akár italautomaták, ipari nehézgépek, repülőgépturbinák – száma.

Az IoT-eszközök evolúciója

A folyamatos fejlődésnek köszönhetően az online kapcsolattal rendelkező eszközök egyre önállóbbá válnak a Gartner elemzése szerint, és eljöhet az az idő, amikor már ezek a berendezések, készülékek is autonóm szereplőként jelennek meg a piacon.

Az evolúció első lépcsője az információ szolgáltatás és egyszerű ajánlások megtétele. A második szinten már bizonyos, az üzemeltetők által előre beállított akciókat, vásárlásokat is elvégezhet a gép. A harmadik fejlődési pontnál már képesek több opció közül is választani annak érdekében, hogy az emberek által elvárt eredményt érjék el. A fejlődés végén pedig önállóan döntenek és cselekszenek, emberi beavatkozás nélkül.

Erre jó példa lehet majd az önmagát vezérlő autó, vagy akár egy italautomata, amely az üdítő fogyási sebessége, valamint az időjárási paraméterek alapján kiszámítja, hogy mennyi utánpótlásra van szüksége, az előre megadott partnerektől bekéri az ajánlatokat, majd a rendelkezésére bocsátott költségkeret leghatékonyabb felhasználásával – az esetleges kedvezményeket is igénybe véve – megrendeli az üdítőt és természetesen ki is fizeti azt.

„Aki arra készül, hogy belép az IoT-piacra, annak tudomásul kell vennie, hogy nem érdemes magyar viszonylatban gondolkoznia. Ha megnézzük, hogy milyen elemekből épül fel ez a terület, jól látszik, hogy egyik esetében sem éri meg egy viszonylag szűk piacra korlátozni a tevékenységet. Az eszközök előállításában egyértelmű, hogy nem versenyezhetnek a magyar cégek a távol-keleti, elsősorban kínai gyártókkal. Hasonló a helyzet a rendszer működéséhez szükséges felhőalapú szolgáltatások esetében, hiszen az ezek kialakításához szükséges hatalmas infrastruktúra kiépítése óriási költségekkel járna, ráadásul globális cégek sora kínálja már ezeket a megoldásokat. A kommunikációs infrastruktúra szempontjából is elmondható, hogy a távközlési piacon jelenleg megfigyelhető trendek azt mutatják, hogy az országos aspektus nem számít. Az egész ökoszisztémát összefogó, az igazi hozzáadott értéket jelentő szoftverek esetében pedig szintén csak azok a társaságok tudnak érvényesülni, amelyek eleve a világpiacra szánják megoldásaikat” – mondta el az ITBUSINESS érdeklődésére Papp László.

A szakember szerint egyébként a magyar piac is képes lehet kitermelni olyan vállalkozást, amely globális szinten is komolyan be tud szállni az IoT-szegmensbe, azonban ehhez több akadályt is le kell küzdeni. Az egyik ilyen probléma a humán erőforrás hiánya, vagyis az, hogy nincs elegendő mérnök, informatikus. A múlt év elején még csak arról szóltak a hírek, hogy 10 ezer IT-szakember hiányzik a magyar piacról, a frissebb adatok alapján azonban a 20 ezret is átléphette már ez a szám. Azonban önmagában az nem elegendő, ha vannak informatikusaink, két további szempontnak is meg kell felelniük. Egyrészt érteniük kellene az üzlethez is, ahhoz, hogyan kell vezetni, felépíteni egy vállalkozást, másrészt ahhoz a konkrét iparághoz, amely számára megoldást szeretnének eladni.

 

Húzóágazatok

Bár az IoT az élet és az üzlet szinte minden területét alaposan átalakíthatja a következő években, már most látszik néhány olyan szegmens, ahol rendkívül gyorsan elterjedhet az új technológia. Az egyik ilyen az egészségügy, ahol az internethez kapcsolódó, adatokat gyűjtő és továbbító eszközöknek köszönhetően például alapjaiban változik át a betegápolás, -gondozás és -felügyelet: a tevékenység nagy mértékben függetleníthető lesz a kórházaktól, rendelőintézetektől.


Egy másik ilyen szektor a mezőgazdaság, ahol az emberi munkát tudják hatékonyan helyettesíteni a földekre, ültetvényekre kihelyezett érzékelők, de akár a nagyobb munkákban is használhatók. Erre egy jó példa a magyar fejlesztésű SmartVineyard, amely a szőlőművelést könnyíti meg a gazdák számára. De egyre több helyen használnak a földek megművelésénél – szántás, aratás – autonóm módon működő mezőgazdasági gépeket. Egy tavalyi konferencián például már arról beszéltek, hogy Magyarországon a mezőgazdasági művelésbe vont földek 15-17 százalékát automata kombájnokkal aratják, vagyis olyan gépekkel, amelyek irányításához nincs szükség emberre.

Hasonló koncepción már az autóipar és a technológiai szektor számos szereplője is dolgozik, és Papp László közlése szerint az autók már az IoT-eszközök evolúciójának harmadik fázisánál tartanak, amelyben már számos dolgot elvégeznek az ember helyett, ráadásul nem csak a legmagasabb kategóriát képviselő járművek. Így például a gázadásba, fékezésbe már képesek beleszólni az optimális teljesítmény érdekében. Ezen a területen 5-10 éven belül hatalmas áttörést vár az i-Tango munkatársa.

 

Bizonyos jóslatok

A McKinsey&Company elemzésében szintén kiemelte a járműgyártást azon területek között, ahol a legnagyobb hatással lehet az IoT középtávon. A tanulmány szerint például a gyárak és városok működésében, a kiskereskedelemben, a szállítmányozásban, a projektmenedzsmentben, illetve az otthonainkban hoz mélyreható változást már néhány éven belül a dolgok internete. A társaság prognózisa szerint 2025-ra hatalmas üzletté válhat ez a terület, 4 és 11 ezer milliárd dollár közötti piacot jelenthet.

A Markets and Markets kutatócég részben megerősítve a McKinsey elemzést azt állítja tanulmányában, hogy a folyamat fő nyertese az Ázsia--Óceánia térség lehet. Abból kiindulva, hogy a gyári termelés jelentős hányada már most is ott összpontosul, nem is tűnik túl merész előrejelzésnek. De nemcsak erre alapozza a cég a prognózisát, hanem például a kínai kormány által meghirdetett „Made in China 2025” programra, amely tíz területen pörgetné fel az innovációt, hogy minél magasabb legyen a Kínából származó összetevők aránya a távol-keleti országban készült termékekben. A tíz szegmens között pedig ott találhatjuk a fejlett informatikát, az automata gépeket és a robotikát is.

Korántsem nevezhető visszafogottnak a Grand View Research nevű kutatócég előrejelzése, amely szerint a teljes IoT-piac (eszközök, kommunikációs szolgáltatások, szoftver megoldások, stb.) 2022-re 1880 milliárd dolláros szegmenssé növi ki magát. A cég által készített elemzés szerint az internet kapcsolatra képes szenzorok, a világhálós kapcsolat, valamint az adatfeldolgozás árának csökkenése áll majd az ugrásszerű fejlődés hátterében. Igaz a kutatók azt is megemlítik, hogy a technológiai szektor óriásai is egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre a területre, emellett gyorsan nő majd az IoT-val foglalkozó startupokba áramló kockázati tőke összege is.

Vannak azonban a szektor fejlődését gátló tényezők is, így például a személyiségi jogok védelme és a biztonság kérdése, valamint az egységes szabványok hiánya.