Business

Felügyelet az üzlet szintjén

Az informatikai rendszerek felügyelete ma már jól megoldott kérdés – csak az a probléma, hogy az informatika és az üzlet közötti közvetlen kapcsolatok sokszor nem ismertek. Ezen segíthet az üzleti szolgáltatások felügyelete.

Az utóbbi években a különbözõ vállalkozások mûködése oly mértékben támaszkodik az információtechnológiára, hogy a kettõ gyakorlatilag szétválaszthatatlan lett. Informatikai rendszerei nélkül még egy termelõvállalat sem tud sokáig mûködni, egy szolgáltatócég – mondjuk egy bank – meg egyenesen a katasztrófába sodródhat, ha rendszerei órákra vagy napokra leállnak.

Mindezek következtében az informatikától és az informatikusoktól nem csupán azt várják, hogy kiszolgálják az üzleti folyamatokat: a kézzelfogható üzleti érték megteremtése, az új üzleti lehetõségek biztosítása is a feladatuk lett. Nem véletlen, hogy a vállalatok mind nagyobb gondot fordítanak informatikai rendszereik felügyeletére. Bõséges választékban kaphatók megoldások a hardver, a hálózat, az alkalmazások vagy az adatbázisok felügyeletére, adminisztrációjára. Ezek rendszerint moduláris, egymást kiegészítõ elemekbõl álló csomagokat alkotnak. Ilyen összetett csomag a HP OpenView, az IBM Tivoli, a Computer Associates fejlesztette Unicenter vagy a BMC terméke, a Patrol.

Elõtérben az üzlet
Ezeknek azonban van egy olyan közös jellemzõjük, amelyen manapság kezd túllépni az élet: nevezetesen, hogy a vállalat mûködését az informatikai infrastruktúra, a technológia felõl figyelik. Piackutatók és szakértõk szerint viszont itt az ideje annak, hogy az informatikusok a figyelmüket a számítógépes rendszerekrõl áttegyék az üzleti folyamatokra. Az ugyanis téves felfogás, hogy a hatékonyan és hiba nélkül mûködõ informatikai rendszer egyben hatékony üzleti folyamatokat is jelent – elõbbi elengedhetetlen, de nem egyedüli elõfeltétele


az utóbbinak. Az új elképzelések szerint az informatika teljesítõképességét olyan szempontból kell elemzés alá vetni, hogy milyen hatással van a lényeges üzleti folyamatokra. Mindezt az informatika és az üzleti felhasználók közötti megváltozott kapcsolat is szükségessé teszi – mondta egy nemrégiben tartott rendezvényen Hans van Stek, a BMC Software európai értékesítésekért felelõs alelnöke. Az informatikai részleg manapság már nem tulajdonosa a rendszereknek, nem õ vásárolja meg azokat: az igény az üzleti felhasználók felõl jön, azok a gazdái a rendszereknek, õk adják a pénzt (költségkeretet) – az informatikától „csak” a rendszerbe állítást és a mûködtetést várják el, azt viszont olyan szinten, hogy lehetõvé tegye az üzleti célok elérését.

 

Hatás az infrastruktúrára
A jól kiépített, átfogó felügyeleti megoldással rendelkezõ vállalat informatikusai mindig idõben értesülnek arról, hogy egy rendszerkomponens nem jól mûködik, vagy valahol kritikus hiba lépett fel, sõt, rendszerint azt is tudják szimulálni, hogy a tervezett változások milyen hatással lesznek az infrastruktúrára. Sokkal kevésbé alkalmasak viszont az olyan üzleti jellegû kérdések megválaszolására, mint például „Hogyan érinti az üzletmenetemet ennek és ennek a kiszolgálónak a kiesése?”; „Melyik üzleti folyamat fog leállni?”; „Mennyibe kerül a cégnek ez a hiba?”. Ugyanakkor ezek a kérdések megfordíthatók, és feltehetõk a másik szemszögbõl is: „Milyen hatással lesznek az üzleti változások az informatikai rendszerekre, és hogyan tudnák az elvárt szolgáltatásokat kínálni?”; „Hogyan lehetek biztos abban, hogy az informatika képes felnõni a legfontosabb üzleti kezdeményezésekhez?”.

Felügyeljünk rétegesen!
Ezen segíthet az informatikai felügyelet és szolgáltatások egy új válfaja, az üzleti szolgáltatások felügyelete (Business Services Management, BSM). A BSM egy olyan stratégiai megközelítés lehet, amely újradefiniálja, illetve új megvilágításba helyezi a rendszerfelügyelet hagyományos elemeit is. Az üzleti folyamatok hatékony felügyeletének megvalósításához elõször természetesen azonosítani kell azokat a folyamatokat, amelyek a legfontosabbak a vállalat mûködésének, profittermelõ képességének vagy akár talpon maradásának szempontjából. Az iparágtól és a tevékenységtõl függõen ezek nagyon sokfélék lehetnek: beletartozhat a beszállítói lánc kezelése, az ügyfélkapcsolatok, a számlázás, az elektronikus áruház, a logisztika, a kommunikáció – gyakorlatilag bármi. Észre kell venni, hogy ezek a folyamatok – teljes mûködésüket tekintve – az esetek döntõ többségében több szervert, hálózatot, adatbázist vagy akár alkalmazást ölelnek fel. Ezeket mind azonosítani kell, és az egyes infrastrukturális elemeket hozzá kell rendelni a megfelelõ üzleti folyamatokhoz. A felügyelet alapja az infrastruktúra kezelése (lásd az ábrát); ennek mindenképpen a helyén kell lennie, hiszen ráépülnek a további szintek is. A következõ szint az informatikai szolgáltatások és az alkalmazások felügyelete, amelyre szintén vannak hagyományos megoldások. A BSM szempontjait azonban már itt is lehet érvényesíteni: a szolgáltatások minõségét, az alkalmazások válaszidejét nem csupán az informatikai jellemzõk alapján lehet – és kell – mérni, hanem azokat az üzleti igényekhez kell szabni, és annak megfelelõen teljesíteni. A cél az, hogy az informatikai rendszerek hibáit már az elõtt felderítsék és megszüntessék, hogy azok károsan befolyásolnák az üzleti folyamatokat. Erre épülhet rá a BSM „lelke”, a szolgáltatások tényleges felügyelete. A feladat itt nem kevesebb, mint definiálni és folyamatosan (lehetõleg automatikusan) frissíteni a létfontosságú kapcsolatokat az informatikai és az üzleti szolgáltatások, folyamatok között. Ennek révén lehetséges megérteni és kommunikálni a technológiai változások (például egy informatikai rendszer meghibásodásának) hatásait az üzleti folyamatokra.

„Felszáll a füst”
Hans van Stek szerint a megoldás egyik nagy elõnye, hogy nem igényli feltétlenül a rendszer összes komponensének felügyeletét. Ha egyszer a vállalat azonosította kritikus fontosságú üzleti folyamatait, a felügyeleti erõforrások nagy részét azokra a területekre összpontosíthatja, amelyek ezek mûködtetéséhez szükségesek. Ha a már említett ábrát szemléljük: nem kell teljes szélességükben kiépíteni az egyes rétegeket, hanem azokon belül ki lehet alakítani olyan „kéményeket”, amelyek az egyes rétegeken átvágva fedik le a teljes folyamathoz tartozó hálózati eszközöket, adatbázisokat, szervereket, alkalmazásokat.