Business

14_konyv_420
Forrás: -

Az üzleti élet elit harcosai

Az üzleti világban is érvényes a régi római mondás: „Si vis pacem, para bellum” – ha békét akarsz, készülj a háborúra! Mert jó üzletet csak úgy lehet kötni, ha a felek csőre töltött stratégiával és élesre fent taktikával jelennek meg a tárgyaláson.

Miért ne gondolkodhatna úgy egy vállalatvezető, mint a nagy hadvezérek? Miért ne vonhatna gondolati párhuzamot a marketing-, pénzügyi vagy projekttevékenységek és hadászati manőverek között, ha ez jobban hozzásegíti a sikerhez, nevezetesen a konkurencia legyőzéséhez? – teszi fel a kérdést „Háború ez is” című, rendhagyó műfajú könyvében a szerző, Szilágyi Győző.

 

 

Úgy véli: a gondolkodásmód, az absztrakció a lényeg, hogy meglátja-e valaki a párhuzamot üzlet és háború között.

 


Átvitt értelemben

Mert mi is a háború? Egyidős az emberiséggel, és újra meg újra felbukkan történelmünkben fennálló társadalmi-gazdasági feszültségek levezetéseként. Vajon egy vállalat nem a saját üzleti megfontolásai eredményeképpen kezd mozgolódni a piacon? Persze, nem arról van szó, hogy egy hadászati vagy egy harcászati módszer alkalmazható az üzleti életben. A tőzsdén nem lövöldöz senki, a marketingesek sem tartanak pisztolyt senki homlokához, mikor eladnak egy terméket. Vajon mekkora a hasonlóság egy lovasroham és egy új termék piaci bevezetése között?

Egy vállalatvezető, amikor a konkurencia pusztulását kívánja, természetesen nem a konkurens vállalat embereinek halálát áhítja, de szívből szeretné, ha ellenfele visszaszorulna, vagy esetleg végleg eltűnne az adott piacról. Végeredményben tehát igenis a konkurencia piaci bukását kívánja, és ha módja van rá, meg is tesz mindent ennek érdekében.

Akkor viszont miért is ne gondolkodhatna úgy egy vállalatvezető, mint a nagy hadvezérek? A makedón falanx például az erős, nagy létszámú, de nehezen változtatható funkcionális, a római légió pedig a rugalmas, adaptív mátrix szervezetre hasonlít…

 

De ki ellen?

Mint minden háborúban, itt is felmerül a kérdés, ki az ellenség valójában? A szerző válasza ugyanolyan megdöbbentő, mint maga a könyv címe. Van, hogy a megrendelő, van, hogy az alvállalkozó, és van, hogy saját vállalatunk egy másik ágazata az ellenség. Hogy éppen barát vagy ellenség szerepben tűnik fel valamelyik, az a szituációtól függ, sőt olyan is van, hogy egyszerre mindkét szerepben játszik. Az üzleti élet többfrontú háború, ahol a szerepek is folyamatosan cserélődnek, ráadásul a szereptévesztés életveszélyes.

A baj csak az, hogy a menedzsergyárak nagyüzemi képzéseiről sorozatban jönnek le a rózsaszín párától homályos szemüvegű menedzserek, akikkel elhitette a propaganda, hogy a piacon mindenki azt lesi, a másik hogyan járhatna jobban, ahol végül is mindenki jól jár, ahol csak nyerni lehet. A szabályainkkal, a törvényeinkkel, meg a „rózsaszín szemüvegünkkel” próbáljuk ide-oda tologatni ezeket a határokat, hogy ne őrüljünk bele a számunkra érzelmileg elfogadhatatlan gondolatba, mely szerint az üzleti életben egy adott tranzakcióban valaki vagy jól jár, vagy nem.

 

Nem kézikönyv

Számtalan menedzsment témájú könyvvel találkozhat az érdeklődő a könyvesboltok polcain. Ez a kötet is bővíti a hosszú sort, valamiben azonban mégis nagyban különbözik tőlük, és ez a látásmódja. A szerző saját bevallása szerint ez a mű nem kézikönyv. Bár van benne néhány módszer és javaslat, nem mondja meg, mit hogyan kell csinálni – legfeljebb azt, miként lehet gondolkodni az üzletről. Nem is tankönyv, nem is tény, hanem vélemény. Villanás, „menedzsment-flash” – egy másik optikán keresztül.