Business

40_Pinterest.jpg
Forrás: ITB
Jön az egységes digitális európai piac?

A roamingdíj megszűnésével vége a geo-blokkolásnak az EU-ban

Ugyan mindenki örül a roamingdíj nyári felszámolásának, de a háttérben egy sokkal fontosabb ICT-paktum valósult meg végre. Az Európai Unió kiállt az egységes digitális piac megvalósítása és bevezetése mellett. 2018-tól eljön a digitális Kánaán, de a tökéletes európai e-piac még csak megszületőben van.

Sokan fellélegezhetnek végre, hogy a nyáron már megszűnik a mobiltelefónia rákfenéje, a roaming nevezetű konstrukció. Az Európai Unió a sarkára lépett, és június 15-től (az iskolai szünet kezdetétől) a felhasználók otthoni előfizetői díjai lesznek érvényesek még külföldön is (ha ez az állam az EU-ban leledzik). Vagyis minden hívás, internetezés és a jó öreg SMS-küldés is annyiba kerül, mintha egy kőbányai panelben lennénk.

 

Végképp eltörölni

Mindez szép és jó, de – mint minden szolgáltatásban – az apró betűs részek a mérvadók. A kivétel erősíti a szabályt: ha négy hónapon túl szeretnénk például spanyol honban nyaralni nyugdíjas korunkban, az már folyamatos mobilhasználatot vindikál, erre pedig már nem érvényes az új paktum. Vagyis jön a pótdíjazás, a percenként való hanghívási 3,2 eurócent és az SMS 1 eurócentje. De az igazi büntetés az adatforgalomra felszámított 7,7 €/GB díj behajtása lesz. Tehát az EU elég keményen szankcionálja azt, ha valaki vissza akarna élni a szolgáltatások igénybe vételével, hiszen igazolni kell, ha szoros kapcsolatot ápolunk az adott tagállammal, de nem vagyunk annak natív állampolgárai.

Ha véletlenül hosszabb időre ragadunk külföldön, akkor a négy hónap után csak 14 napunk van a helyzetünk igazolására. Vagyis ugyan az EU szabad államok szövetsége lenne, de a digitális állampolgárai azért megmaradnak röghöz kötött „mobilparasztoknak”. Szerencsére ezzel a bürokratikus procedúrával nem kell foglalkoznunk, ha huzamosabb ideig nappali tagozatos oktatási intézményben töltjük az időnket külföldön. Érdekes az is (illetve minősíti a mai mobilhálózatok terhelhetőségét), hogy a mostani 5 eurócentes mobilinternetet csak 5 év alatt fogják az ajánlott 2,5 €/GB árra letornázni. Tehát, ha már június közepén akarunk nyaralni, akkor még a 7,7 €/GB tarifával kell számolnunk az unióban.

 

Itt a vége a geo-blokkolásnak

Andrus Ansip, az Európai Bizottság (EB) digitális egységes piacért harcoló korifeusa és alelnöke szíve mélyéből gyűlöli a geo-blokkolást, szerinte az egységes digitális és erős európai uniós piacért ezt teljesen fel kellene számolni. A valóság megint a részletekben veszik el, mint a legtöbb esetben a nagy közösködésben, hiszen a földrajzi alapú blokkolás – minő véletlen – megmaradt aranytojást tojó tyúknak az online szerencsejátékok esetében. Ugyan a digitális belső piac liberalizációja kizárná bármiféle korlátozás létét az interneten, mint a fizikai határok esetében, azért vannak és lesznek is kivételek. A kapitalizmus már csak így működik Marx szerint is.

 

Cui prodest?

Az EB elképzelése szerint nem számít, hol tartózkodunk az unióban, minden digitális vagy virtuális javat egy közös piacon érhetünk el, ha igazoljuk, hol tartózkodunk huzamosabb ideig ebben az államszövetségben. Vagyis ez azt jelenti, hogy a termékeinket és a szolgáltatásainkat minden uniós állampolgár azonos feltételek mellett érheti el a jövőben (legyen ez online vagy offline). Nem kérhető egy-egy termék esetében a ma is működő nációnkénti eltérő (és a cégek számára jövedelmező) árkülönbözet, már jövő januártól.

De van egy csavar ebben a nagy „szabadosságban”, ugyanis a 4. cikkely (1/B) szerint a szerzői jog által védett tartalmakra nem vonatkoztatják a majdani rendeletet. Vagyis némi „jogászkodással” kiderül, hogy a ma trendi online videotékára, a Netflixre vagy a hasonszőrű digitális televíziós szolgáltatásokra nem vonatkozik a geo-blokkolás tilalma. A tervezet első változatában még az e-könyvek, a szoftverek, a zenék és a filmek is ilyen kategóriába kerültek volna. Szerencsére az EU döntéshozói nem akartak lázadást, és okosan kihagyták ezeket a legújabb megszavazandó tervezetből (persze ember tervez, az EU istenei döntenek).

 

A digitális gyakorlat és a rögvalóság

Mit is jelent mindez valójában egy EU-állampolgár számára? Ha például portugál online videós szolgáltatást akarunk igénybe venni nyelvtanulás céljából, akkor ugyanazon árak illetnek meg minket itt Magyarországon is, mint a helyi erőket. De a legegyszerűbben az egész fenti döntést „a nép ópiuma”, a Spotify példájával lehet prezentálni. Ma az EU gazdagabb felében csaknem 10 euróba kerül a prémium előfizetés ezen a felületen, viszont a balsors által tépett hazánkban már akár 5 euróért is megkaptuk eddig ugyanezen digitális javakat. Tehát a magyar előfizetők eleve be voltak árazva a szolgáltatónál a kevésbé fizetőképességük által. Nyilván nem a létminimumhoz, de az egyes országok GDP-jéhez volt árazva a digitális tartalom, melyet mindenki boldogan elfogadott, hiszen majdnem ingyen volt. A szolgáltatók pedig dörzsölhették a kezüket, hiszen az adott ország lakosainak marketing célból lehetett harsogni az üzenetet, hogy „mi fair áron adjuk” a lét elviselhetetlenségének elviseléséhez való napi betevő tartalmat.

 

Amikor a fagyi visszanyal

Amikor a döntéshozók már hátra dőlhetnének, a kiskapukat keresők fellélegeznek. Hiszen így az eddig túlterhelt francia előfizető bátran fizet majd elő a Spotify magyar oldalán, hiszen ő itt is otthon van – virtuálisan. Vagyis a céget kissé átverve 5 euróért is beszerezheti eme szolgáltatást. Nyilván nem kell közgazdasági diploma ahhoz, hogy ennek az eredménye az lesz, hogy a szolgáltatók fel fogják emelni a digitális tartalmakért ma még kicsit kusza és emberléptékűnek tűnő árazásukat. A majdan megálmodott középár (hogy a kecske és a káposzta is megmaradjon) pedig nem fogja elkápráztatni az EU elmaradottabb részét. Persze kérdés, hogy a digitális piac megteremtése (415 milliárd eurónyi hatékonyság növelési potenciált rejt állítólag) megér-e ennyi áldozatot vagy sem.