Trendfigyelő

12_zipari.com.jpg
Forrás: ITB
Egyesített erők

Nem menekülhetünk a mesterséges intelligencia elől

Öt nagy ICT-cég hozta létre a „Partnership on Artificial Intelligence to Benefit People and Society” nonprofit keretrendszerét. Céljuk a mesterséges intelligencia (MI) kutatása, szerepének tisztázása és szabályzása, és az erre alapuló új technológiákkal kapcsolatos irányelvek kidolgozása és megteremtése.

A mesterséges intelligencia alkalmazása ma már kötelező, nemrég a leköszönő amerikai elnök, Barack Obama is felhívta a figyelmet arra, mennyire fontos lesz ez a terület az USA számára. A Partnership on AI egy nyitott platformot szeretne biztosítani kutatók, ipari szereplők számára, illetve nyílt párbeszédet szeretne kezdeményezni. A kollaboráció közös kutatásokba kezd, az MI pszichológiai, technológiai és gazdasági hatásait vizsgálja, és ezeket a tanulmányokat a tervek szerint nyilvánosan is elérhetővé teszi. Feladatának tartja ugyanis az MI nyilvánossággal való megismertetését és elfogadtatását, a technológiával kapcsolatos etikai és adatvédelmi problémák megoldását, de a jövőbeni szabványosítást is. A cél az, hogy a mesterséges intelligencia ténylegesen a globális problémák megoldására szolgáljon, és javítson az emberiség életszínvonalának minőségén. Vagyis ne forduljon teremtői ellen, mint ahogyan azt ma sokan hirdetik (például Stephen Hawking és társai). Mindegyik szereplő élharcosként tevékenykedett, a Google a Deep Minddal, az IBM a Watson megoldásával, az Amazon az Alexa digitális asszisztensével, a Facebook a maga közösségi médiás hírfolyamában használ MI-t, a Microsoft pedig a Project Malmo és a botos megoldásaiban jeleskedik. A nonprofit szervezethez bárki csatlakozhat, mégis fura, hogy az Intel és az Apple kimaradt az első körben.

 

Az antagonista OpenAI

Nem véletlen viszont, hogy Elon Musk MI-kutatással foglalkozó szervezete, az OpenAI sincs ott a listán, ahogy az Intel sem. Az OpenAI eddig merőben más elképzeléseket vázolt fel, szakmabelieket keres arra, hogy felkutassák és demokratizálják (bármit is jelentsen ez) a mesterséges intelligenciás fejlesztéseket világszerte. Első körben azokkal kezdték, akik már az implementáció fázisaiban leledzenek. Az egész MI-hisztériát az év elején Elon Musk és Mark Zuckerberg kezdte – úgy tűnik, ijesztgetni olyan dolgokkal, melyek ismeretlenek vagy furák egy közösség számára, csak sikeres projekttel lehet. Céljuk az volt, hogy felvázolják, milyen kockázatokkal jár, ha magára hagyjuk a mesterséges intelligenciát, illetve ostorozni akarták azokat a tudósokat és kutatókat, akik nem figyelnek eléggé arra, amit csinálnak, és félreértelmezik az intő jeleket kísérleteik és fejlesztéseik közben.

Az egész mesterséges intelligenciás gyűlöletbeszéd eredménye az lett, hogy végre létrejött egy MI-rendőrség, az OpenAI szervezet. MI-kutatások eredményét osztják meg a nagy nyilvánossággal arról, mennyire „szabadultak el” ezek a gépi intelligenciás teremtmények. Feladatuk, hogy felkutassák és leleplezzék a nagy multicégek titkos MI-kísérleteit, és megakadályozzák, hogy „gonosz” kutatók a világra szabadítsák az MI-Armageddont.

A mesterséges intelligencia fejlődésének fázisai

Jelenleg fejlődési fokozatai alapján érdemes az MI-ket elkülöníteni, ez a legegyszerűbb megoldás osztályzásukra. Így az első fázis, az Artificial Narrow Intelligence (ANI), vagyis a kezdetleges MI, ez csupán egyetlen specializált feladat kiváltásra és betöltésére alkalmas. Ilyen volt, amikor a Go vagy a sakkjátékokban megverte a világbajnok sportolókat a gépi elme, csupán erre a feladatra képezték és okították ki.

A második fázis az Artificial General Intelligence (AGI), az erős MI, vagy másként fogalmazva az emberhez hasonlatos képességű mesterséges intelligencia. Itt a gépi elme már képes bármilyen emberi léptékű és képességeket igénylő feladatot is önállóan elvégezni, kiváltva hús-vér teremtőit. Linda Gottfredson ezt a fajta gépi intelligenciát úgy jellemzi, mint egy általános emberi döntéshozói állapotot, amikor valaki önállóan tervez és old meg problémákat, absztrakt gondolkodásra képes, komplex ideákban gondolkodik és tanul a saját tapasztalataiból és hibáiból.

A harmadik fázis az Artificial Superintelligence (ASI), az oxfordi vezető MI-kutató és gondolkodó, Nick Bostrom ezt szuperintelligenciának nevezi, vagyis ez a gépi intellektus már sokkal okosabb lenne, mint amilyenek a legkiválóbb emberi elmék valaha is voltak a történelemben. Minden tudományterületen praktikusan, kreatívan, általános bölcsességgel és közösségről gondoskodó képességekkel rendelkezve dönt teremtői és saját jövőjét is figyelembe véve. Az ASI már majdnem a Kurzweil-féle szingularitás ideáját testesíti meg.

 

Akik más utat választottak

Érdekes dolog viszont, hogy a virtuális valósággal kapcsolatban az Apple nem ugrott egyik szerveződésbe sem rögvest, kivárnak itt is. Tim Cook nemrég adott egy interjút, amelyben a VR kapcsán a kibővített valóságot (AR) tartja fejlesztésre érdemleges technológiának. De elárulta magát, hiszen arra hívta fel a figyelmet, hogy semmi nem helyettesíti az emberi érintkezést, és az Apple a technológiát ennek felerősítésére akarja majd használni, nem ellene. Vagyis elég egyértelmű, hogy habár felkérték őket, még nem léptek be a szövetségekbe, sem a mesterséges intelligencia ellen, sem mellette nem foglalnak állást. Persze lehet, hogy csak arról van szó, hogy még túl kezdetlegesnek vélik a mai MI-technológiákat, és a piacon jelenlévő mesterséges intelligenciás termékeket. Az almás cég amúgy is titokban szokott jövőtechnológiákat fejleszteni, aztán egyszer csak előrukkol egy olyan megoldással, amely teljesen felforgatja a piacot (lásd iPhone).

 

Kell-e félni a mesterséges intelligenciától?


Már elég régóta együtt él a mesterséges intelligencia ideájával az emberiség, a 17. század elején René Descartes is úgy vélekedett, hogy az állatok teste nem más, mint egy bonyolult gépezet. Nem sokkal később Blaise Pascal már mechanikus digitális számológépet készített, majd Charles Babbage és Ada Lovelace eljutott a programozható számológépekig. Bertrand Russel és Alfred Whitehead kiadták a Principia Mathematicát, amely a formális logika alapműve lett, és 1943-ban megjelent az Idegi működés logikai alapjai című mű is (Warren McCulloch és Walter Pitts jóvoltából), ez nem más, mint a neurális hálózatok elmélete. Majd jöttek az MI-kutatás aranykorának évei (az 1950-es évek), John McCarthy ötletéből megszületik maga a mesterséges intelligencia fogalma. Alan Turing ezen felbuzdulva alkotja meg híres tesztjét, a gépi intelligens viselkedés alapjait fektette le ezáltal. Jött Joseph Weizenbaum ELIZA-ja, az első primitív mesterséges intelligencia, a mai botok őse. Vagyis amikor Elon Musk gyermekkora zajlott, már javában tinédzser korba lépett a mesterséges intelligencia. És jól tudjuk, még ma is csak fiatal felnőttnek tekinthető a gépi elme.

 

Mire jó a mesterséges intelligencia?

Mi is pontosan a mesterséges intelligencia? Hiszen a legnagyobb probléma napjainkban az, mit is takar pontosan a kifejezés. A legtöbben egy sci-fi fogalomnak gondolják, nem véletlenül, hiszen olyan filmekhez kapcsolják, mint a Star Wars, a Terminátor vagy a 2001: Űrodüsszeia és hasonszőrű alkotások. Így a fikció és a valóság keveredik benne, ha egy hétköznapi ember, de még egy ICT-szakember is meghallja a kifejezést, miközben már MI-alkalmazások dolgoznak a hétköznapjainkban is (például botok és arcfelismerő rendszerek, hangfelismerés). Az olyan futurisztikus találmányok, mint az önvezető autók, az intelligens gépi algoritmusok és robotok, valamint a videojátékok is idetartoznak. Maga a fogalom, az „Artificial Intelligence” kifejezés 1956-ban került a köztudatba. Ma sokkal inkább a jövőkutatók egyfajta önbeteljesítő jóslatának hangzik, mint valóságnak, ebben sok szerepe van Ray Kurzweilnek, aki a szingularitás eljöveteléről álmodik már régóta, amikor öntudatra ébred majd a mesterséges elme. A legtöbben a robotokat is keverik a mesterséges intelligenciával, de az emberhez hasonlatos gépek csupán az MI hordozói, ez vezérli őket. A legegyszerűbb úgy elképzelni ezt, mint a gépember agyát. A Siri és a Cortana is mesterséges intelligencia, egy szoftver, amely emberi hangon tud kommunikálni, és gazdáit szolgálva tanul tőlük a dolgos mindennapokban.

Ma még csak a legelső fázis kezdetén tatunk, az ANI idején élünk (az MI fázisairól lásd keretes írásunkat). Minden egyes fázis rejt magában előnyöket és veszélyeket is, de hosszú út előtt áll az emberiség, mire az AGI és az ASI változatú gépi elmék is megjelennek. Az autóink tele vannak ANI-rendszerekkel, olyan miniszámítógépekkel, melyek például a fékeket vezérlik, az üzemanyagot fecskendezik a motorban stb. Maga a Google önvezető gépjárműve is egy robusztus ANI-rendszer, így képes reagálni a külvilágra és megtenni azokat a lépéseket, melyek szabályosan az úttesten tarják anélkül, hogy balesetet okozna. De nem kell messzire menni, a mai okostelefonokban is miniatűr ANI gyárak működnek (ilyen például a navigáció, a streaming médiás megoldások, melyek az ízlésünk alapján ajánlanak nekünk új zenéket, vagy az időjárás és a digitális személyi asszisztensek, amilyen a Siri is). A levelező programokban lévő spam-szűrők is a klasszikus ANI-megoldásokat testesítik meg, eldöntik mi a levélszemét és mi lehet értékes információ gazdáik fiókjában. De az Amazon ajánló szoftvere is így működik, amikor felhívja a figyelmet arra, hogy mások milyen terméket választottak előszeretettel. A Google Fordító is klasszikus ANI-megoldás, de a hangfelismerő rendszerek is mind ANI-megoldásokat tartalmaznak manapság, akár a Google keresés, amely már egy szofisztikált megoldás arra, hogyan rangsorolja számunkra az algoritmus a keresendő tartalmak közül a leginkább megfelelőket, és akkor még nem beszéltünk a Facebook Hírfolyam rafinált MI-megoldásairól sem.

Látható tehát, hogy 2016-ban már nem menekülhetünk a mesterséges intelligencia problematikája elől, a szabványosítása pedig kötelező, ha tényleg kordában akarjuk tartani.