Trendfigyelő

10_raconteur.net.jpg
Forrás: ITB
Végfelhasználók véleménye

Mi van és lesz a viselhető eszközökkel?

Magyarországon is sokkal többet beszélnek a viselhető kütyükről, mint ahányan használnak ilyet. Ennek ellenére a cikkünkben idézett jelentés szerint megduplázódott a számuk tavaly óta. Utóbbinak ellenére pedig a megkérdezettek csak 2020 utánra teszik a tömeges elterjedést – már ebből is az szűrhető le, hogy a viselhető és-vagy a testünkkel kapcsolatban levő eszközök fogadtatása vegyes.

Mint a „Felmérés módszertana” keretből látható, az Ericsson ConsumerLab 2016 tavaszi kiadása (továbbiakban: Jelentés) fejlett országok tapasztalt használóitól és-vagy a témában jártas véleményvezérektől származik. Magyarország nem ilyen, ezért sem a néhány tapasztalt használó, sem a honi véleményvezérek nem szerepeltek a megkérdezettek között, így a megállapítások csak irány- vagy esetleg jövőbe mutatók lehetnek számunkra.

Például az, hogy az öt leginkább várt viselhető eszköz a pánik- illetve segélyhívó gomb (32 százalék), az okosóra (28 százalék), a nyomkövető (27 százalék), a személyazonosító (25 százalék) és a viselhető víztisztító (24 százalék). Két további érdekes körülmény látszik ebből a felsorolásból: nem szerepel benne a fitnesz karkötő (20 százalék alatti a keresettsége), mert van belőle elég, minden, magára valamit adó sportboltban legalább kétféle kapható már nálunk is; valamint az ötből kettő a biztonsággal kapcsolatos.

 

A legfontosabb megállapítások

– A hordható eszközök erősen hatnak majd az IoT-vonulat sorsára. A válaszolók 74 százaléka szerint a hordhatók segíteni fogják őket abban, hogy más eszközökkel és tárgyakkal kapcsolatba lépjenek körülöttük. Háromból egy válaszoló nem tartja lehetetlennek azt sem, hogy 2020 után ötnél több „testi” kütyüje lesz. Ezért, ha a viselhető eszközök terjedése esetleg lelassulna, az késleltetné az IoT általános elfogadottságát a felhasználók között.

– A válaszolók viszonylag nagy hányada (43 százaléka) úgy gondolja, hogy a viselhető eszközök felváltják az okostelefonokat, amelyek másodlagos képernyőkké válnak. Az okosóra-használók 40 százaléka már most kevesebbet használja okostelefonját, mint az eszköz megvásárlása előtt.

– A válaszolók 70 százaléka tartja azt a gyártókról, hogy rendkívül komolyan védik a hozzájuk jutott személyes adatokat. Ezért aztán szívesebben osztják meg adataikat a gyártókkal, mint az orvosokkal, társadalombiztosítókkal és internetes cégekkel. Ilyen módon a viselhető eszközök gyártói a hozzájuk befutó személyes adatok brókereivé válhatnak.

– A viselhetők személyes eszközökké válnak. Ez nem nagyon meglepő, és abban is kifejeződik, hogy ötből két válaszoló „meztelennek” érzi magát, ha a kütyüje nincs rajta, és ezek fele alvás közben sem veszi le.

– A válaszolók 60 százaléka szerint a viselhető eszközök használati területei messze túlterjednek az egészségen és a fitneszen, és ez 2020 után válik majd jól láthatóvá, amikor a számuk eléri „kritikus tömeget”, és a fejlesztések felgyorsulását is ekkorra várják.


 

A hibák

Nyilván megkérdezték a felmérésben, hogy aki megvált a viselhető eszközétől, miért tette ezt. Nos, a legtöbben (21 százalék) nem voltak elégedettek annak szolgáltatásaival, és-vagy használhatóságával. De két válaszcsoportban összesen 14+9, azaz 23 százalék kevesellte az összekapcsolhatóságot (azt hogy önállóan nem használhatók), illetve a saját wifi- vagy mobilinternet képességet. Minket az lepett meg, hogy a rövid akkuélettartam csak 8 százaléknak fájt… (Mármint annyira, hogy eldobja a kütyüt.)

Ebből az látszik, hogy a használók nincsenek tisztában azzal az alapvető ténnyel, hogy a folyamatos, rádióhullámú, hálózati kapcsolat csaknem ugyanannyi energiát fogyaszt, mint a képernyő – az okostelefonban. (Ez nem a Jelentés megállapítása, hanem a miénk.) Egy viselhető készülék kisebb képernyője arányosan kevesebbet „eszik”, a 30 m-es (wifi), illetve 2 km-es (mobil) kapcsolattartás viszont ugyanannyit, mint az okostelefonban – vagy bármi másban: fényképezőben, babafigyelőben, távvezérelhető termosztátban, stb. Ezért bluetooth-osak (max. 15 m hatótávolságúak) a viselhető kütyük.

A felmérés módszertana

Szakértői interjúk: telefonos interjúkat folytattak le 10 hordhatóeszköz-szakértővel és iparági megfigyelővel. Ezek a meglevő hordható eszközökről szóló párbeszédekre, és az új eszközök nyilvánosságra került koncepcióira fókuszáltak. A cél az volt, hogy az egészségügyi és fitnesz kategóriákon túli termékekről gyűjtsenek véleményeket.

Kvantitatívan értékelt interjúk: 2016 márciusában a ConsumerLab végrehajtott egy online felmérést 5000, 15 és 65 éves kor között iPhone- és Android-okostelefon használóval, akik közül 2500-nak már van valamilyen hordható eszköze. Brazil, kínai, dél-koreai, angliai és USA-beli felhasználókat kérdeztek meg. Véleményeik az adott öt ország mintegy 280 millió okostelefon-felhasználójára reprezentatívak.

A jobb összekapcsolhatóság követelménye valójában az akkuélettartam növelésére irányul. Ez a legnagyobb kihívása a rádióhullámú, dinamikusan változó csomópontszámú (ad hoc) hálózatoknak, amelyek az IoT-nek is fontos, ha nem legfontosabb elemei.

 

A használók és a gyártók ötletei

A felmérés során felvetették az alanyoknak néhány, még nem létező termék koncepcióját, és kiértékelték a fogadtatásukat. A válaszolók 40 százaléka mutatott érdeklődést olyan ruhadarabok után, amelyek a beépített szenzorok segítségével megállapítják a viselők méreteit, ezeket átadják az okostelefonon futó appnak, amely ideálisan illeszkedő méretű és szabású ruhát ajánl a használónak. Az amerikai válaszolók 42 százalékát érdekelte volna egy olyan karkötőféle, amely az aktuális időjárástól függően hideg vagy meleg impulzusokat küld használójának, hogy a komfortérzetét javítsa.

Viszont a válaszolók 43 százaléka aggályosnak találja az okosruházatot abból a szempontból, hogy nehéz a ruhadarabok cseréje, és emiatt nem gondolják, hogy 2020 előtt elterjedhetnek. Négyötödük elvetette az olyan érzelemkifejező eszközök viselését, amely a távol levő, hasonló eszközt viselő partnernek szín- vagy rezgési „üzenetet” küld. Az ilyeneket esetleg valamilyen szempontból hátrányos helyzetben levőknek – hallás- vagy látáscsökkenéssel élők számára – tartják célszerűnek. Ezzel együtt is csak réspiaci termékeknek tartják az emóciómegosztó eszközöket.

Ennél kedvezőbben értékelték viszont a lenyelhető(!) testiállapot-monitort (60 százalékos tetszésarányt ért el): ez akár meggátolhatja az autó beindítását a megengedettnél magasabb véralkohol-szint esetén, vagy leállítaná az autót az elalvást megelőző tünetek – pulzus, légzésszám – érzékelésekor. De ennek elterjedését is csak 2020 utánra teszik. A viselhető segélyhívó gomb és nyomkövető népszerűségét már említettük, és a válaszolók 60 százaléka várja azt, hogy 5 éven belül megjelennek, majd elterjednek a lenyelhető vagy a bőr alá ültetett azonosító eszközök: ajtónyitók, vásárlás-visszaigazolók.

 

Viselhető kütyük az okostelefonok ellen

Ezen a ponton nehezen tudunk egyetérteni a Jelentéssel, amely szerint a válaszolók 43 százalékának vélekedése elegendő arra, hogy az okostelefonok szerepe öt éven belül számottevően csökkenjen. Ha csak azt vesszük, hogy egy okostelefon használati tartama 2-3 év, és a vásárlási ütemük csökkenésének semmi jele, a gyártók épp a kevésbé fejlett piacok bevételére készülnek, 5 év múlva a piacon a mai termékeket követő generációi lesznek a fősodorban. Ezeken a halvány jele sem látszik annak, hogy egy kis képernyős, kis akkumulátoros, vagy akár képernyőtlen, de ügyes készüléknek akarnák átadni a helyüket.

Sőt, magában a Jelentésben az értékelésre felajánlott új termékek közül több is valamilyen alkalmazással működik együtt. Úgyhogy mi inkább valamilyen együttélésre számítunk a következő években: az okostelefonok evolúciójának egyik következő lépése az lesz, hogy milyen és mennyi hordható, viselhető, speciális funkciójú kiegészítőt kapnak.

Ettől még az IoT-re gyakorolt hatás megmaradhat: a viselhető eszközök és az okostelefonok együtt simán képezhetik végfelhasználói dolgok internetének hajtóerejét.