Trendfigyelő

20_youtube.com.jpg
Forrás: ITB
Nyílt hardverplatform – buktatókkal

Legózd össze a terméked!

Ha azt szeretnénk, hogy kávéfőzőnk a Facebookra posztoljon vagy SMS-ben értesítsen, ha kifogyott a kávé, akkor erre olcsó és gyors megoldás a nyílt hardverközösség által támogatott hobbieszközök tömkelege. A vállalatok is felismerték a bennük rejlő potenciált, gyors tesztelésre, prototípus-készítésre használják.

Egyszerű, alapfunkciókat ellátó lapka, melynek funkcionalitása egy pajzsként rá illeszthető, kiegészítő hardverrel bővíthető, és szenzorok tömkelegével működik együtt – egy mondatban ennyi az immár tizenegyedik évét taposó Arduino lényege. Az olasz gyökerű vállalat (mely nem mentes az olaszos drámától – lásd keretes írásunkat) a nyílt forráskódú hardverpiac meghatározó szereplője (a Raspberry Pi mellett). Egyszerűsége mellett népszerűségét annak köszönheti, hogy szenzorok tömkelegét sikerül együttműködésre bírni vele, így tömegek próbálhatják ki, milyen a csináld magad számítógép. Segítségével nemcsak a hobbi hardvertervezők, de a vállalatok is képesek gyorsan összelegózni az addig csak papíron létező terméket.

 

Üzleti terv nyílt platformra

A hobbi informatikai üzletág tömeges elterjedését segíti, hogy többnyire nyílt alapokon szerveződik – a teljes ingyenesség nyilván kizárt, hiszen legalább az anyagköltséget meg kell fizetnie valakinek. Ennek megfelelően az Arduino is a nyílt hardver mellett döntött. Az olasz cégnek az volt a célja, hogy olyan elérhető alkatrészeket gyártson, melyek segítségével az emberek otthon, saját maguk összerakhatják a nekik megfelelő terméket, miközben megtanulják a működését is. Emiatt az Arduino hardverek tervezési fájljai mindenki számára elérhetőek a Creative Commons licenc alapján. Ez azt jelenti, hogy személyes és üzleti használatú termékeket is lehet készíteni belőlük, a feltétel csak annyi, hogy megemlítsék az Arduinót és elérhetővé tegyék a terveket hasonló licenc feltételek mellett. Ugyancsak nyílt forráskódú az Arduino szoftver is.

Egy kis olasz dráma

Mikor az Arduino alapítói az üzleti modell mellett döntöttek, kellemetlen meglepetés érte őket. Az öt tag közül az egyik tulajdonos a saját nevére jegyezte be az Arduino nevet Olaszországban, míg a másik négynek ugyanez az Egyesült Államokban sikerült. Így az arduino.org oldalon a „sötét oldalra” átállt tag termékei vásárolhatók meg, az Arduino.cc weboldal pedig a négy „jedinél” maradt – ők Amerikán kívül Genuino néven forgalmazzák a terméket.

A kezdeti sikerek után a cég üzleti modellt is tett az elképzelés mögé. Levédették a márkanevet és a logót, ezt értékesítik az általuk ellenőrzött gyártóknak. A hivatalos gyártók kevesebb mint egy százalékot fizetnek a név és a logó használatáért. Mivel a nyílt hardverplatform lehetővé teszi, megjelentek a klón termékek, az egyedüli különbség az, hogy a márkanév hiányzik róluk. Ebből az eredeti gyártó semmit sem profitál. Megjelentek mellékprojektek is, olyan hobbisoknak szánt termékek, melyek önmagukban is sikeresekké váltak. Ilyen a Teensy, mely videókapacitásokkal bővített lapkát gyárt, vagy a Flora projekt, ahol szövetbe varrható, vízálló és viselhető hardvereket készítenek. A következő kategória az Arduino-kompatibilis kiegészítők, melyek többé-kevésbé működnek az eredeti alkatrészekkel. (Főleg a közösségi finanszírozással foglalkozó oldalakon bukkannak fel hasonló termékek.) Az utolsó kategória a hamisítványok, melyek nemcsak technikai tartalomban, hanem kinézetben is hasonlítanak az eredetire. A szakmai közönség ezekkel a termékekkel is elégedett, hiszen technikailag teljesen az eredetivel megegyező, csak a márkanév használatáért nem fizetnek.

 

Jogi bonyodalmak

Aki erre a területre téved, jogilag ingoványos helyre jut. „A nyílt forráskódú hardverekre és a rájuk írt szoftverekre érvényes licenc arra kötelez, hogy a hardverterveket és a szoftver forráskódot elérhetővé tegyük a nagyközönség számára, így óriási profitot jelentő  tömegtermék nem nagyon készül belőle” – mondja Kelemen Balázs szoftverfejlesztő, aki hobbiként Arduino lapkák tervezésével és programozásával foglalkozik. A vállalatoknak egy hasonló IT-legókészlet arra teljesen megfelelő, hogy gyorsan és viszonylag fájdalommentesen elkészítsenek egy prototípust, és kipróbálják, működik-e vagy sem. Arra is jó, hogy a befektetőket meggyőzzék a termék képességeiről, pénzt gyűjtsenek a további fejlesztésekre.

Kelemen Balázs például dolgozott egy eldobható, kérdőív kitöltését lehetővé tévő tableten, melyet luxusautó kipróbálóinak adtak volna. Összelegózták a prototípust, a szoftver is elkészült hozzá, a megrendelők azonban nem voltak elégedettek, mert túl vastag volt, túl magas termelési költséggel. Otthona okosításához viszont saját hardvert fejlesztett, mely képes a lakás körül mindent vezérelni. Például figyeli annak a szivattyúnak a működését, amely az állandó melegvizet biztosítja, nyitja a garázsajtót, irányítja a karácsonyi fények villogását, de ugyanígy a redőnyöket is képes mozgatni.

 

Komoly üzleti tervhez nem jó

Hobbinak indult, de most már szolid másodállást jelent Cseh Róbert vegyésznek, a tavir.hu webshop üzemeltetőjének az Arduino lapkák szerelme. Míg eleinte művészeti projektekre használták a hobbi elektronikai eszközöket, ma már az okosotthon eszközeiben is megtalálhatók, és szerinte a robotika is népszerű irány. A weboldalon ingyenes oktatási csomagot kínál, melyet eddig 4500-an vittek végig. Aki kedvet kap az eszközök kipróbálásához, a weboldalon szerezheti be a szükséges eszközöket.

Cseh Róbert szerint a cégek is felfedezték magunknak az ingyenes és gyors fejlesztési lehetőséget, melynek segítségével szoftvert és hardvert is lehet egyaránt költséghatékonyan tesztelni. A Creative Commons jelentette ingoványos jogi terület miatt azonban komoly üzleti tervet nem lehet rá alapozni. Azoknak a cégeknek, akik a nyílt hardverplatform segítségével fejlesztenek bármit, publikálási kötelezettségük van, meg kell osztaniuk a szellemi termék terveit, azonban ez sokszor elmarad.