Trendfigyelő

16_intelligentsystem.com.jpg
Forrás: ITB
Nagy részük láthatatlan

Jéghegyek és zátonyok az adattengeren

A Nagy Adat korában egyre többet beszélünk arról, milyen óriási üzleti potenciál rejtőzik a vállalatok által begyűjthető és elemezhető adatokban. Sokkal kevesebb figyelem irányul azonban azokra a veszélyekre, amelyeket ugyanezen adathalmazok jelentenek.

Nem is csoda, hogy az üzleti vezetők nem mindig értik ennek jelentőségét. A vállalatok számára elérhető és hasznosítható adatok mennyisége drámai mértékben emelkedett. Minden jel arra mutat, hogy a növekedés üteme nem csökken, sőt. Az adatcunami pedig komoly kihívások elé állítja azokat a vállalatokat, amelyek működése, adatkezelési gyakorlata még a Big Data előtti időkben gyökerezik.

 

Hallgat a mély

A biztonsági mentési és visszaállítási megoldásokat forgalmazó Veritas a probléma megértésének megkönnyítésére bevezette a „databerg” (megközelítő fordításban: adatjéghegy) fogalmát. Minden szervezet egy ilyen adat-jéghegyet vonszol magával, amely abban hasonlít a Titanicot is elsüllyesztő, nem digitális hasonmásához, hogy alig tíz százaléka található a felszín felett, a többi első pillantásra láthatatlan – viszont annál nagyobb károkat tud okozni.

A Veritas az EMEA régió 14 országában mintegy 1500 vállalati felsővezetőt kérdezett meg adatkezelési gyakorlatukról. Az eredmények szerint a vállalatoknál tárolt adatok mintegy 14 százaléka számít üzletileg kritikusnak. Ez a jéghegy csúcsa, ez emelkedik a felszín fölé: ezen adatok megléte és elérhetősége kulcsfontosságú a szervezet mindennapi működése és üzleti sikere szempontjából. Éppen ezért védelmük és proaktív menedzsmentjük elengedhetetlen.

Több mint kétszer ennyire – 32 százalékra – tehető a redundáns, elavult vagy éppen semmitmondó adatok aránya. Ezek már a felszín alatt, de ahhoz még közel találhatók, talán még osztályozva is lettek, de vagy megtalálhatók máshol is, vagy már elvesztették üzleti jelentőségüket, esetleg soha nem is volt nekik. Ezen adatok mennyiségét lehetőség szerint a minimálisra kell csökkenteni, például azzal, hogy töröljük a már szükségtelen információkat.

Mindezek alatt, az (adat)óceán napsugár nem járta mélységeiben lapul a vállalati adatmennyiség több mint fele, 54 százaléka: ez a sötét adat. Sötét jellegét az adja, hogy üzleti értéke még nem lett felderítve. Lehet, hogy kulcsfontosságú üzletkritikus adatok rejtőznek benne, de egy része biztosan értéktelen. Bármi is a helyzet, a sötét adat is fogyasztja a vállalati erőforrásokat. Ezért mihamarabb a felszínre kell hozni ezeket az adatokat, hogy eldönthessük: szükség van-e rájuk, vagy megszabadulhatunk tőlük.


Már csak azért is szükséges ezt megtenni, mert a sötét adatban lehetnek olyan magas kockázatot jelentő, a szabályozásoknak meg nem felelő adathalmazok is, amelyek veszélyt jelenthetnek az üzletre. De ha csak a közvetlen pénzügyi hatásait nézzük: a Veritas számításai szerint az EMEA-térség vállalatai 2020-ig közel 900 milliárd dollárt fordítanak üzletileg haszontalan adatok tárolására és kezelésére.

 

Adatok két pofára

De miért is gyűlik össze ennyi haszontalan adat? Leginkább azért, mert a szervezetek hajlamosak úgy viselkedni az adatokkal kapcsolatba, mint hörcsög a kukoricával: igyekeznek minél több begyűjteni, mondván, majd csak jó lesz valamire. Ennek a viselkedésnek is több eleme van, állítják a Veritas kutatói.

Az egyik leggyakoribb hiba, amit a cégek elkövetnek, hogy az adatkezelési stratégiájukat a tárolt adatok mennyiségére, és nem azok üzleti értékére alapozzák. A megkérdezett vállalatok egyötödénél még tervek sincsenek arra, hogy meghatározzák a begyűjtött adatok üzleti értékét. Ebből pedig egyenesen következik, hogy mind többet és többet költenek olyan adatokra, amelyek jószerével semmi hasznot nem hajtanak a szervezet számára, a legrosszabb esetben pedig még veszélyt is jelenthetnek számukra.

Az adathalmozás második oka a felhő alapú tárolás népszerűségében keresendő. Nagyon könnyű engedni az „ingyenes tárhely” csábításának: a menedzsment elhiteti magával, hogy nem kell törődni a tárolással, amíg mindent fel tudunk tolni a felhőbe. A felhőszolgáltatásokat elsősorban az alacsonyabb költségek, a tartalékmásolatok tárolása, illetve a katasztrófák utáni visszaállítás miatt veszik igénybe a vállalatok. Ugyanakkor figyelniük kell a csapdahelyzetre: a felhőt használók fele nem tudna egy éven belül tárhelyszolgáltatót váltani, ha erre valamilyen okból szükség lenne.

Végül pedig a felhasználók maguk is úgy tesznek, mintha a vállalati tárhely korlátlan (és ingyenes) lenne. Nagyjából a dolgozók fele rendszeresen tölt fel és tárol személyes fotókat, zenét, videókat, játékokat (!) a vállalati rendszereken. Az ilyen kalózadatok különösen annak fényében lehetnek veszélyesek, hogy a megkérdezettek közel kétharmada nem engedélyezett szinkronizálási szolgáltatásokat is igénybe vesz.

 

Megoldási lehetőségek

A fenti három probléma nagyjából a megoldási lehetőségeket is körvonalazza. Először is, fel kell ismerni, hogy alapvető hiba engedni kontrollálatlanul nőni az adatokat, és mindig ehhez szabni az informatikai költségvetést és stratégiákat. Ha ezt tesszük, az informatikai költségek nagy része a rendszerek puszta működtetésére pazarolódik el: redundáns, idejétmúlt és értéktelen adatokat tárolunk és kezelünk, miközben más, nagyobb hasznot hajtó beruházásokra nem marad erőforrás.

Másodszor, rá kell jönni, hogy ingyen tárhely ugyanúgy nincs, mint ingyen ebéd. Legyen szó szinkronizálási szolgáltatásokról vagy a felhőalkalmazások mellé adott tárhelyről, a felhő alapú tárolás se nem ingyenes, se nem korlátlan. Mi több, a felhőben tárolt adatok egyenesen megkönnyítik a sötét adat mennyiségének növekedését, csak éppen most már még távolabb a felügyelettel megbízott szemektől.

Végül pedig fel kell ismerni, hogy a vállalati és személyes adatok keverése veszélyes mértékben és módon növeli az adat-jéghegyeket. Ha a felhasználók egyre több eszközön és módon tudnak adatokat kinyerni a vállalati rendszerekből (nem beszélve a feltöltésekről), az komoly kockázatokat jelent a vállalatok számára, különösen hogy egyre szigorúbb szabályok vonatkoznak a vállalatok adatkezelési eljárásaira.