Trendfigyelő

16_Analytics_India_Magazine.jpg
Forrás: ITB
Helló, Superman! Jön a transzhumanizmus kora

Embereken túl, robotokon innen

A technológia lassan már nemcsak az emberi szervezet hiányosságait (rövidlátás, elvesztett végtagok) tudja egyre javuló szinten pótolni, hanem új szuperképességek elérését is lehetővé teszi. Jön a transzhumanizmus, amely egyelőre több kérdést vet fel, mint amennyit meg tud válaszolni.

Október elején járta be a sajtót az a hír, hogy sikerült megvalósítani az emberi gondolatátvitelt. Agykutatók összekötötték három ember agyát, és azok képesek voltak kommunikáció nélkül megosztani gondolataikat és végigjátszani egy Tetrishez hasonló játékot. Mindez persze csak kis lépés, de az út, amin elindultunk, nagyon messzire vezet. Ez az út pedig a transzhumanizmus, vagyis az ember és a technológia egybeolvadása, amely már nincs is olyan messze, mint gondolnánk.

 

Nem is távoli jövő

Régi vágya az embernek, hogy többre legyen képes, mint amit a természet megalkotott – legyen erősebb, gyorsabb, esetleg tudjon repülni… A nagy különbség az, hogy a technológia fejlődése már olyan szintre jutott, hogy korábban elképzelhetetlennek tűnő dolgok is megvalósultak vagy éppen karnyújtásnyi távolságba kerültek – mondja Georgiu Achilles, a CEU Department of Economics and Business oktatója, aki az ITBN-en tartott előadást és vezetett kerekasztal-beszélgetést a transzhumanizmus témájában. Mára odáig jutottunk, hogy élnek köztünk kiborgok: egy színvak brit férfi hanghullámokkal érzékeli a színeket; egy kanadai ember bionikus kamerával felszerelt műszemet hord; és már rendeztek kiborg olimpiát is, motoros protézisekkel rendelkező embereknek.

A transzhumanizmus alapvetően három kérdésre keresi a választ: a hosszabb életre, az egészségesebb életre és a fejlettebb életre. Az elsőben már eddig is komoly sikereket ért el az emberiség, de a testre szabott orvoslásnak vagy a testen belüli, lenyelhető vagy akár a testbe építhető érzékelőknek köszönhetően az életkor jelentősen kitolódhat, és a 100 lesz az új 60. Az egészségesebb életért is sokat tettünk, de a bionikus vagy kibernetikus implantátumok minden eddiginél teljesebben tudják majd pótolni az elveszett érzékelést vagy szerveket, végtagokat. Innen pedig már csak egy kis lépés, hogy a mesterséges kiegészítőkkel ne az eredeti állapotot állítsuk vissza, hanem a normálisnál fejlettebb képességekkel ruházzuk fel az embert.

Gondolatok útján

A (bio)mechanikus kiegészítőktől egészen más irányú fejlődés is elképzelhető. Az emberek közötti információátadás egyik nagy korlátja ma már a beszéd lassú volta. Gondolataink tízszer gyorsabban száguldanak és egyszerre több csatornán is mehetnek. Mi lenne, ha képesek lennénk összekapcsolni agyunkat egy kognitív kiegészítő segítségével, és telepatikus úton megosztani gondolatainkat, akár egyszerre több emberrel is? A közös gondolkodás, a villámgyors, fizikai korlátoktól mentes információátadás vagy tapasztalat-megosztás hihetetlen távlatokat nyitna meg – ha nem kell feladnunk az egyéni létet a csoportgondolkodás kedvéért.

 

Végtelen lehetőségek

Ettől kezdve etikai, gazdasági és társadalmi kérdések egész sorával találjuk szembe magunkat – folytatja Georgiu Achilles. Az egyén szintjén rendkívül vonzóak lehetnek az új képességek, de még nem tudjuk, milyen következményekkel kell szembenézni. Dick Cheney volt amerikai alelnök még pacemakerének wifi-kapcsolatát is kikapcsoltatta, nehogy meg lehessen hackelni – gondoljuk meg, milyen veszélyeket rejtene egy sokkal fejlettebb, a testbe épített elektronikus eszköz. Akarunk hosszabban, jobban élni, ha közben ki vagyunk szolgáltatva a támadásoknak? És egy implantátum vagy pláne a génmódosítás nem olyan, mint egy mobiltelefon, amit akkor teszünk le, amikor akarunk. Nem beszélve arról a filozófiai jellegű (vagy éppen sci-fi írók által boncolt) kérdésről, hogy a mesterséges kiegészítők egész sorának beépítése után meddig beszélhetünk még emberről és hol kezdődik a robot.

Egyelőre beláthatatlan következményekkel jár az is, ha a fejlesztések révén teljesen új képességekkel, tulajdonságokkal ruházzuk fel az embert. A hallássérült ember most is kap hallókészüléket, a rossz szemet szemüveggel vagy akár műtéttel javítjuk. De nem lehet már messze az idő, amikor nemcsak a normál állapotot tudjuk visszaállítani, hanem az eredetinél is jobbat kínálunk. Például érzékelni az infravörös hullámokat is, hogy lássunk a sötétben? Távcsőhöz hasonlító, szuper éles, esetleg zoomolható látás? Olyan művégtagok, amelyek erősebbek vagy finomabban irányíthatóak, mint az eredetiek? A memóriát vagy a kognitív képességeket javító kiegészítők beültetése az agyba? A lehetőségek végtelenek, de az általuk felvetett problémák is.

 

Hiányzó válaszok

Ha az ilyen technológiákra lesz kereslet, előbb-utóbb kínálat is lesz. Eleinte persze csak a leggazdagabbak tudják megfizetni a „szuperképességeket” adó mesterséges kiegészítőket, de a technológia olcsóbbá válásával mind többen engedhetik meg maguknak ugyanazt. Manapság a testünk velünk öregszik, de az új világban lehetőség lesz gyakran cserélgetni az implantátumokat a legújabb, még többet tudó modellre. (Közben kialakulhat a használt protézisek, kiegészítők másodlagos piaca, és egészen új értelmet nyer a „second hand” vagy a „testre szabott” kifejezés, teszi hozzá Georgiu Achilles.)

Ma még meg sem lehet jósolni, hogyan reagálna a társadalom a transzhumán emberek megjelenésére. Kezdetben talán félelem, idegenkedés és minden bizonnyal irigység övezné őket, de mi történik, ha ők kerülnek többségbe és az általuk képviselt tulajdonságok lesznek az új normák? Mi lesz azokkal, akik ilyen vagy olyan okokból nem tudnak/akarnak erre az útra lépni – a társadalom kitaszítottjaivá válnának?

Könnyen lehet, hogy előbb-utóbb kényszer lesz az efféle beavatkozás. Bizonyos munkakörökben meg fognak követelni bizonyos implantátumokat, mert azok birtokában hatékonyabban, gyorsabban, biztonságosabban lehet elvégezni a munkát. (Gondoljuk meg, mennyire érdekelnék az ilyen fejlesztések a világ hadseregeit, hacsak nem dolgoznak már rajtuk.) Akinek nem lesz ilyen implantátuma, az hátrányba kerül.

A gazdasági mellett egyéb kényszer is elképzelhető. Az éghajlatváltozás ütemét tekintve előnyösebb helyzetben lesznek azok az emberek, akik jól tűrik az extrém meleget vagy éppen beérik napi egy liter vízzel. Ismét csak messzire ható következményekkel jár, ha a normál tempójú biológiai evolúció helyét átveszi a mesterséges evolúció.

A kérdések sorát a végtelenségig lehetne folytatni. A gond inkább az, hogy még nincs rájuk válasz. Ettől függetlenül már most el kell gondolkodni rajtuk, mert ha egyszer igazán beindul a fejlődés, többé már nem lesz idő rá – figyelmeztet Georgiu Achilles.