Trendfigyelő

18_Logistik_Heute.jpg
Forrás: ITB
A negyedik ipari forradalom és a jövő

Amikor már a munka sem tesz szabaddá

Bill Gates és Elon Musk is arra figyelmeztetnek, hogy a negyedik ipari forradalom technológiája munkanélküliséget eredményez – már rövidtávon is. Az állások akár 50 százalékát válthatja ki a mindenható automatizáció. Érint minden olyan szektort és feladatot, ahol mesterséges intelligenciát és okos algoritmusokat lehet alkalmazni. A munkanélküli jövő azonban új lehetőségeket is kínálhat.

Állítólag az SAP szoftvercég korifeusához, Henning Kagermannhoz kapcsolódik a negyedik ipari forradalom fogalmának bevezetése (igaz, ő Industrie 4.0 néven említette még), amelyen a digitális világ és a valóság szimbiózisát kell érteni. Vagyis a mai kapitalizmuson alapuló termelés hatalmas, globális hálózatokba fog rendeződni, ez lenne az új ipari forradalom alapja.

Annak idején az első szövőszékek (meg a gőzgépek és más, mechanikus eszközökön alapuló manufaktúrák és gyárak) jelentették az első ipari forradalmat a 18. század végén, mely jelentősen felforgatta és megváltoztatta a világot és az emberiség életét. A következő nagy változás a 20. század elején történt, amikor megjelent az elektromosság és az erre alapuló tömeggyártás és termelés (ipari szegregáció). A harmadik nagy korszak a múlt század ’70-es éveinek elejétől indult az elektronika és az informatikai alapú automatizáció megjelenésével. A negyedik ipari forradalom sokak szerint már az ezredfordulón elkezdődött, amikor is hálózatokba kezdett szerveződni a termelés folyamata, de csak az egymással kommunikálni tudó szenzorok, vagyis a dolgok internetének (IoT) megjelenésével fog a negyedik változat markánsan megjelenni a világban (intelligens eszközök és alkatrészek, illetve automata önműködő gyárak formájában).

 

Új világ születik

Nem véletlenül bolydult fel a világ, hiszen az adat lett az új olaj – a big data, vagyis a folyamatos adatgyűjtés és -elemzés következében sokkal hatékonyabban zajlik minden ipari folyamat. Ha minden igaz, az előrejelzések (az Accenture tanulmánya) szerint akár már 2030-ra 14,2 ezer milliárd dollár nyereséget fialhat a negyedik ipari forradalom. Nem véletlen, hogy manapság már kötelező a hozzá köthető technológiákat alkalmaznia a legtöbb nagyvállalatnak, ha piacon szeretne maradni a következő 10 évben.

Vannak, akik sokkal bizakodóbbak, a McKinsey 2025-re már 11 ezer milliárdos gazdasági növekedést vizionál, ez mellesleg a Föld GDP-jének a 11 százalékát jelentené, ha valóra válik a jóslat (még a pesszimisták szerint is legalább 3,9 dollármilliárdnyi haszon várható, ha ténylegesen beindul az IoT).

Klaus Schwab sztárközgazdász szerint ez az újdondász ipari forradalom gyökerestül felforgat minden technológiai dolgot, amit eddig a világban ismertünk. Nemcsak azért mert sokkal gyorsabb és robbanásszerű változásokat okoz, hanem azért is, mert az ipar és a technológia területén túl globálisan, mindenre kifejti a hatását. Ez lehet pozitív és negatív egyaránt, hiszen új gazdasági modell jön létre – gondoljunk csak a manapság divatos, megosztáson alapuló, okos gazdasági megoldásokra (sharing economy).

Persze nem szabad elfelejteni, hogy maga a negyedik ipari forradalom sem egységes közgazdasági fogalom. Van, akik szerint paradigmaváltás csupán eme digitális átalakulás, és nincs mindenki meggyőződve arról, milyen nagy megtérülést hozhat ez a trend a gazdaság számára. Nem véletlen hogy a Roland Berger is felhívja a figyelmet arra, hogy az Ipar 4.0-át nem szabad összekeverni az automatizálással. Maguk az okos gépek, a fenntarthatóság kiszámítható mítosza, a kiber-termelési rendszerek, a virtuális gyárak és üzemek a termelést ugyan hatékonyabbá tehetik, de óriási tőkeinjekciót igényelnek, ami vagy megtérül, vagy nem. A jövő nem lesz (még ha virtuális, akkor sem) kiszámítható.

Az Ipar 4.0-át nem lehet kikerülni hazánkban sem, a munkát némi leegyszerűsítéssel az okos robotok veszik át az emberektől. Ugyan 2020-ig akár ötmilliónyi munkahely szűnhet meg, de ennek a fele is újratermelődhet, mivel a megszűnő és újdondász állások nem ugyanazokat a képességeket igénylik. Sok múlhat az oktatáson és a versenyképes munkaerő fejlesztésén a következő években. Az Európai Unió már 2012-ben megszavazta az ipari termelés növelését, ezt 2020-ra 20 százalékra akarják feltornázni, ami 500 milliárdnyi hozzáadott értéket jelentene. Ehhez persze meg kellene teremteni a jövő okosgyárait is (ezek az Ipar 4.0 egyedi tömeggyártását kivitelezik), melyek a decentralizált, automatizált döntéshozatalokra és a robotikára támaszkodnak. Hogy ez disztópiát vagy tényleges utópiát eredményez majd, az még a jövő záloga.


 

Feltétel nélküli alapjövedelem

Elon Musk szerint a robotok elkövetkező totális hatalomátvétele miatt a munkahelyeken előbb vagy utóbb szükségessé teszi, hogy munka nélkül is pénzt kapjanak az államtól az emberek, hiszen már nincs szükség az ő szakértelmükre a mindennapokban. Egyre kevesebb olyan munkalehetőség lesz, melyet az okos gépek ne tudnának jobban elvégezni az emberi erőforrásnál. Nem véletlen, hogy manapság a Feltétel Nélküli Alapjövedelem (FNA) ismét reneszánszát éli. Guy Standing, a BIEN (Egyetemes Feltétel Nélküli Alapjövedelem Hálózat) társelnöke szerint ugyan eddig csak komolytalan, intellektuális síkon zajló viták voltak az alapjövedelemről, ma már a közgazdaságtan egyik legégetőbb kérdésévé vált ez a probléma a negyedik ipari forradalom egyre gyorsabb térnyerése miatt. Az FNA nem az ördögtől való, viszont a meglévő kapitalizmus rendszerszintű megreformálását hozza el. A „gépek lázadása” után az emberhez méltó életet és társadalmi biztonságot nyújthat mindenki számára, amikor is az emberi termelés az ipar és a gyártás már feleslegessé válik a boldog digitáliában.

Mit is jelent az FNA? Olyan egyetemes pénzbeli juttatást, amely minden állampolgárnak a születésétől a haláláig jár(na). Ez magában foglalja persze azt is, hogy a jelenleg ismert szociális juttatások megszűnnének (a két rendszer értelemszerűen antagonisztikus ellentétben áll egymással), vagyis az eddigi ösztöndíjakat, egyéb segélyeket konvertálnák át a feltétel nélküli alapjövedelem finanszírozásává. Az alapjövedelem tényleg csak az alapszükségletek kielégítésére lenne elég, kizárólag a létfenntartást (lakhatást, étkezést) lehetne belőle fedezni. Aki további javakat akar (kocsi, nyaraló stb.), nyilvánvalóan dolgoznia kellene, munkát kellene vállalnia. Az alapjövedelem bevezetéséhez jelentős adóreform társulna, a nagyon gazdagok valamilyen módon adóban egészítenék ki az alapjövedelmet. Lényegében egy progresszív újraelosztásról lenne szó, amelyhez nem kell többletforrás, hiszen a meglévők átcsoportosításán alapulna.

 

Vonzó ajánlat lehet(ne)

Ugyan sokan utópisztikus ötletnek tartják azt, ha majd a bőség kosarából, mindenki egyaránt vehet, de az FNA egyre népszerűbb a bal- és jobboldali pártok korifeusai és politikusai körében is, az EU lakosainak pedig 64 százaléka üdvözölné az alapjövedelem bevezetését. 2016-ot tekinthetjük úgy is, mint az „FNA-emberkísérletek” évét, a világ több országában is indítottak pilotprojekteket, hogy kipróbálják, mennyire lenne működőképes ez az utópisztikus megoldás a gyakorlatban. A legmerészebb Finnország volt, hiszen itt egy próba projekt keretében már januártól bevezették a feltétel nélküli alapjövedelem intézményét. Vagyis havonta 560 eurót kap az előzetes válogatáson átesett fókuszcsoport minden tagja. Mindez már 2015-ben felmerült, ugyanis Juha Sipilä jelenlegi miniszterelnök ezzel az ígérettel kampányolt: egyszerűsítik a szociális juttatásokat, a munkaerőpiacot pedig erősítik az új metódussal. Jelenleg 2000 munkaképes korú finn állampolgár vesz részt ebben az alapjövedelem juttatásainak hatásait vizsgáló kísérletben, természetesen más szociális segélyt nem vehetnek igénybe a projekt alatt. Nem titkolt céljuk, hogy kiderüljön: növeli-e a vállalkozói kedvet és hajlandóságot az új alapjövedelem vagy sem.

 

Akik nem kérnek belőle

Svájcban viszont kissé finnyásabbak voltak az emberek, hiszen a tavalyi júniusi népszavazáson a lakosság 78–22 arányban elutasította, hogy alanyi jogon járjon a havi 2500 frankos alapjövedelem mindenkinek. Öröm az ürömben, hogy az FNA hívei szerint ez a népszavazás egy pozitív minta, hiszen végre elkezdődött a vita róla. Valószínűleg a legnagyobb probléma az FNA-val kapcsolatban az volt, hogy sok minden homályos még körülötte, például az, hogy ki és hogyan lesz jogosult a méltányos alapjövedelemre. A legtöbben elsőre nem is értik, mi fán terem ez a kissé Marx szellemét felidéző megoldás. De a svájci szavazás egyik fiaskója lehetett az is, hogy a felnőtteknek szánt 2500 és a 18 éves kor alatti 650 frankos összeg finanszírozását sem közölték pontosan, a svájci ipar védelmével pedig jól politizáltak az FNA-t elutasító politikusok és pártok.

Az FNA hazánkban nem népszerű téma, ugyan nálunk vélhetőleg a lakosság több mint háromnegyede a bevezetése mellett érvelne, de a 2017-es költségvetési vitába már nem kerülhetett bele az ötlet. A magyar kultúrában irreálisnak tűnik az, hogy ha az ember kap valamennyi alapjuttatást, az kiemelheti a nyomorból. A tevékeny, önmagát menedzselni akaró emberkép életidegen a magyar rögvalóságtól napjaink döntéshozói szerint. Pedig ezt a 21. századi találmányt előbb-utóbb a munkaadóknak és a munkavállalóknak is át kell gondolniuk, sőt az állam járhatna vele a legjobban a jövőben. A feltétel nélküli alapjövedelem bővíthetné a munkaerőpiacot, nem leszoktatna a munkáról, hanem új perspektívát jelentene a magyar cégek számára. Nem beszélve arról, hogy a mai romokban heverő állami nyugdíj és egészségbiztosítás feladatait is átvehetné és modernizálhatná azokat.