– Mondj egy várost, amelyik örökre megváltoztatta az életedet!
– Wuhan.
Két évvel ezelőtt ezekben a január végi napokban az egzotikus híradásokat megillető távolságtartó érdeklődéssel kísértük figyelemmel a Kínából érkező híreket. Egy addig jóformán senki által nem ismert – amúgy 11 millió lakosú – várost, Wuhant, január 23-án hermetikusan lezártak, onnan senki se be, se ki. (Az már más kérdés, hogy addigra már ötmillió ember lépett ki a városból.) Az utakat lezáró páncélosok és katonák, az üres utcák láttán akkoriban még úgy gondolhattuk, hogy ez az egész legfeljebb annyire fog minket érinteni, mint egy hurrikán a Karib-tengeren, vagy egy földrengés Japánban. Még akkor sem tudtuk, hogy mi vár ránk, amikor február elejére a vírus már megjelent az Európai Unióban is, az USA pedig utazási korlátozásokat vezetett be a Kínából érkezőkre.
A többit már ismerjük. A vírus jött, látott, és ha éppen nem is győzött, de gyakorlatilag minden területen felülírta az életünket. Az irodai dolgozóknak meg kellett tanulni otthonról elvégezni a munkájukat. A munkáltatóknak meg kellett tanulniuk, hogyan biztosítsák az otthoni munkavégzés feltételeit, hogy közben azért az eredmények is jöjjenek. A diákoknak meg kellett tanulniuk online tanulni, a tanároknak meg kellett tanulni online oktatni. A bezárásra ítélt éttermeknek, egyéb vállalkozásoknak meg kellett tanulni webshopot üzemeltetni, online rendeléseket felvenni, házhoz szállítani. Az offline eseményeket rendező cégeknek meg kellett tanulniuk online konferenciákat szervezni (az ITBUSINESS-nél ezt az akadály mi példásan megugrottuk).
Először jött a túlélő üzemmód: mindegy, milyen áron és milyen körülmények között, csak tudjuk valahogy folytatni a munkát, az életünket. Az egymást követő hullámok során jött az alkalmazkodás: próbáljuk minél jobban kihasználni a kényszer szülte lehetőségeket. És most, két év elteltével, amikor a vírus ugyan még mindig velünk van, de talán már hihetőnek látszik, hogy előbb-utóbb kilábalunk belőle, jön a „hogyan tovább?” kérdése.
Az biztos, hogy vissza nem térünk a 2020 előtti állapotokhoz. Még ha kényszerűek is voltak, a digitális fejlesztéseket aligha adják fel a cégek. Az meglehet, hogy átgondolják a felhőstratégiájukat, de nem valószínű, hogy teljességgel otthagynák a felhőt. A home office-ba belekóstolt dolgozókat sem lehet már visszaterelni az irodákba heti 40 órára. A hiányzó munkaerő pótlására beállított automatizált folyamatokat sem fogják visszaállítani manuálisra.
A világ nem egyszerűen ilyen vagy olyan lesz, hanem ilyen is meg olyan is. Hibrid világban fogunk élni: online és offline, on-premise és felhő, iroda és home office, emberi és mesterséges intelligencia, fizikai és virtuális valóság. Egy hibrid megoldás az összetevőinek az előnyeit és a hátrányait is ötvözi. Az a megvalósítás módjától függ, hogy az előnyök vagy a hátrányok lesznek-e túlsúlyban.
Milyen stratégiák vezetnek sikerre? Milyen technológiákat és hogyan használjunk? Hogyan kezeljük a humán aspektusokat?
A márciusi ITBusiness&Technology 2022 konferencián ezekre a kérdésekre is választ adunk.
Schopp Attila
