Meglehetősen sokféle és néha egymással nehezen összeegyeztethető felhasználói elvárásokkal találkoznak a szoftverfejlesztők. Ezt a helyzetet nehezíti tovább a piacon tapasztalható szakemberhiány és a technológia szinte követhetetlen sebességű fejlődése is.
◼︎ Technológia
Nem könnyű megfelelni a vevők fejében élő „jó szoftver”-képnek, emelte ki Munkácsi Dávid, a Madis DACH-régiós üzletágvezetője. Legyen olcsó, legyen a kódja újra felhasználható, feleljen meg minden felmerülő igénynek és természetesen legyen rugalmas is – egyszerre. A szakember szerint a modellvezérelt fejlesztés (MDD) és a benne foglalt no code/low code fejlesztési metódusok segíthetnek ezen. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a szoftverfejlesztéseknél maga a fejlesztő a legnagyobb költség, így az ő munkaidejének minimalizálásával jelentős megtakarítást is el lehet érni – de ehhez megfelelően felépített modell is szükséges.
„A low code metódus esetében, ha megfelelően kifejlesztett generikus modulokkal dolgozunk, akkor ezeket szinte bárhogy tudjuk kombinálni és bizonyos funkcionalitást ezek helyes alkalmazásával el tudunk érni úgy, hogy fejlesztői erőforrást nem is kell bevonni a folyamatba. A hatékonysághoz azonban az is szükséges, hogy megfelelő kapcsolat legyen a fejlesztőcsapat és az üzleti oldal között, hiszen a folyamatos visszajelzés kulcsfontosságú”, fejtette ki Munkácsi Dávid. „Azt sem szabad elfelejteni”, tette hozzá, „hogy a kezdeti költségek is magasak tudnak lenni, de nem könnyű a megfelelő technológia kiválasztása, illetve nem univerzális, komplex üzleti logikát nehéz benne fejleszteni. Az sem ritka, hogy feszültség lép fel a product, a design és az engineering csapatok között.”
Tesztelünk – mert muszáj
„A minőségbiztosítás egyik, ha nem legfontosabb pillére a tesztelés”, hangsúlyozta Kónya Róbert, a FrontendART szakértője. Ennek ellenére tudjuk, hogy megítélése bizony nem túl rózsás – cégmérettől függetlenül. Nem szeretik: sok erőforrást igényel, hatékonyságáról nincs pontos kép, nincs valódi kontroll a tesztelők feje felett, legyen szó a megrendelői vagy a fejlesztői oldalról egyaránt.
Erre kíván hatékony megoldást kínálni a TestNavigator innovatív szoftvertesztelő megoldás. Kódlefedettség-monitorozás, hatékonyságmérés, kódrészlet vizsgálata, teszteset priorizálása, regresszió támogatás – nemcsak a fejlesztők, de a menedzsment számára is fontos lista ez, amelyet a program transzparensen valósít meg.
A cégvezetés számára a pénz a lényeg, nem az, hogy technikailag mire képes a TestNavigator. Azt azonban érteni fogják, hogy ellenőrizni tudja nemcsak a saját tesztelő csapatát, de akár a beszállítóit is, feltéve, ha képes azt az – akár megvásárolt licencek átadásával nyomatékosított – elvárását érvényesíteni feléjük, hogy ezentúl csak az így ellenőrzött tesztfolyamat után veszik át a szoftvert.
Mint a szakértő elmondta, a Java mellett 2023-ban a .Net és a C#, 2024-ben pedig a JavaScript fejlesztői környezetben dolgozók is használhatják majd a TestNavigator nyújtotta ellenőrzési képességeket.
Automatizáció – a jövő útja?
Kell-e egyáltalán még szoftverfejlesztő szakember, ha már itt van a mesterséges intelligencia? Kell bizony, jelentette ki Fauszt Gábor, az AutSoft ügyvezető igazgatója. A cég elsősorban az Egyesült Királyságban tevékenykedik, így pontos adatokat is erről a piacról hozott a szakember. Nem is akármilyeneket: idén várhatóan 24,7 milliárd angol fontot (azaz durván 10,71 ezer milliárd forintot) fognak szoftverfejlesztésre költeni – és ez a szám 2030-ra 30 milliárd fontra (13 ezer milliárd forintra) fog nőni a becslések szerint. Ez természetesen nem csupán az egyedi, de a „dobozos” szoftverköltést is magába foglalja.
Igaz, tette hozzá, ma már gyakorlatilag ez utóbbi esetben is alapkövetelmény ma már a testreszabás. Ehhez azonban szakember is szükségeltetik, de egész Európában nagy kihívást jelent az IT-munkaerőpiac helyzete. Erre lehet releváns válasz, hogy amit lehet, automatizáljunk: elsősorban a repetitív, eddig manuálisan kódolt részeket. Ennek segítségével az értékes emberi munkaerőt a nagyobb hozzáadott értéket termelő feladatokra tudjuk koncentrálni – mint ahogyan számos más iparágban, így például az autóiparban már megszokott.
„A történet nem bonyolult: dolgozzunk ki kész szoftvermodulokat, amelyeket be tudunk építeni különböző új alkalmazásokba, ezáltal a programozási sebesség is javul: gyorsulni tudunk, nagyobb lesz az áteresztőképességünk, és adott idő alatt több projektet tudunk elvégezni, és talán annyira nem lesz fájó a velünk élő szakemberhiány sem. Ez az egyik fő tendencia, amelyet 2023-ra előre látunk”, mondta el Fauszt Gábor.
Mi a jó szoftver?
Alapvető kérdés: a „Mi a jó szoftver?” A válasz attól függ, kit kérdezünk. Jogos igény, hogy elégítse ki az ügyfél igényeit, segítsen számára elérni üzleti céljait. A fejlesztő szempontjából is érdemes erre figyelni: a világ legjobb szoftvere, ha nem találkozik a felhasználók igényeivel, akkor nem értékesíthető. Emellett az is elvárható egy jó alkalmazástól, hogy olyan minőségű architektúrát és kódot tartalmazzon, ami lehetővé teszi a folyamatos továbbfejlesztést még egy hosszabb életciklus alatt is.
Biztonság, gyorsaság, skálázhatóság – de alapvetően az üzleti célt kell szolgálnia minden bevezetett megoldásnak. A szoftverarchiteknek, a CIO-nak éppen ezt kell folyamatosan keresni: hogyan tudja elősegíteni ezt a célt? Hogyan tudnak az üzleti folyamatok együtt mozogni az elkészülő kóddal? Ehhez természetesen az is szükséges, hogy az adott vállalat jól ismerje a saját folyamatait, így arról is jó döntést tudjon hozni, hogy egyedi szoftverfejlesztésbe fog, vagy éppen egy „dobozos” megoldást választ, a szükséges testreszabással együtt – vagy éppen a low code-módszer lesz számára a célravezető.
