Közel harminckettő éve élünk a világháló (World Wide Web – röviden web) korában. Földünk népességének jelentős hányada harminc év alatti, így számukra ez a korszak jelent mindent, amit eddig megismerhettek. A Baby boomer, X és Y generációk tagjai még emlékezhetnek a világháló indulására, és láthatják, hogy mennyi minden változott a három, „rövid” évtized alatt.
Többet vesztettünk el, mint az elfeledett betárcsázós modemek panaszos hangjait – valójában a webről való gondolkodásunk is megváltozott. Amennyiben a világháló kezdeti napjait határtalan, szinte szédületes optimizmus jellemezte, akkor a mai internetre sokkal inkább fáradt cinizmussal tekinthetünk. A legrosszabb esetben sokan – beleértve politikusaink és a média nagy részét is – egyenesen bizalmatlanul beszélnek a világhálóról. Az évek óta tartó hanyatlás és az internetről szóló negatív hírek után ma már furcsa úgy gondolni rá, mint a jóra, a felszabadítás erejére. Pedig utóbbi eszme volt az internet alapítóinak eredeti elképzelése.
Hol romlott el az egész, és mi történt a szabad internet elfeledett álmával?
A kilencvenes évek közepének neonfényes jóléte és a hip-hop ütemek dacos hangjai alatt a változás reményteli sugarát lehetett kivenni. Az elképzelés az volt, hogy az internet felszabadít minket: nemcsak, hogy hidakat épít óceánok, kontinensek és világnézetek között, hanem mindannyian kulcsot kapunk egy hatalmas információs tárházhoz, a világ legnagyobb könyvtárához. A második világháború borzalmaitól alig néhány évtizeddel később talán a legutópisztikusabb remény az volt a korai internethez, hogy ez az új eszköz pajzs lesz a tekintélyelvűséggel szemben. Úgy tűnt, hogy a világháló lehetővé teszi az egyszerű polgárok számára, hogy megkerüljék az állami cenzúrát, és leleplezzék a zsarnokok kegyetlenségeit.
Harminckét évvel később az internet még mindig itt van, mint ahogy a tekintélyelvűség is.
A tekintélyelvű államok mindig is igyekeztek ellenőrizni, hogy polgáraik milyen információkhoz férhetnek hozzá, ezért a szabad internetet – amely nem ismer határokat vagy szemellenzőket – is gyanakvással fogadták azok, akiknek a legtöbb vesztenivalójuk volt. A kezdeti idők óta a kormányok különböző lépéseket tettek az internethasználat korlátozására. Egyes országok az interneten keresztül kontrollálják lakosaikat, és ezt az állítólagosan emancipációs technológiát a polgárok elleni kémkedés eszközévé alakították át. A kínai internetcenzúra napjaink egyik legszigorúbb és legkiterjedtebb tartalom-ellenőrzési rendszere a weben. A rendszer alapját a kormányzat által szabott törvények képzik, az ellenőrzés kiterjed a kormányzati tulajdonú internetszolgáltatókon átfolyó adatok általános tartalom szerinti szűrésére, de egyes személyek internetelérésének szabályozására is.
A Freedom House jótékonysági szervezet minden évben felmérést készít az internet szabadságának helyzetéről. A múlt hónapban kiadott „Freedom On The Net 2023” jelentés szerint az internet szabadsága világszerte csökkent 2023-ban, immáron tizenharmadik éve.
Egyre nagyobb fenyegetés
A világháló korszakának három évtizede alatt láttuk felvillanni az internet reményteli lehetőségeit, de a tendencia az volt, hogy a kezdeti optimizmus fokozatosan szertefoszlott a világhálón történt visszaélések miatt. A Freedom House megállapította, hogy még a liberális demokráciák – köztük az Egyesült Királyság – is rendszeresen blokkolják a polgárok számára az online tartalmak elérését a külföldi beavatkozással, dezinformációval és az online biztonsággal kapcsolatos aggodalmak miatt. Bár az online biztonságról szóló törvényjavaslathoz hasonló jogszabályokat gyakran (vagy legalábbis látszólag) jogos aggodalmak vezérlik, a polgárok szabadságjogainak korlátozása nem tekinthető a modern társadalmi problémák megoldásának.
Az internetet övező borúlátó hangulat ellenére nem szabad elfelejteni, hogy nincs minden veszve
Sok aktivista, alapító és polgár még mindig hisz a világháló felszabadító erejében. A VPN-szolgáltatók élen járnak a harcban, hogy a webet visszatereljék a helyes útra. Termékeik lehetővé teszik a világhálón szörfözők számára, hogy visszanyerjék a szabad és nyílt internet eredeti elképzelését. A legtöbb területen a VPN-ek teljesen legálisak, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy megvédjék magánéletüket böngészés közben, és hozzáférjenek a földrajzi korlátozás alá eső online tartalmakhoz. Az internet szabadságának számos aktivistája úgy tekint a VPN-ekre, mint a legjobb módra, hogy újra felfedezzük a világháló reményteli ígéretét, és megfordítsuk a szabadság korlátozásának tendenciáját.
Az internet ígérete, egy határok nélküli világ, a súrlódásmentes kommunikáció és az információkhoz való korlátlan hozzáférés eszköze mindenki számára. Ha újra felfedezzük a web múltjának vízióját és optimizmusát, akkor még mindig van időnk biztosítani a jövő szabad internetét.
| A világ első weboldala 1991. augusztus 6-án jelent meg az interneten, amelyet Sir Timothy John „Tim” Berners-Lee, a World Wide Web megalkotója hozott létre azzal a céllal, hogy elmagyarázza annak működését. Az oldal újraalkotott változata ma is megtekinthető az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) által. |
