A belső veszélyt jelentő alkalmazottak több alaptípusba sorolhatók: másféle kockázatot képviselnek, és másképp kell ellenük védekezni.
Az it-biztonsággal foglalkozó szakemberek régóta tudják, hogy a belső fenyegetettségek sokszor jóval nagyobb veszélyt jelentenek, mint a külső támadások. Egy olyan dolgozó, aki tudja, hol vannak a legértékesebb információk, aki legálisan hozzáfér a kritikus rendszerekhez, sokkal gyorsabban tud sokkal nagyobb kárt okozni, mint egy bármilyen ügyes külső támadó.
Nehéz gazdasági körülmények között, az elbocsátások fenyegető rémével a fejük fölött, az alkalmazottak lojalitása is csökken. A kétségbeesés igen erőteljes motiváció lehet, és egyébként jószándékú embereket is arra késztet, hogy megtegyenek olyasmit, ami korábban az eszükbe sem jutott. Több felmérésből is kiderült, hogy egy esetleges elbocsátás esetén a dolgozók többsége nem habozna bizalmas vállalati adatokat magához venni, és azt esetleg felajánlani a következő munkáltatónak.
A belső emberek okozta kockázatok csökkentéséhez nem árt megismerkedni főbb típusaikkal. Persze minden helyzet más, de azért van néhány olyan alaptípus, amelybe többségük jól besorolható.
A kisstílű tolvaj
Az egyik leggyakoribb belső „gonosztevő” az a gyakorlatlan alkalmazott vagy partner, aki innen-onnan igyekszik összevadászni néhány ügyféladat-sort, hogy elkövesse a saját kisstílű személyazonosság-lopását. Előfordult már, hogy az ügyfélszolgálat alkalmazottja egy Word-állományba másolta át azokat az ügyféladatokat, amelyekhez hozzájutott, hogy megoldja a felhasználó problémáját. Ezeket az adatokat aztán később, ha van mersze, maga is felhasználhatja, különösen, ha bankkártyaszám is van köztük.
Az adatvadász
Ez a típus már egy kicsit magasabb szinten dolgozik, mint az előző. Ahelyett, hogy maga használná fel a megszerzett adatokat a csalás elkövetésére, egyszerűen eladja azokat a cyber-alvilágnak, amely minden mennyiségben vevő az ilyen információra. Az ilyen csaló sokkal nagyobb kárt tud okozni, mint a piti tolvaj, mert ez a fajta bűnözés csak akkor éri meg, ha nagy mennyiségű adatot tud felajánlani a vevőnek.
|
A védekezés módszerei |
|---|
|
A belső fenyegetettségek ellen soha nem lehet kizárólag technikai eszközökkel védekezni. Az alábbi öt lépés jó kiindulási alap lehet egy átfogó biztonsági program kidolgozásához:
|
Van, aki ezt egészen nagyban űzi. Tavaly derült ki, hogy egy amerikai jelzálogvállalat alkalmazottja két éven át minden hétvégén 20 ezer ügyfélrekordot töltött le egy usb-háttértárra. A cég kikapcsolta ugyan a számítógép usb-portjait, de a szemfüles alkalmazott talált egy nem védett gépet. Azért is tudta illegális tevékenységét ilyen sokáig űzni, mert a cégvezetés bízott az intézkedésben, és nem volt módszere minden gép ellenőrzésére.
A karrierista
Ez a típus azért lehet különösen veszélyes, mert sokszor nem is tartja lopásnak azt, amit csinál. Ő azért gyűjtögeti az ügyféllistákat, a bizalmas anyagokat és a cég szellemi tulajdonát, hogy magával tudja vinni, ha egy másik vállalat (esetleg épp a konkurencia) alkalmazni találná. Sok esetben olyasmivel igazolja ténykedését, hogy ezeknek az értékeknek a létrehozásában ő is közreműködött.
A szabotőr
A szabotőrt inkább az érzelmek vezérlik. Nem pénzügyi érdekek motiválják – ezért nem is adatlopással próbálkozik –, hanem inkább csak ártani akar munkáltatójának. A mögöttes indokok sokfélék lehetnek: egy vélt vagy valós sértést, esetleg egy munkatárs kirúgását akarja megbosszulni; nem ért egyet a cég valamilyen szabályával, eljárásával. Ha ez a bosszúszomjas dolgozó egy hozzáértő informatikai szakember, speciális hozzáférési jogosultságokkal, akkor rendkívül fájdalmas – és sokba kerülő – kárt tud okozni.
Idén nyáron egyetlen informatikus képes volt „túszul ejteni” a San Franciscó-i önkormányzat hálózatának összes jelszavát. Ő tervezte és tartotta karban a város nagy távolságú hálózatát, és adminisztrátori jogosultságokkal rendelkezett felette. Elégedetlen volt a városvezetéssel, és úgy érezte, bosszút kell állnia.
A lusta
Nem rosszindulatból teszi, amit tesz, de ettől még nem kevésbé veszélyes. Az ő szemében a kényelem fontosabb, mint a vállalati informatikai biztonság. Ezért aztán szívfájdalom nélkül figyelmen kívül hagyja a szervezet védelme érdekében hozott biztonsági rendszabályokat. Ennek megfelelően skrupulusok nélkül telepít a gépére nem engedélyezett fájlmegosztó szoftvereket, másol át nem védett adathordozókra bizalmas adatokat, nyit meg gyanús elektronikus leveleket, és látogat veszélyesnek minősülő weboldalakat.
Ez a fajta belső szabályszegés a leggyakoribb, és ezt a külső támadók is tudják. Gyakran ezeken a felhasználókon és az általuk használt alkalmazásokon keresztül támadják a vállalati rendszereket.
Összeállította: Schopp Attila
