Gyorsan terjednek az azonnali üzenetküldõ technológiák, és az egyéni felhasználók mellett már a vállalatok is kezdik felfedezni az elõnyeit.
A történelem folyamán talán még soha nem volt olyan könnyû kommunikálni, mint manapság: a digitális technológia áldásai – amit persze néha átoknak érez mindenki – lehetõvé teszik, hogy gyorsan kapcsolatba lépjünk a világon szinte bárkivel. Az elektronikus levél ráadásul villámgyors, és megszabadít a különbözõ idõzónák jelentette korlátoktól. Bármikor elküldhetjük az üzenetünket, amire a címzett a saját ideje szerint, az általa választott idõpontban válaszolhat.
Üzenetváltás azonnal
De lehetnek olyan alkalmak, amikor azonnali válaszra van szükségünk: kérdésünkre egy adott osztály bármely dolgozója válaszolhat, ám nem tudhatjuk, hogy a tucatnyi emberbõl éppen ki érhetõ el. (Ráadásul nyáridõben, a szabadságolások kellõs közepén…) Ilyenkor lehetnek hasznunkra az azonnali üzenetküldõ (instant messaging, IM) szolgáltatások: ezek a begépelt üzenetet rögtön elküldik a címzettnek, aki azonnal válaszolni is tud rá. A telefonnal és az elektronikus levéllel szembeni nagy elõnye, hogy mindig látszik, ismerõseink közül éppen ki érhetõ el online.
Ha a tucatnyi kolléga rajta van az általunk figyelt személyek listáján (buddy list), akkor egyetlen pillantással felmérhetjük, hogy melyikük számítógépe van rákapcsolódva a hálózatra, és melyikük hajlandó kommunikálni. Egybõl látszik, hogy Géza a marketingen a helyén van, és nem tette ki a „Ne zavarjanak!” táblát. Ha egy azonnali üzenetben elküldjük neki a kérdésünket, villámgyorsan választ kaphatunk, akár telefonon, akár írásban.
Gigászok csatája
Az IM elsõsorban a magánfelhasználók között hódít. A legtöbb felhasználóval jelenleg az America Online AOL Instant Messenger (AIM), a Microsoft MSN Messenger és a Yahoo Messenger szolgáltatások dicsekedhetnek (ebben a sorrendben több mint 60 millió, 20 millió és 18 millió felhasználóval). A gyors növekedés természetesen éles versenyt hozott az egyes szolgáltatók között. A Microsoft és a Yahoo – saját jól felfogott érdekükben – üzenetküldõ termékeiket kompatibilissé tették az AIM-mel.
Az AOL-nak azonban nem tetszett, hogy vetélytársai az õ tüzénél sütögetik pecsenyéjüket, ezért hamarosan kizárta a konkurens felhasználókat saját szolgáltatásaiból. Ennek eredményeképpen az elmúlt években a nagy IM-hálózatok egymástól függetlenül növekedtek, és gyûjtögették a felhasználókat – csak éppen a hálózatok között nincs átjárás. Kicsit olyan a helyzet, mintha egy mobilszolgáltató ügyfelei csak saját maguk között tudnának telefonálni, a másik szolgáltató elõfizetõit nem érhetnék el; legfeljebb csak akkor, ha annak szolgáltatásaira is elõfizetnek.
Vállalaton belül is
Újabban már számos vállalat és más szervezet is felfedezte az IM-ben rejlõ lehetõségeket, amelyek jól kiegészíthetik a hagyományos elektronikus levelezés kínálta elõnyöket. Az azonnali üzenetváltáson kívül mind többen használják különféle projektekben való együttmûködésre, adatok cseréjére vagy többféle internetes eszközt felölelõ hálózatok létrehozására. Vállalati téren nem az online szolgáltatók termékei a legelterjedtebbek, hanem az IBM (illetve a hozzá tartozó Lotus) fejlesztette Sametime, mert az már együttmûködésre is képes.
A Microsoft is kezdi megkörnyékezni a vállalati felhasználókat: Greenwich kódnevû terméke vállalati IM-funkcionalitást kínál, hasonló terveket dédelget az AOL és a Yahoo is. Érdekes módon a vállalatoknál az azonnali üzenetküldõ termékek nem központi utasításra, hanem a felhasználók magánakciói révén terjedtek el: õk voltak azok, akik felismerték a technológia hatékonyságnövelõ képességeit. Ennek a kommunikációs formának az a veszélye, hogy – mivel nincs központilag szabályozva a használata – könnyen veszélyforrássá válhat. Biztonsági szakértõk éppen ezért azt tanácsolják, hogy a cégek az IM-rendszereket az elektronikus levelezõrendszerekhez hasonlóan kezeljék: állítsanak fel szabályokat a használatára, víruskeresõkkel ellenõrizzék a forgalmat, és lehetõleg archiválják is az üzeneteket.
Schopp Attila
