Egy virtualizált adatközpont kevesebb áramot fogyaszt, mint a hagyományos. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a régi infrastruktúra mindenben megfelel az új igényeknek.
Számos létező, igazolt előnye van a virtualizációnak, vagyis amikor egyetlen fizikai szerveren több logikai szervert működtetünk, csökkentve ezzel a feles kapacitásokat az adatközpontban. Az ilyen előnyök közé tartozik, hogy kisebb költségek mellett lehet a korábbi teljesítményt elérni, kisebb helyen és áramfelhasználással lehet ugyanazokat a számítási feladatokat elvégezni, és sokkal kevesebb lesz a feleslegesen álló számítási kapacitás az adatközpontban.
Kisebbet, de másképpen
Mindezen előnyök mellett azért a virtualizált adatközpontok jelentenek némi gondot is. A teljes áramfelhasználás alacsonyabb lesz, de az egyes szerverek önmagukban többet fognak fogyasztani. Kevesebb szerverre lesz szükség, de azok leállása még kevésbé lesz megengedhető. Az alkalmazásokat szabadon lehet mozgatni az egyes szerverek között, de a szervereket kiszolgáló infrastruktúra nem fogja tudni ezt követni. Mindezek eredményeképpen a teljes adatközpont mérete csökken, de a hatékonyság elmaradhat az optimálistól.
Különösen igaz ez az áramellátási és hűtési infrastruktúrára: bármennyire is jól szolgálta ki a virtualizáció előtti igényeket, az áramfogyasztási szokások megváltozása miatt sokat veszíthet hatékonyságából. Szerencsére vannak módszerek és eszközök az ilyen problémák megoldására és az adatközpont hatékonyságának megőrzésére az új környezetben.
Sokat fogyasztanak a szerverek
Az első gond rögtön az, hogy az egyes szerverek a korábbinál többet fogyasztanak. Hagyományos használat mellett egy kiszolgáló processzora átlagosan 10-15 százalékos kihasználtsággal működik; virtualizált környezetben ez a mutató 70-80 százalékra emelkedik. Ez pedig a szerverek áramfelvételét is megnöveli: egy átlagosnak mondható szerver 10 százalékos leterheltség mellett 190 wattot fogyaszt, 70 százaléknál viszont már 258 wattot. Ezzel együtt minden számítógépszekrény (rack) is több áramot fog igényelni. Korábban minden fiók 60-100 wattot igényelt a rackben, egy teljes szekrény így általában 3-4 kilowattot fogyasztott.
A nagyobb fogyasztású szerverekkel – és különösen a sűrűn elhelyezhető pengekiszolgálókkal – a fogyasztás könnyen elérheti a 600-1000 wattot minden egyes fiókban, így aztán egy rack teljes áramigénye felmehet 40 kilowattra.
Segíthetnek ezeken a problémákon a számítógépszekrénybe építhető áramelosztó modulok. Ezek a néhány fiókot elfoglaló berendezések képesek lehetnek arra, hogy akár 35-40 kilowatt áramot juttassanak el a velük egy rackbe beépített szerverekhez, tárolókhoz vagy hálózati eszközökhöz. Az újabb darabokat már saját ip-címmel is ellátják, így központilag, a távolból is felügyelhetővé válnak, és könnyebb lesz összehangolni az áramelosztást a számítási igények változásával.
Újszerű módokon
A hatékony kezeléshez újszerű módokon kell megérteni az alkalmazások jelentette informatikai terhelés és az áramfogyasztás közötti kölcsönös összefüggéseket. Vajon az üzletileg legkritikusabb alkalmazásokat futtató szervereknek jut a „legjobb” áram? Ha másik szerverre teszünk át egy nagy fogyasztású alkalmazást, azzal nem terheljük-e túl azt az áramkört? Melyik rackszekrényben van elég áramkapacitás, hogy képes legyen befogadni az új virtualizált kiszolgálókat és a rajtuk futó alkalmazásokat?
| Elméleti példa |
|---|
|
Az áramfelhasználás terén a virtualizációval elérhető megtakarításokat az alábbi példán érzékeltethetjük. Vegyünk egy nagyobb céget: 240 vállalati alkalmazást használnak, minden alkalmazás a saját szerverén fut, és ezek 10-15 százalékos processzorkihasználtság mellett működnek. Nagyjából 200 alkalmazást lehet virtualizálni, és egy fizikai szerveren átlagosan négy virtuális gépet alakíthatunk ki. A konszolidáció révén a virtualizált környezetben csak 52 szerver lesz, plusz 30 hagyományos, egy-egy alkalmazást futtató szerver, vagyis összesen 82 hardver fog működni a központban. |
Ha megnyugtató válaszokat akarunk adni ezekre a kérdésekre, akkor egyrészt egységesen kell kezelni az alkalmazások informatikai és áramerőforrásait, ami az it- és az üzemeltetői csapat együttműködését is feltételezi. Sokat segíthet egy olyan felügyeleti rendszer is, amely egyetlen felületre vonja össze az informatikai erőforrások, az áram és a hűtés állapotának figyelését és kezelését. Így az adatközpont személyzete egyből képet kaphat az áramellátás pillanatnyi állapotáról: az üzleti hatás figyelembevételével lehet megtervezni a problémákat már születésük előtt elhárító proaktív lépéseket.
Összeállította: Schopp Attila
