A kriptovírusok ellen nem létezik célzott védekezés.
A kriptológia és a kriptanalízis defenzív tudományok. A kriptológia célja az információk védelme, a kriptanalízisé az alkalmazott kriptográfiai módszerek gyengeségeinek a feltárása. Ugyanakkor magától értetődik, hogy utóbbi kétélű fegyver lehet, hiszen a kriptológia antitéziseként sokan a hackelés matematikai változatának tartják. A közfelfogás szerint a számítógépes kriptológia egyenlő az informatikai biztonsággal, de ahogyan a kriptanalízissel is lehet szándékosan károkat okozni, a kriptológia rosszindulatú alkalmazása is lehet romboló.
Zavartalan dúlás
A kriptológia sajnos a rosszindulatú programok íróit is segítheti. A titkosított kórokozóknak védettebb a „magánszférája”, zavartalanabbul tevékenykedhetnek, megvédhetők a visszafejtéstől és a tanulmányozásától, biztosítják készítőjük névtelenségét és a védett kommuniká-ciót. A kódolt vírussal – a kriptovírussal – jobban lehet adatokat lopni, zsarolni, fejlettebb DoS-támadásokat lehet kivitelezni, javítani lehet azok hibatűrését, és sok más lehetőséget is kínálnak. A kriptovírusok olyan „aszimmetrikus kiskaput” nyithatnak a rendszeren, amelyről hiába tudja a biztonsági szakember, hogy létezik, nehéz pontosan lokalizálni; csak a rosszindulatú kód készítője tud rajta keresztül hozzáférni a kártékony ágenshez – szemben a hagyományos trójaiak hátsóajtajával, amelyet fel lehet deríteni, és elvileg más is használhatja.
Kriptokórokozók
A kriptovírus a definíció szerint olyan kártékony kód, amely publikus kulcsot használ. A kulcs általában a vírus írójánál van, de elképzelhető, hogy maga a kártevő generálja futásidőben. A kriptotrójaiak és a kriptoférgek ugyancsak kriptovírusok – azzal a kiegészítéssel, hogy ezek trójai- és féregtulajdonságokkal is rendelkeznek. A terület művelői fontosnak tartják megjegyezni, hogy a nem publikus, hanem szimmetrikus kulcsot használó vírusok nem tartoznak a definíció hatóköre alá. A szakemberek számára ez a megkülönböztetés különösen a polimorf vírusok esetében lehet fontos – a felhasználóknak teljesen mindegy, mert mindkettő rossz. (Amúgy polimorf vírus is lehet kriptovírus.)
A teóriától a védekezési kényszerig
A szerteágazó kriptovírus-koncepció oly-annyira bonyolult, hogy kriptokártevők eleinte csak papíron, később izolált kísérleti körülmények között léteztek. A komplikációk miatt a vírusírók nehezen lendültek be, de lassacskán megjelentek a definíciónak eleget tevő vagy ahhoz közel álló vad formák – Ransom-A, Krotten-N, PGPCoder.D, CryZip stb. A kriptovirológia sajnos minden olyan szervezetet és felhasználót érint, amely vagy aki kritikus adatokat tárol a rendszerén – ehhez elegendő egyetlen „biztonságos” online vásárlás is. A szakértők szerint a kleptográfiás formáknak különösen az okoskártya-rendszereknél lesz majd jelentőségük. A kriptovírusok különféle változatai ellen nem létezik célzott védekezés. A biztonságot ugyanazok az intézkedések növelik, mint más kórokozók esetében. A következők betartása mindenképpen ajánlott: meg kell győződni a futtatandó programok megbízhatóságáról, védeni kell a rendszert a behatolások ellen, vírus- és kártevőellenes eszközöket kell használni, gyakran kell biztonsági mentéseket végezni – és általában véve is vigyázni kell a biztonságra.
Kelemen László
