Nemcsak az asztali gépekbe való, hanem a szerverprocesszorok terén is több újdonságot mutatott fel az Intel az idén nyáron. A bõ választék rendszerint együtt jár a választás nehézségével is.
Az Intelnek egy jó ideje több, a kiszolgálókba szánt processzorcsaládja is a piacon van: az egyik a 32 bites – a Pentium 4 architektúrája alapján fejlesztett – Xeon, a másik pedig a 64 bites, teljesen új technológiát képviselõ, a HP-val együtt létrehozott Itanium, illetve ennek új változata, az Itanium 2.
A két processzorcsaládot eltérõ architektúrák alapján fejlesztették ki, különbözõ a teljesítményük, mégis ugyanarra a célra készülnek, és bizonyos környezetekben alkalmasak lehetnek egymás helyettesítésére. Ennek ellenére lehet és érdemes is különbséget tenni a két termék felhasználási területei között – fejtegette egy nemrégiben folytatott beszélgetésen Alan Priestley, az Intel európai részlegének vállalati megoldásokért felelõs marketingvezetõje.
Eltérõ architektúrák
Mi a legfontosabb különbség a két processzor között, már a mûszaki jellemzõket leszámítva? A Xeon egy jól bevezetett, jó pár éve a piacon lévõ termék, amely több generációt is megélt már. Ennek megfelelõen rendkívül széles körben elterjedt: számos gyártó építi be hardvereibe, nagyon sok alkalmazásszoftver készült hozzá, és óriási a felhasználói bázisa a legkülönfélébb iparágakban és területeken.
Az Itanium ezzel szemben – vagy inkább emellett – a jövõ útja. Elsõ változatát alig két éve mutatták be, architektúrája (EPIC – Explicitly Parallel Instruction Computing) pedig kimondottan úgy készült, hogy a párhuzamos végrehajtás révén gyorsan tudjon nagy menynyiségû adatot feldolgozni.
Már maga a 64 bites technológia azt jelenti, hogy egyszerre ennyi adatot tud fogadni – vagyis kétszer annyit, mint elõdje –, és az EPIC-nek köszönhetõen a processzor egy órajelciklus alatt 20 utasítást is végrehajthat.
Tovább gyorsítja a mûködést, hogy az Itaniumoknak háromszintû gyorsítótáruk van, ezek közül a harmadik szintû a legfrissebb modellben már hat megabájtos. Újszerû architektúrájának további elõnye az is, hogy a vele felszerelt rendszerek jobban méretezhetõek, mint a Xeon alapú számítógépek: igazán nagy számítási teljesítmény az Itanium rendszerekbõl hozható ki – mondta Alan Priestley.
Ha kell az erõ
Kérdés persze az, hogy erre a hatalmas teljesítményre szükség van-e. Alan Priestley szerint mindenképpen; számos olyan terület van, ahol az Itanium jellemzõi kézzelfogható elõnnyel járnak a felhasználó számára.
Az egyik ilyen az adatbázis-kezelõké. A 32 bites architektúra – mûszaki korlátok miatt – csupán négy gigabájtnyi memóriatartományt tud közvetlenül megcímezni. Egyszerûbben fogalmazva: négy gigabájtnál többet nem lehet (nem érdemes) beépíteni egy 32 bites processzorral szerelt számítógépbe. Ha viszont gyorsan akarjuk elérni az információkat egy adatbázisban, akkor az adatbázis-indexet érdemes állandóan a memóriában tartani. Ma már egyáltalán nem ritkák az óriási adatbázisok, amelyek indexe nagyobb lehet négy gigabájtnál: ebben az esetben hasznos lehet az Itanium rendszer.Hasonlóképpen jól jöhet a megnövelt teljesítmény, ha ugyanannak az adatbázisnak több példányát (instanciáját) akarjuk ugyanazon a gépen futtatni.
Egy másik magától értetõdõ terület a HPC (high-performance computing, azaz nagy teljesítményt igénylõ számítástechnika) piaca. Ez hagyományosan az egyetemek és kutatóintézetek „felségterülete” volt, ám újabban mind t
öbb kereskedelmi vállalkozás is hasznosítja az ilyen rendszereket. Tipikus felhasználási terület az autógyártás (a töréstesztek szimulációja) vagy a pénzügyi szektor (kockázatelemzés, komplex üzleti modellek lefuttatása).
A hagyományos rendszerekkel bizonyos elemzések elvégzése napokig is eltarthatott, a nagyobb teljesítményû rendszerekkel viszont szinte valós idejû információhoz lehet jutni.
Méretezve
Kétféle módon lehet nagy teljesítményû rendszereket kiépíteni, folytatta Priestley: az egyik, hogy egyetlen számítógépbe építünk be minél több processzort, a másik pedig az, hogy több, egyenként kisebb teljesítményû számítógépet kapcsolunk össze. Népszerû és Magyarországon is elterjedt kifejezéssel ez a „scale-up”, illetve a „scale-out” megoldás.
Az elõbbi esetben az Itanium nagyobb méretezhetõséget és összességében jóval nagyobb teljesítményt ad, mint a Xeon, mert a kezdetektõl a kimondottan nagy rendszerek igényei szerint tervezték az architektúrát. „Egy 32 processzoros Itanium 2 számítógép több mint kétszer annyi tranzakciót tud végrehajtani egy perc alatt, mint egy ugyanennyi Xeon processzorral felszerelt gép.”
Kicsit más a helyzet a „scale-out” környezetekben. Ha az alkalmazás olyan, hogy a feladat jól felosztható egyforma, de kisebb darabokra (elektronikus levelek kezelése, webkiszolgálás, egyebek), akkor az egyes számítógépek teljesítménye kevésbé fontos. Ebben az esetben jól beválhatnak a Xeon processzoros rendszerek, amelyekbõl egyszerûen lehet újabb darabokat beállítani a rendszerbe. Priestley azonban ezeknél is lát esélyt a 64 bites platformnak.
Schopp Attila
